Artkartell - Abstract Hungary

Nem a nagy magyar absztrakció
névsorát mondta fel, hanem
megteremtette az új nemzedék
első nemzetközi referenciakiállítását.

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (balra Keresztes Zsófia és Puklus Péter művei, középen Fajó János, jobbra Tibor Zsolt rajzai), 2017, Künstlerhaus, Graz

Tudjuk jól, hogy az absztrakt festészet mindig is háttérbe szorult a nagy magyar figurális tradíció (és élő televény) mögött. Pár évvel ezelőtt a fiatal nonfiguratívok úgy fogalmaztak, hogy az absztrakció a B oldal, a figurális festészet slágergyáros A oldalának árnyékában, sőt, nem is B oldal (tettem hozzá), inkább C vagy D. De azóta sok víz lefolyt a Dunán, és pláne a Hudsonon, a fiatal, szofisztikált és mindig elegáns újabsztrakt fiúk közben elárasztották Manhattant, Oscar Murillótól David Ostrowskiig, példátlan sikereket zsebelve be. Az Egyesült Államokban persze a nonfig festészet nem B oldal, hanem a nagy háború utáni kortárs tradíció, az igazi fősodor, a totál A oldal.

Az elmúlt pár évben tomboló piaci hullám – amit az önismétlő túlkínálat miatt a rossz nyelvek már zombiabsztrakciónak neveztek – időközben le is vonult. Anélkül, hogy Magyarország érdemben reagált volna rá.

Az elmúlt években itthon mindenki a politikai adok-kapok sebeit nyalogatta, észre se véve, hogy odakint tombolt a nonfigurativitás nagyzoló szélvihara. Nem volt olyan intézmény, ami lecsapta volna a magas labdát, megrendezve a magyar absztrakció nagy seregszemléjét.

Egy apró, de menő osztrák kiállítóterem, a grazi Künstlerhaus vállalta be a nemes feladatott. Abstract Hungary címmel összeszedték a friss újabsztrakt művészeket, megtoldva egy-két médiaérzékeny középgenerációssal és az Iparterv-nemzedék pár örökbecsű mesterével.

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (bal oldat Szinyova Gergő festményei, középen egy Bak Imre-kép és Kokesch Ádám objektjei, jobbra Lakner László egy képe és Vécsei Júlia egy szobra), 2017, Künstlerhaus, Graz

A nagy öreg Nádler István dallamos fekete hurkaira a fiatal Szinyova Gergő trükkös sötétsége felel (a fekete négyféle árnyalatában, illetve négyféle nyersanyagában), Lakner betűket potyogtató táblaképeire Vécsei Júlia vasrudakból hajított ábécéje válaszol, Fajó János karcsú, hullámzó szobrai konceptuális menetoszlopban sorakoznak a padozaton, miközben Keresztes Zsófia purhab reliefje melankolikusan kenődik szét az ajtónyílás sarkán. Oldalt folytatódik a szappanszínek diszkrét bálja, miközben Keresztes iPhone dobozairól észrevétlenül átfolyunk Ember Sári papírkollázsokból, fémből és márványból kivágott fejformáiig.

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (bal oldalt Keresztes Zsófia művei, középen egy Puklus Péter-szobor, jobbra Ember Sári alkotásai), 2017, Künstlerhaus, Graz

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (Ulbert Ádám műveivel), 2017, Künstlerhaus, Graz

Ember Sárit egy kis jóindulattal még bele lehet tuszkolni az absztraháló zsákba, de Puklus Péter gusztusosan beállított tárgyfotóit már tényleg nem. És ez nem baj, a grazi kiállítás mindenek előtt az elmúlt években kiforrott új fiatal kánon seregszemléje. Így kapott benne helyet a posztinternetes digitális-materiális csűrés-csavarás nagy történetmesélője, az Amszterdamban élő Ulbert Ádám vagy a nagy léptékű installációk első számú magyar reménysége, Kiss Adrian. De ott találjuk az organikusan tekergő kerámiáival robbantó Makai Mirát, a diszkréten intelligens sávokkal dolgozó Rudas Klárát vagy épp a – táblaképdarabokat hevederrel összeabroncsoló absztrakt képtárgyaival – a csúcsra felérő Nemes Mártont.

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (Makai Mira Dalma műveivel), 2017, Künstlerhaus, Graz

Egy komplett nemzedék áll előttünk: az Y generáció krémje. (Amit én hajlamos vagyok „dys-picture” generációnak nevezni.)

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (elől Jovánovics György gipszreliefjei, hátul Nemes Márton táblaképei), 2017, Künstlerhaus, Graz

De az Abstract Hungary nem csak a fiatalokra fókuszál. Egész észrevétlen csúszunk át Rudas Klára száraz festékcsíkjaitól Tibor Zsolt papírképeinek visszakapart felületéig, vagy Nemes ipari képtömbjeitől Kokesch Ádám pszeudo-modern objektjeiig és a Kis Varsó körkörösen kivágott postaládafal-szobráig. De Komoróczky Tamás – CGI tökéletesség előtt fogant – digitális érzékenysége is egy az egyben illeszkedik Ulbert zizisre animált videóihoz.

Miközben egy-egy kép megidézi a '60–70-es évek nagy mestereit (Maurer Dórától, Bak Imrén át, Jovánovics Györgyig és Keserü Ilonáig), a középgeneráció inkább az ősök előtt tiszteleg: Halász Péter Tamás minirezsókból épített malevicsi táblaképeket, Kaszás Tamás Kassáknak állított emléket hatalmas kültéri építményével, Andreas Fogarasi pedig az op art fejedelem Vasarely bajuszát húzogatja.

A grazi Künstlerhaus nem egy óriási intézmény, de az alaposan megpakolt Abstract Hungary válogatással többet tett az elmúlt évek kortárs magyar történéseinek tudatosításáért, mint az összes hazai múzeum. Nem a nagy magyar absztrakció névsorát mondta fel, hanem megteremtette az új nemzedék első nemzetközi referenciakiállítását.

Részlet az Abstract Hungary című kiállításból (középen Kiss Adrian installációja, balra a Kis Varsó alkotásai), 2017, Künstlerhaus, Graz

Abstract Hungary
2017. június 24. – szeptember 9.
Künstlerhaus, Halle für Kunst & Medien, Graz

Abstract Hungary

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral