Lampérth esete

A brutálisan széles, őszinte ecsetnyomoktól az Ödipusz-komplexusig és tragédiáig. Beszélgetés Kieselbach Tamással és Molnos Péterrel Nemes Lampérth Józsefről.

Nemes Lampérth József: Horgony utcai részlet, 1917, olaj, vászon

© fotó: a Kieselbach Galéria jóvoltából

Nemes Lampérth József pszichiátrián végződő, rövidke élete egybeesik a magyar és a nemzetközi modern művészet izgalmas, 20. század eleji időszakával. Ez a nagyon pezsgő kor visszatükröződik a képeiben?

Molnos Péter: A nagy történelmi drámáktól ő sem tudta magát függetleníteni. Megérintette Párizs és Berlin, ami később beépült festészetébe. Talán épp ez a nagyon drámai, szenvedélyes, átizzított festészete hordozza a kor lenyomatát. Miközben a habitusa is ilyen lehetett.

Kiselbach Tamás: A modern festészetben ekkor már számos olyan lehetőség adódott, amivel bátrabban lehetett saját egyéniséget és erőt belevinni az alkotásokba. Szokták Nemes Lampérthot Van Goghhoz is hasonlítani. Nem csak a kor, a drámai izzó élet, de a festékfelület pasztózus használata is rokonítható. Összeköti őket a hevület, a szenvedély, a lélek megjelenítése a vásznon. De Van Gogh gazdagon nézi a világot, kinagyítja a részleteket, megnézi a tájat, mindent erősen megfogalmaz, s a szenvedély ellenére is levegősek képei. Nemes Lampérth szűk témaválasztásai egyszerűek, olykor csak egy ház, egy csendélet, két boglya jelenik meg. Nem volt szabad lélek, de mindent nagyon intenzíven mutatott meg. S ha Van Gogh a párhuzam, érthetővé válik az a különleges kvalitás, ami nemcsak kortársaitól különbözik, hanem a nemzetközi festészetben is egyedivé teszi. Ahogy ő festett, úgy nem festett senki. Ecsethasználata mindenkinél erőteljesebb, a felületen sokszor öt-hat centis, erőteljesen megmozgatott pászták. Ecsetvonásai indulatosak – ez csak lelki hitelességgel állítható elő. Ez a fantasztikus tehetség és erő emeli őt a többi alkotó fölé.

balra: Nemes Lampérth József: Szemben álló női akt, 1916, olaj, vászon, 130×78 cm; jobbra: Nemes Lampérth József: Háttal álló női akt, 1916, olaj, vászon, 130×78 cm, Magyar Nemzeti Galéria

© fotó: a Kieselbach Galéria jóvoltából

Fennmaradt Nemes Lampérth levelezésének egy jelentős része. Ezekben a leveleiben szinte mindig saját festészeti problémái kötik le, leginkább erről ír. Hozzáadnak ezek a szövegek művészetének megértéséhez?

MP: Bár a saját korában kevésbé volt elismert festő, a Vasárnapi Kör fiatal művészettörténészei és történészei, Hoffmann Edit, Antal Frigyes és Tolnay Károly nagyon hamar felismerték jelentőségét. Nemes Lampérth különös figura lehetett; feljegyzésekből tudjuk például, hogy nyílt színen kardjával vágott bele egyik kiállított képébe. Ezek a gesztusok is gyakran ráirányították a figyelmet. Az írásképét nézve azt gyanítom, erősen grafomán lehetett, akárcsak Csontváry. Szinte festőien, kalligrafikusan írta leveleit is.

A kard ebbe a papába sújtott bele!
Vagyis rögzítette apját a vásznon,
majd a festményt kiállította,
és végül ebbe a képbe vágott bele

Nemes Lampérth József: A ravatal, 1912, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria

