Holland derby

A hollandok mindig is imádták a képzőművészetet. Négyszáz éve kisrealista festményeket vettek tucatszám, ma kis absztraktokat. Riport az Art Rotterdamról.

Elképesztő nézni, hogy több száz évnyi
nagy- és kisrealizmus után,
a holland polgárok milyen
magától értetődő egyszerűséggel
beszélik a későmodernből kinőtt
kortárs konceptuális művészet nyelvét!

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Egy Warhol pipacskép? Itt? A rotterdami Van Nellefabriek dohánygyárban?” – kérdeztem magamtól kételkedve miközben közelebb hajoltam a képcédulához. Hát persze, hogy nem! A fiatal holland művész, Daniel van Straalen mindössze reciklikálta Warholt a Stigter van Doesburg standján. Se a művészről, se az amszterdami galériáról nem hallottam eddig soha. És ez rendjén is van itt, az Art Rotterdamon! A helyiek ugyanis egész másképp állnak a művészethez, mint a legtöbb európai nép.

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

A hollandok ab ovo imádják a képzőművészetet. Hosszú évszázadokig kereskedtek és hajóztak, a magas művészetekkel kevésbé foglalkoztak (mondj egy tetszőleges holland zeneszerzőt, költőt vagy regényírót!), kivéve a táblaképeket. A források szerint több mint 5 millió festmény született a kicsiny köztársaságban a 17. századi aranykor idején! Jól ismert a korabeli angol hüledezés, mikor is a brit utazók 1640-ben bejárták Amszterdamot, és meglepve tapasztalták, hogy nemcsak minden jómódú polgári otthonban lógnak festmények, de a pékeknél és a kovácsoknál is.

A holland piacon
rengeteg gyűjtő vásárol
alacsony árszinten.

Mindmáig a holland identitás fontos eleme a képzőművészet: Amszterdam világverő márkát épített az Éjjeli őrjárat köré, a szinte csak másodrangú képeket tartalmazó Van Gogh Múzeumot pedig turistaszenzációvá duzzasztotta. Még a királyi légitársaság fedélzeti magazinján is egy Mondrian adja el az országot az idegeneknek, külön rájátszva, hogy a korai vörös szélmalomról senki se tippelne a piros-sárga-kék kockamágusra.

Nos, ennek a képvásárló tradíciónak nincs vége, még ha a holland aranykor már rég el is repült. Ahogy az Art Rotterdamot vezető vásárigazgató, Fons Hof magyarázta az Artsy-nak: „A holland piacon rengeteg gyűjtő vásárol alacsony árszinten. Sokkal többen vannak, összevetve a környező országokban élőkkel. Belgiumban például akadnak nagyobb gyűjtők, de csak egy egész elszigetelt, elitista körként, akik mellett alig vásárol más műtárgyat. Hozzánk a nem drága, fiatalos művészet passzol, hiszen Hollandiában csomóan vesznek műveket, nem gyűjtőként, akik tízesével vagy százasával szerzik be őket, hanem évente egyet, esetleg kettőt, vagy csak minden második évben egyet. Nem komoly műgyűjtőkről beszélünk, hanem műtárgyvásárlókról. Vagyis a jó minőségű fiatal művészeknek ez remek piac...

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Ez egy imádni való, de B-kategóriás vásár” – mondja ugyanazt másképp Valkó Margit, a Kisterem tulajdonosa, a rotterdami art fair régi kiállítója. És tényleg, az árak 10.000 euró alatt maradnak, ami még megfizethető az új fiatal gyűjtőréteg számára, akiknek Rotterdam azért is vonzó célpont, mert itt tényleg komoly művészeti élet zajlik. A második világháborúban lebombázták szinte az egész várost, így ma a kedélyes németalföldi téglaházacskák helyett kecses felhőkarcolók, hi-tech irodaházak és elsőrangú kortárs építmények sorakoznak mindenfelé. A megüresedő, hatalmas kikötői hangárok miatt Rotterdamot már sokan az új Berlinként emlegetik, annyira vonzza a kreatív alkotóenergiákat.

