A Vasarely Kapszula

Ráncfelvarrás volt az óbudai Vasarely Múzeumban. Megnéztük a végeredményt.

A közösségi tereket
kicsit átfogalmazták,
de a kiállítótér őrzi
a különös esztétikai koktél
sajátos erejét.

A Vasarely Múzeum buszmegálló felüli főbejárata őrzi a '80-as évekbeli beavatkozások nyomait a felújítás után is

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Középkoriasan vastag, fehérre festett falak, sötétbarnára pácolt, takaros spalettákkal, terrakotta-csempékkel és barokk ívű árkádokkal. Ha ötletelni kéne egy Vasarely-múzeum építészeti környezetéről, biztos nem ez jutna az eszünkbe. Inkább valami dögös retró gyár: széles loft terek, a zsaluzástól csíkos hasú betonoszlopok, szegecselt fémtraverzek és kongó ipari liftek.

Csakhogy ez nem kívánságműsor!

A boltívek és hidegburkolatok a ráncfelvarrás után is élénk kontrasztban állnak az op art remekművekkel

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Az öreg szupersztár, Victor Vasarely, érzékelve megkopott vonzerejét odakint, Franciaországban, de kitapintva a Kádár-rendszer izgatott fogadókészségét emitt, a létező szocializmusban, életműve jelentős részét hazahozta szülőhazájába. Először a későmodern absztrakcióra nyitott Pécsre, szülővárosába (1976), majd pedig Budapestre, az óbudai Zichy-kastély 18. században emelt raktárszárnyába (1987).

A fogadócsarnok új pultot és köralakú világítást kapott

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Egyik hazai Vasarely-múzeumot se lehet loft-hangulattal vádolni. Mindkettő szűkös, barokk boltívek között kapott helyet – totális stílusellentétben a hi-tech op arttal. De ezért nem a főúri építészeti örökséget muzeális célokra újrahasznosító Kádár-rendszert kell okolni. Vasarely aix-en-provence-i főhadiszállása se egy purista modern kocka, még ha kívülről úgy is néz ki. A mester művelt ízlésű, gazdag francia értelmiségi volt, aki széles körű alkalmazott grafikusi szaktudással rendelkezett – ma úgy mondanánk, mindenevő dizájner volt. Finom esztétikai ellentétpárokban gondolkodott: a csillogó-villogó, fémes-ízű, sci-fi tarkaságú művekhez szürke márványpadlót választott, paravánokkal, takarólemezekkel és felülvilágítókkal. Semmi puritanizmus! Nincs okunk azt gondolni, hogy ne lett volna megelégedve az óbudai múzeum nagyon nyolcvanasévekbeli megoldásaival, legyen az középkori bajorsöröző-romantika, masszív terrakotta járólap, a fűtést takaró mészkőpanel, az ég felé kinyitott sátortető vagy a barokk kőboltív alá állított menő sakk-készlet.

Vasarely korai művei az alagsorban láthatók (balra az ikonikus zebra egyik első variációja, szemben egy gyönyörű korai absztrakt festmény)

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Az '50-es évek brutalista caracasi egyeteménél Vasarely tudott nyers és kőkemény lenni. A '80-as években már kifinomult öregember volt: érzékeny a történeti miliőre. Az óbudai múzeum pedig ennek a különleges együttállásnak ritka időkapszulája, páratlanul értékes lelet. Amit most úgy rekonstruáltak, hogy nem dózerolták el, hanem csak minimális ráncfelvarrásnak vetették alá. A közösségi tereket kicsit átfogalmazták, de a kiállítótér őrzi a különös esztétikai koktél sajátos erejét.

Korai főművek az absztrakt útkeresés korszakából

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

A földszinten az előzményekkel ismerkedünk meg. Az elmúlt egy-két évtized művészettörténeti kutatása alaposan feltárta a magyar Bauhaust, a Bortnyik Sándor által alapított Műhelyt, ahol a fiatal és fogékony Vasarely (akkor még Vásárhelyi Győző) egy életre eljegyezte magát a modernista dizájnnal. Itt készültek első grafikusi tervei, amiket kamatoztatott majd – mint látjuk – Franciaországba kiköltözve. A retuspisztolyt magabiztosan forgatta, a blikkfangos modern plakátnyelvet folyékonyan beszélte. De ez nem volt elég, 1944-től kezdve nekilátott festeni, méghozzá decens párizsi absztrakt stílusban, abban, ami fájóan hiányzik a korabeli magyar művészetből, csinált tekeredő csövecskéket, lebegő idomokat, majd geometrikus formákat. Talált formákat absztrahált, a csemperepedéstől a kövezetig, közben pedig rátalált kedvenc galériására, Denise Renére. Nála robbant be a élvonalban az '50-es évek derekán kinetikus művészeti kiáltványával.

A zavarbaejtő posztmodern lépcsősor lámpában végződő csövei és a VR-látványért felelős szemüvegek a kanapé mellett az emeleten

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Főművek a '60–70-es évekből az emeleti nagy kiállítócsarnokban

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Igazi optimista társadalommérnök volt, javíthatatlan futurista, aki az egyetemes vizuális ábécé alapelvein törte a fejét. Eddig tart a kiállítás első emeleti része, a történeti bevezető, itt kell felsétálni a meghökkentően posztmodern fémlépcsőn az emeletre, ahol a sátortető és a boltíves választófal alatt megindul a szemkápráztatás. Op art minden mennyiségben, hatalmas vásznakon, kollázsokon és szőnyegeken. Itt-ott egy kis értő magyarázat (például az aktuális optikai trükkről), egy legendás op art katalógus vagy az építészeti törekvések felvázolása. Még egy virtuális valóság szemüveg is kölcsönözhető, amiben a grafikusok végtelen burokká szőtték körülöttünk a Vasarely-féle valóságot. De a művek ezek nélkül is ütnek! Ne felejtsük, az op art nemzetközi pápája több mint 400 művet ajándékozott a múzeumnak! Pazar anyag, nem véletlenül van tele folyton turistákkal.

Az egyes optikai ötletekhez magyarázat is olvasható

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Egy szó mint száz, bűbájos kis múzeumként született újjá Vasarely otthona Óbudán. Látványos kiállítással, hangulatos kerttel.

A kastély-, illetve múzeumpark még mindig varázslatos hangulatot kínál

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

 

— Rieder Gábor

2017. július 26., szerda 18:45
kapcsolódó cikkek
  • Moárét mindenkinek

    A trendiszonyos Bullás József randevúja a divatiparral. A nagy op art sztori színe és fonákja.

ajánló

Különutak

Absztrakció és az építészet kapcsolata az NDK-ban és a szocialista Magyarországon. Politikai ágensek, köztéri csúscsművek, napi rohanásaink láthatatlan díszletei. A Kiscelliben jártunk.

támogatók