Contemporary East

A londoni Sotheby's árverező mogul összerakott nyár elejére egy kelet-európai anyagot. Óvatos reménykedésre adva okot.

óvatos sikerről beszélhetünk,
amire már lehet építkezni.

Nem, nem rúgta ránk az ajtót a Sotheby's tegnapi londoni Kortárs Kelet árverése. Mondjuk, az anyag előzetes átböngészéséből már lehetett látni, hogy nem most jött el a pillanat, amikor Kelet-Európa egy emberként feláll, hogy képviseltesse magát a zsíros londoni árverési színtéren egy príma kollekcióval. Elsősorban az oroszok húzták le a hangulatot. Egymás után sültek be a művek: pár kósza licit után ugyan az árverező leütötte az adott tételt, de gyorsan elhadarta, hogy „nem eladva”, és már indította is a következő műtárgyat. Az érdeklődés olyan gyér volt, hogy a licitálók egyszerűen nem érték el még a becsérték alját sem. (Az árverések – kedvcsinálónak – rendszerint jó alulról indulnak, de ez csak illúzió, mert létezik egy „üvegplafon”, a beadó által meghatározott alsó limitár, rendszerint az alsó becsérték környékén, amit meg kell haladni a licitálóknak, hogy valóban legyen eladás.)

Komar és Melamid: Dupla önarckép a Soc Art sorozatból, 1972, olaj, vászon, tábla, 92 cm, a festmény 125 000 fontért kelt el a Sotheby's 2016. június 7-ei árverésén

© a Sotheby's jóvoltából

Nincs ebben semmi meglepő. Az orosz műkereskedelem az ezredfordulós boom után jelenleg kókadozik. Az ok prózai, illetve világpolitikai: az olcsó olaj, az autoriter kormányzás, a kalandor háborúk és az európai szankciók ellehetetlenítették az orosz piacot, otthon és Londonban is. Az árverés címereként használt Komar és Melamid (a Szoc Art régi álompárosa) tondója elment 125 000 fontért (beadó jutalékával együtt), ami azért nem rossz.

A '60-as évek orosz Morandije, Vladimir Veiszberg és metafizikus Picassója, Dmitrij Krasznopevtszev kiváltott egy tisztességes érdeklődést. De látványos liciteket csak a grúz naiv állatfestő, Merab Abramisvili izgalmas képei és a szentpétervári neoakadémizmus fura ál-szocreál jeleneteit festő Georgij Gurjanov ért el. (Gurjanov a Ludwig Múzeum tavalyi orosz kiállításán is szerepelt.) Kis ambíció, innen-onnan besodródott, másod- és harmadvonalbeli művészek – szomorú konklózió.

Georgij Gurjanov: Önarckép, 1990, olaj, vászon, 200×300 cm, a festmény 143 000 fontért kelt el a Sotheby's 2016. június 7-ei árverésén

© a Sotheby's jóvoltából

A kelet-európai szekció ehhez képest sokkal jobban szerepelt (beleértve a magyart is). A cseh koncept legendás nőművésze, a gémkapcsokkal és hajtincsekkel operáló Běla Kolářová komoly kollekcióval érkezett, és rendre a becsérték felett ment el. A magyar tételek tisztességesen helytálltak, még akkor is, ha elég esetleges és hullámzó anyag gyűlt össze. (Pláne a pár héttel ezelőtti parádés, profin felépített londoni debütáláshoz képest.)

Maurer Dóra nem túl bombasztikus művei hozták a kötelezőt, 8125 és 5250 fonttal. Kepes György prizmás fotói is elmentek, Nádler István egy méretes, komoly, fekete-fehér vászonnal érkezett, 10 000 fontig jutott, kábé mint Havadtőy Senki se tudja, hogy meleg vagyok című sorozatának aranyozott táblája, és egy vándorállatos El Kazovszkij-kép is gazdára talált, méghozzá 13750 fontért. Eddig még elmuzsikált volna a dolog, de a kőkeményen geometrikus Tót Endre fájóan bennégett, akárcsak a korai Kicsiny Balázs-festmény.

Reigl Judit: Guanó, vegyes technika, 207×233 cm, a festmény 115 000 fontért kelt el a Sotheby's 2016. június 7-ei árverésén

© a Sotheby's jóvoltából

Nem úgy, mint Szűcs Attila, aki régi ismerős a Sotheby's vevőinél, többször szerepelt már eladásos kiállításokon Londonban az elmúlt években. Most sem okozott csalódást, sőt! A kis vöröslő fiúcskája parádés licitharcot követően megduplázta a becsértékét, és 16 250 fontért ment el. Ez hat és fél millió forint, ami jelzi, hogy egy középgenerációs magyar festő brandjét is fel lehet futtatni. És végére a slusszpoén, Reigl Judit, akinek depressziós Guanó-vászna 115 000 fontért kelt el. Ez látványos összeg, de messze nem a legmagasabb át, amiért Reigl Juditot vesztegetnek. Példának okáért egyből jött a párizsi Sotheby's esti aukcióján a trompf: egy összehasonlíthatatlanul látványosabb és dinamikusabb, expresszív Reigl-képért 412 000 eurót adtak, azaz 128 millió forintos rekord árat!

Korábban a magyar kortársak már megégették magukat Londonban. Most óvatos sikerről beszélhetünk, amire már lehet építkezni.

— Rieder Gábor

2016. június 08., szerda 16:07
kapcsolódó cikkek
  • Mintha a legutolsó lenne

     Bemutatták Szűcs Attila Portraits of the Golden Age könyvét a Deák Erika Galériában. Lucsmándi Luca ott járt.

  • A kisrealizmus visszatért

    A kortárs művészetipar pulzusának kitapintása a londoni Frieze héten. Realisták és keramikusok. Rieder Gábor riportja.

  • Reigl Judit tánca a halállal

    Bár emlékkiállításnak szánják Reigl Judit Haláltánc című kiállítását a Szépművészeti Múzeumban, ami az alkotó utolsó rajzsorozatát mutatja be, mégis sokkal többet ad ennél.

ajánló

Batykó Róbert: Képcsapda // acb Galéria

Batykó Róbert: Képcsapda, acb Attachment, 2024.

támogatók