A vásár pedig vonzza a gyűjtőket és a látogatókat. A holland polgárság zabálja az Art Rotterdam kínálatát, reggeltől-estig jókedvűen hömpölyög a standok között. A külföldi látogató hajlamos elveszni a kínálat között: sehol egy ismert név, sehol egy ismert mű, sehol egy kapaszkodó. Szofisztikált absztraktok, finom koncept játékok, könnyed geometria és egy kis bizarr szürreál. A színvonal szinte végig egyenletes, a külföldi galériások se törik meg a kínálatot, ők is engedelmesen belesimulnak a divatos és fiatalos posztkoncept mezőnybe.

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

az absztrakt táblakép
vitte a prímet,
mennyiségben és minőségben

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Elképesztő nézni, hogy több száz évnyi nagy- és kisrealizmus után, a holland polgárok milyen magától értetődő egyszerűséggel beszélik a későmodernből kinőtt kortárs konceptuális művészet nyelvét!

Ennek megfelelően az absztrakt táblakép vitte a prímet, mennyiségben és minőségben. Voltak a finoman redőzött expresszívek és a költőien megkent informelek, ráülve a lírai expresszivitás divatszínekből fújt hullámaira. Mások meg dúsan cuppogtak, duzzadva a friss festékmasszától és a merész színkontrasztoktól, vagy spaklival elterített, zsírosan csillogó felületükkel kellették magukat (és idézték meg Richter mestert ezredszerre is). Az eredendően expresszív karaktert a trendibb absztraktok a fiktív kollázsos felszínnel érték el, nemcsak az ecsetpászmákkal, hanem villogó UV-színekkel és ráapplikált felületekkel. Akadt, aki még mindig a monokrómia műfaji köldöknézését művelte, egy-két kritikus gesztussal (például a falhoz támasztott fehérre alapozott tábla mögé csippentett konyharuhával). A kitartóak a geometrikus minták félig szigorú rendjével játszottak, indusztriális allegóriaként.

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Az igazán menők még tovább léptek: ipari nyersanyagokból építették össze absztrakt képtárgyaikat, alumínium profilokkal, gipszkartonlapokkal, ballonkabáttal vagy habszivacs-darabokkal férkőzve egész közel a hétköznapi valósághoz. Ezek tulajdonképpen kompakt, vásár-barát, falra akasztható installációk – amikből persze valódi, nagyméretű formátumban is volt jó néhány. Celluxszal betekert organikus járatok, csillogó műanyagtégla lábazat, bezacskózott örökzöld sövény, sziloplaszttól csillogó ivókút. És hupsz, észrevétlenül át is csúsztunk a posztdigitális esztétikumba, a béna tévéfilm elé pakolt ezüst kalasnyikov-párnák világába. A hollandok ezt is pontosan tudják, meg hogy mind az öreg pamutfonál, mind a kerámia bizsergetően izgalmas nyersanyag mostanság!

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

Persze a széles absztrakt mezőnyben jelen vannak a figuratív képek is, a meghökkentően laza gesztusokkal feldobott ironikus vásznak és a lipcsei iskola farvizének hullámlovasai. No meg fotók, hiszen a rotterdami vásár mindenkire gondol. A két nagy terem között egy videós csarnok szolgál pihenőként, csupa komolyan megcsinált filmes szuperprodukcióval. Hogy ne vesszünk végleg el a holland nevekben, itt akadunk bele Németh Hajnal legfrissebb, profil operafilmjébe, ami a tiszaeszlári vérvád történetét énekelteti el egy mai iroda dolgozóival. Profi munka, egy profi vásáron.

Részlet az Art Rotterdam vásárból, 2016

© az Art Rotterdam jóvoltából, fotó: Geert Broertjes

— Rieder Gábor

2016. február 17., szerda 21:23
kapcsolódó cikkek
ajánló

Indiánnyár

Karl May gyermekei nemes vademberekkel találkoznak a Velencei Biennálén. És nem tudnak velük mit kezdeni.

támogatók