Spagetti story

Boszorkányos intermedialitás, zsigeri elegancia és a sokak által áhított Budapest–München tengely. Makai Mira Dalma és plasztikus pigment parádéja. Egy történet kezdete.

Makai Mira Dalma: Folyékony geometria, 2015, olaj, vászon, 150×130 cm

© a művész jóvoltából

A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán hónapokon belül diplomázó Makai Mira Dalma 2015-ben megjárta az Akademie der Bildende Künste Münchent, bezsebelte az Esterházy Contemporaryt és a vele járó hazai és nemzetközi figyelmet. A most szinte evidensnek tűnő szakmai siker felé vezető út azonban nem volt mindig sétagalopp. A Képzőre harmadjára vették fel, és ahogyan sikersztorijáról és korai terveiről faggatom így fogalmaz: „amikor még jelentkeztem, akkor nagyon fiatal voltam és igazából nem tudtam, hogy mit vállaltam, hogy mit kellene csinálni igazán.

Az Esterházy Contemporaryre beadott munkacsoportja,
egy festményből és kerámiákból álló műegyüttes,
a tengermélyi világ misztériumát és ködös színeit hordozza.
A zsigerszerű, színes mázzal borított objektek
kibogozhatatlan formái előtt hamar megáll a tudomány.

© fotó: Kerekes Zoltán

Aztán végül meglett az a bizonyos „hogyan”. Makai Mira kihasználta a litográfiai műhelyt és elfogadta a grafika adta lehetőségeket. Teljesítette a szak „kötelezőit”, mindaddig, amíg „harmadév után egy kicsit szabadjára” nem engedték. Itt indult az absztrakt litó-cunami és a munkáira ma is jellemző megbízható arányérzékkel végigvitt kísérletezés.

Makai Mira Dalma: Organikus táj I., 2015, mázas kerámia

© a művész jóvoltából

Majd jött München és a nagy találkozás a kerámiával. A térbe-kilépéssel, a harmadik dimenzióval való foglalkozás igénye már itthon megfogalmazódott, de akkor még a képekhez hasonulás határozott igényével. Itt jött a keserű felismerés: „nem lehet a kész munkára alapozni egy újabbat”. Szerencsére a dilemma hamar megoldódott. Makai Mira a híresen szabad és kísérletező szellemiségű müncheni akadémián egyszer csak „lement az alsó szintre”, és bemerészkedett a kerámiaműhelybe. Nem teketóriázott, vett tíz kiló agyagot és azonnal belecsapott a munkába. Első sikerélménye egy boltozatos tüdő, ez nyerte el számára a műhelyvezető elismerését és megingathatatlan támogatását.

Makai Mira Dalma: Sárga-zöld kompozíció, 2014, litográfia, 70×50 cm

© a művész jóvoltából

A litóról a kerámiára való átnyergelés számunkra pálfordulásnak tűnhet, de ő csak annyit mond: „mikor kimentem, nagyon tág volt a tudatom és bármit be tudtam fogadni”. Fogadjuk el mi is, különösebb kérdések nélkül és örüljünk a szerencsének!

Makai Mira Dalma: Organikus táj III., 2015, mázas kerámia

© a művész jóvoltából

Így történt tehát, hogy Makai Mira litózik, fest, rajzol és kerámiázik, egyszerre zsonglőrködik mind a három dimenzióval. Vonzalom az anyagok és a technika iránt, experimentális plaszticitás és litó-szerelem. Kérdésemre, hogy litográfiákat vagy kerámiákat készíteni szeret-e jobban, szinte csípőből jön a válasz: hosszútávon mindkét médiumot igényli. A kerámiatárgyak plaszticitása és komplikáltsága mellett a sokszorosító grafika absztrakt, de kiszámíthatóan letisztult felülete és a telített színek állnak kontrasztként. Rajong a pigmentekért, a litó olajnál tömörebb festékanyagáért és a készülő diplomamunkájában is előforduló előpigmentált agyaggal való játékért.