© fotó: a Kieselbach Galéria jóvoltából

KT: A saját képébe karddal belevágó művész története több mint egy puszta kávéházi sztori. A történet szálai az apjához való viszonyukig nyúlnak vissza. Apját lefestette halotti ravatalán, ami különleges, modern témaválasztás. (Kevés előzménye van a témának.) Gondoljuk csak el, milyen lehetett megfesteni a papát a ravatalon, és közben molyolni a felülettel. Ez nagyon jelzi számomra lelkének mélységét, ahonnan ez a hatalmas erő (vagy talán frusztráltság?) származhatott. A kard ebbe a papába sújtott bele! Vagyis rögzítette apját a vásznon, majd a festményt kiállította, és végül ebbe a képbe vágott bele a fennmaradt dokumentumok alapján. Kerestük Molnos Péterrel a kard nyomát a képen, de nem találtuk. Ám ha megfordítjuk a képet jól látható, ahol a papa a képen folytatódott. Ezt metszette le, így tehát a kép – bár erről nem olvastam sehol – eredetileg nagyobb volt. Egy ilyen „halott apából” nemcsak Nemes Lampérth fejthető meg, de sok minden a magyar kultúrából, sőt, a századforduló hangulatából is. Úgy tudjuk, hogy a kérdéses penge eltört, és a művész magát is megsértette vele. Ennél komplexebb és szimbolikusabb pszichodrámát keveseknek sikerülne létrehozni. Ha könyvet írnék Nemes Lampérthról, ebből fejteném ki egész életművét. Hiába fogadta be a Vasárnapi Kör, voltak társas kapcsolatai, ha olvassuk leveleit, abból egy nagyon sajátos, kicsit mindig fölfele tisztelettel beszélő hang körvonalazódik. Bár tudjuk tehetségét, mégis azt gondolom róla, soha nem érezte magát egyenrangúnak a többiekkel, s ebből adódhatott, hogy nem tudott olyan kapcsolatokat kialakítani, ami megtarthatta volna őt az életben.

1963-ban a Magyar Nemzeti Galéria hetven képéből rendezte meg az életmű-kiállítást. Az eltelt fél évszázad, a majdnem duplára nőtt anyag máshogy láttatja őt? Része a nemzetközi szcénának is?

Nemes Lampérthnak kevés,
mindössze húszegynéhány olajképe van

MP: Nemes Lampérthot már a '70-es évek is zászlajára tűzte, végighurcolták Európán, de az ő képeivel sem sikerült nemzetközi sikert elérni. Ahhoz, hogy ott egy életmű érvényesülni tudjon, folyamatos jelenlétre van szüksége. Nemes Lampérthnak kevés, mindössze húszegynéhány olajképe van, és ennek is több mint a fele múzeumokban, ami megnehezíti a befuttatást.

KT: Magyarországon az első világháború mindent szétszedett. Nemes Lampérth életét, életművét is, ami nem regenerálódhatott azután. Onnantól zuhanás lefele. Máshogy alakult mindez a szomszédos antant-barát országokban, máshogy Párizsban, máshogy a Szovjetunióban is. Nálunk a világháború, Trianon és a Tanácsköztársaság nagyban meghatározta a következő időszakot. Az elit emigrált Magyarországról, a modern festők közül sokan elmentek, képeik szétszóródtak. Az egész magyar festészet szétesett és többé nem tudott újra összeállni. Sem szándék, sem lehetőség nem volt a visszaállásra. De így is rengeteg értékünk van, csak el kell mondani, máshogy kell elmondani. Kiállításokban és könyvekben – de ezek hiányoznak. Ha ma valaki Nemes Lampérthról szeretne információt kapni, a két róla szóló könyvön kívül nem tudok mit küldeni.

A kiállított anyag körülbelül a kilencven százaléka az ismert életműnek. Lehetnek-e még lappangó képei?

MP: Ezek a képek alkotásuk idején nem kerültek magángyűjteményekbe. Egy korszak legjobb ügynöke pedig mindig a kép tulajdonosa. A magyar fauve-ok, az 1919 előtti legmodernebb irányzatok képviselői – így Nemes Lampérth képei is – kompromittálódtak a Tanácsköztársaság miatt. Nem vették ezeket a képeket, a tulajdonosok nem vitték piacra, mert meg voltak bélyegezve a kor által. Akik vissza tudtak térni, mint Berény Róbert vagy Bernáth Aurél, menedzselték saját életművüket. Lehetett futtatni őket, mert a gyűjtőik cikkeket írtak róluk, megjelentek a sajtóban.

Nemes Lampérth József: Horgony utcai részlet (A lemenő Nap fényei a Tabánban), 1922, tus, papír, 50,5×72 cm

© fotó: a Kieselbach Galéria jóvoltából

Nemes Lampérth is 1919 után Párizsba, Berlinbe ment. Ez a történelmi és egyéni sorstörés nyomot hagyott későbbi munkásságán is?

MP: Szerintem nem hagyott nyomot. Bár alig ismerünk olajfestményt abból a korszakból, akkor már a nagy tusképeit csinálta. A képeken annyi látszik, hogy új módon közelíti meg témáit, hogy nem új motívumot festett, hanem elővette a régi grafikáit, és azokat próbálta nagyban megoldani – ami azért törés, mert nem tudott az új fele kinyílni.

KT: A második világháború után a világ művészetének modernista elmesélése olyan erővel, olyan megkérdőjelezhetetlenül foglalta le az értékrendet, hogy még nagy művészettörténészek is mindazt, ami nem volt „kockás”, nem lehetett könnyen beilleszteni az absztrakthoz vezető narratívába, rossznak, hanyatlásnak ítélték. Miközben ez nem így van. Trendforduló zajlik. Próbáltam mindig úgy művészettörténetet csinálni, hogy ami különböző megközelítésekből jó, az jó. Ha így nézzük a magyar művészetet, a magyar avantgárd elkallódását, azt látjuk, hogy ennek az időszaknak az érthető és elfogulatlan elmesélését sem a Horthy-, sem a Kádár-korszak nem akarta vagy nem tudta elvégezni. A művek szétszóródtak, senki nem akarta előszedni, külföldről hazahozni ezeket, motiváció sem volt rá. A Trianon után megmaradt országban lehetetlen volt összeszedni a határon túl ragadt életművek darabjait. Csak most jött el a művek előkerülésének ideje.

Nemes Lampérth a húszas évek elején egy svéd mecénás, Ekström hívására Svédországba ment. Itt születtek meg a később többségében elpusztított hatalmas, nemi szerveket ábrázoló képei. Ez egy új korszak kezdete vagy megőrülésnek első jelei voltak?

Az erotika mindig zavarba ejtő,
titkolni való. Ez a sorozat, ha tetszik,
egy megbomlott, kisiklott elme
avantgárd víziója,
ma világsiker lenne!

KT: Imádnánk ma ezeket a képeit látni! Ami akkoriban különleges, megbotránkoztató volt, azt mind kisöpörték, elpusztították. Az erotika – főleg annak képi ábrázolása – mindig zavarba ejtő, titkolni való. Ez a sorozat, ha tetszik, egy megbomlott, kisiklott elme avantgárd víziója, ma világsiker lenne! Olyan kincs veszett el, ami nagyon hiányzik a teljes életműből. Ahogy Schiele és Toulouse-Lautrec erotikus alkotását saját családja semmisítette meg, Nemes Lampérth képeivel is hasonló történt. A mecénás Ekström semmisítette meg később ezeket.

MP: 2003-ban előkerült egy nagyméretű, Berlinben készült, majd Stockholmba került tusfestmény, a Kolozsvár Tamás egyik aukcióján. Mezei Ottó művészettörténész lánya, Mezei Krisztina hosszas kutatás után találta meg Esktröm lányát, és hozott haza öt művet Svédországból. Amikor néhányakban felmerült, hogy az aukción kiállított kép hamis, elmentem Mezei Ottóhoz, aki elmesélte az egész történetet, sőt, egy nyolc oldalas levelet is megmutatott, amit 1922-ben már Budapestről írt Nemes Lampérth Ekström lányának. Ezek a hazakerült képek elsőre zavarba ejtőek, bizonytalanabbak az amúgy jellemzően nagyon feszes grafikáihoz képest. Nemes Lampérth ugyanis ezekben az utolsó években már nem az átélt valóságot, hanem korábbi képei némileg átfogalmazott másolatát rajzolta meg nagyobb méretben.

KT: Felizzította, más technikával készítette ezeket. A vonalak sűrűbbek, vastagabbak, brutálisabbak lettek.

MP: Nagyon megnehezíti az életmű megítélését, hogy nem tudjuk, mennyi képet festett, mennyi pusztult el az idők során. Csak sejtjük, hogy a huszonnégy olajkép nagyon kevés.

Nemes Lampérth József: Lámpás csendélet, 1916, olaj, vászon

© fotó: a Kieselbach Galéria jóvoltából

— Marton Éva

2016. szeptember 06., kedd 07:32
kapcsolódó cikkek
  • Keretezni!

    Képkeretezési realitás, tervek és szabályok. És egy installáció Ai Weiwei után szabadon.

  • Batthyány deluxe

    Kiállítás az art deco arisztokrata festőfejedelmének képeiből. Az egykor volt dekadencia találkozása a mai giccsszűrővel: Szombat Éva fotóriportja a művészről és csodálóiról.

ajánló

Kassák×3

Három új kiállítás foglalkozik Kassák Lajos '20-as évekbeli úttörő avantgárd munkásságával. Kassákizmus megalkuvás nélkül.

támogatók