Én hevesen érdeklődöm arról, hogy ilyen medium-how-to-val felszerelkezve, mégis hogyan dönt? Az ötletek realizálása közben vajon alakul-e a használt médium? „Alárendelem magamat az anyagoknak – mondja –, és elfogadom, amit látok, hiszen ha ez nem lenne így, az nagyon sok bosszúságot okozna.” Ez a határozottság és akadályokat nem ismerő mentalitás tükröződik az infrastruktúra- és időigényes litó és kerámia iránt tanúsított a rendíthetetlen türelmében és érdeklődésében is. Az előkészítési folyamat élvezete, a technikai akadályokat szülő intézményes hiányok kijátszása (vagy a kiskapuk keresése) és a „bármit-meg-lehet-csinálni” mentalitás.

Makai Mira Dalma: Csövek és kövek II., 2015, mázas kerámia

© a művész jóvoltából

Makai Mira Dalma: Cím nélkül, 2015, olaj, vászon, 180×150 cm

© a művész jóvoltából

Az absztrakt litográfiák előzményei papírmetszetek voltak, de hosszú út vezetett odáig, míg megfogalmazódott a gondolat: a szín és forma hangsúlyára vágyik. Makai Mira inspirációi széles és változatos skálán mozognak, Georg Baselitz képeinek megmagyarázhatatlan aurájától egészen Goya egyik pulykájáig. Eredendően a figurális munkák kedvelője, de ő maga mégis az absztrakt nyelvét beszéli. Az Esterházy Contemporaryre beadott munkacsoportja, egy festményből és kerámiákból álló műegyüttes, a tengermélyi világ misztériumát és ködös színeit hordozza. A zsigerszerű, színes mázzal borított objektek kibogozhatatlan formái előtt hamar megáll a tudomány.

Makai Mira a kevésbé avatott szem edukácójára sarkall, mi pedig reggelig bogarásszuk a formák találkozását és titokban reménykedünk, hogy a tárgy-jelleget öltő szobrok egyszer csak „meganimálódnak” a tekintetünk előtt. Ahogyan a litókban és festményekben felfedezhető a kerámiák nyelvi készlete – játék a transzparenciával, rétegződéssel és színekkel –, úgy köszön vissza a szobrokon a kétdimenziós munkák gesztus-jellege.

Makai Mira Dalma: Rózsaszín háromszögek, 2014, litográfia, 25×35cm

© a művész jóvoltából

A Magyar Nemzeti Múzeumban és Eisenstadtban is bemutatott anyag pozitív fogadtatása nem meglepő: a festészeti pályázatként hirdetett Esterházy Contemporary Makai Mira kezére játszott. A multimedialitás hazai nagykövetasszonyaként bemutathatta szerelem-gyermekeinek, a festészetnek és a kerámiának viszonyát. Az absztrakt litográfiák ösztönösen alakuló nyelve azonban nem vakítja el, a használt médiumokhoz fűződő viszonyát és róluk alkotott véleményét egy pillanatig sem rejti véka alá. „A szobrok hamar megszólítják az embereket, sokkal hamarabb, mint a litók vagy a festmények.

Makai Mira boszorkánykonyhájának egyértelmű hiánycikke a köldöknézegetés. Tudatos kötéltánca a zsigerre ható faktúrák és a színek esztétikája között húzódó vékony mezsgyén kifizetődőnek látszik. A napokban felvételizik Münchenbe és hamarosan debütál kerámia-festményként fémjelzett diplomamunkája. Orrunknál fogva vezet minket, mi pedig bedőlünk minden trükkjének és a végén állva tapsolunk.

Makai Mira Dalma: Csövek és kövek III., 2015, mázas kerámia

© a művész jóvoltából

— Szilágyi Róza

2016. április 27., szerda 16:39
kapcsolódó cikkek
  • Nosztalgiakocka

    Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

  • Baptistelli ideje

    Az Artkartell projectspace első kiállítójával beszélgettünk lomtalanításról, modernségről, időről. Bruno Baptistelli a vendégünk.

  • Különutak

    Absztrakció és az építészet kapcsolata az NDK-ban és a szocialista Magyarországon. Politikai ágensek, köztéri csúscsművek, napi rohanásaink láthatatlan díszletei. A Kiscelliben jártunk.

ajánló

Kassák×3

Három új kiállítás foglalkozik Kassák Lajos '20-as évekbeli úttörő avantgárd munkásságával. Kassákizmus megalkuvás nélkül.

támogatók