Hosnedlováék meséi

A Gallery Weekend legnagyobb szenzációja egy fiatal cseh páros kiállítása volt a Horizontban. Piroska és a konceptuális művészet. Interjú Klára Hosnedlovával.

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek és a Horizont Galéria engedélyével, fotó: Lékó Tamás

A hímzés egy nagyon különleges és ritka technika. Ha valaki közelebb lép a képeidhez, rendszerint nagyon meglepődik: mintha nem erre számított volna.

Klára Hosnedlová: Amikor valaki a munkáim iránt érdeklődik, jó tudni, hogy személyes kapcsolatba került egy képpel. Mindenképpen olyanoknak szánom a műveimet, akik együtt élnek, lélegeznek a műtárggyal. A meglepetés pedig szinte mindig felvillanyoz.

Hogyan született a Red Riding Hood kiállítás ötlete?

KH: A projekt az én ötletem alapján született meg. Eredetileg vázlatokat készítettem egy képzeletbeli színpadhoz, aminek egész megjelenése úgy formálódott, ahogy párhuzamosan dolgoztam a képeken és az installáción. A most bemutatott projekt közel áll ahhoz a prágai Jeleni Galériában készített tárlathoz, ami elsősorban Josef Hoffmann építészetét idézte, különösen a belsőépítészeti elemekre reagálva. Mivel a kiállítótér mint olyan viszonylag konzervatív eszközökkel és keretekkel bír, az akkori installációt a szokásos galériatér ellenében képzeltük el. Vagyis az volt a szándék, hogy a tér megőrizze vázlatos jellegét, és a berendezés funkciójában is megtarthassa rajzosságát. A kiállítás végeztével külön fotózást rendeztünk az installációnak egy prágai moziban, amiből végül egy külön projekt lett. Ekkor érkezett Zsikla Mónika kurátor és a Horizont Galéria inspiráló felkérése. Mónika egyébként a Hunt Kastner galériában rendezett csoportos kiállításunk, A város legjobb szabója (kurátorok: Edith Jerabkova és Jiri Kovanda) alapján keresett meg minket. 

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek, a Horizont Galéria és a Gallery Weekend Budapest engedélyével, fotó: Bilák Krisztina

A Hoffmann-ház alapvető motívuma
a fekete vonalvezetés volt,
ami a belső terekben és
a kerti lakban egyaránt visszaköszönt.

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek, a Horizont Galéria és a Gallery Weekend Budapest engedélyével, fotó: Bilák Krisztina

A Horizont Galériában rendezett tárlat tehát – sok előzmény után – a Red Riding Hood projekt kiteljesedése. Fontos kérdés volt, hogy miként tudjuk az installációt erre a térre szabni – ez végül a kurátor és a galéria rugalmasságának köszönhetően nagyszerűen sikerült. Most amúgy a szintén prágai Ferdinand Baumann galériának készítem elő az október végén nyíló kiállításomat, közben pedig férjemmel, Igor Hosnedllel együtt a Dr Vogel lakása című projekten dolgozunk a Hunt Kasner számára.

A budapesti installációba képeket és szobrokat láthatunk együtt. Hogyan dolgozod ki a koncepciót?

KH: A fotóprojekt még a korábbi munkáimmal összefüggésben kezdődött, amikor különleges belső terekbe látogattam el, elsőként a prágai Ladislav Šaloun szobrász villa műtermébe. Az építészeti elemek fotózása során kulcsélményt jelentett a találkozás Adolf Loos pilzeni belső tereivel. Ez a téma köszön vissza a Dr Vogel lakása című projektben is, amin 2015 óta folyamatosan dolgozunk Igorral közösen. (Annyira megfogott, hogy a doktori témám is Loos művészete és anyaghasználata lett.)

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek, a Horizont Galéria és a Gallery Weekend Budapest engedélyével, fotó: Bilák Krisztina

Josef Hoffmann munkássága és alkotásainak szerepe a századfordulón legendás. Miért éppen az ő alkotásai ihlettek meg?

KH: Már régóta foglalkoztat a '20-as, '30-as évek világa, és különösen az alkalmazott művészet helyzete és szerepe ebben a korszakban Csehországban. A kutatásaim során a századfordulós textileket vizsgáltam, és amikor az egyes korabeli helyszíneken jártam – a belső tereken túl – akaratlanul is megihletettek az épületek és a környezet. A brtnicei Josef Hoffmann háznál elsősorban a kerti lak tetszett meg, innen indult az egész projekt. A Hoffmann-ház alapvető motívuma a fekete vonalvezetés volt, ami a belső terekben és a kerti lakban egyaránt visszaköszönt. A házban számos kiszögelés és belső tér található, ahol az embernek az az érzése támad, hogy itt kényelmesen inkább egy gyerek férne el, mint egy felnőtt. Erre erősít rá az ajtók mérete is. A ház színkoncepciója ikonikus: a minimalista absztrakt kompozíció felfogását vetíti előre. Mindezek az elemek együtt indítottak arra, hogy a projekt során a ház egy fiktív lakóját – egy kislányt – odaképzeljem a térbe.

Piroska (angolul Red Riding Hood) egy ismert mesealak, de mégis, itt minek a szimbóluma? Mit személyesít meg? A felnőtté válást, a felfedezés élményét?

KH: A szereplőimet, a portrék alanyait véletlenszerűen válaszom ki. Gyakran csak az utcán akadok rájuk. Terezka, a kislány, éppen az életkora miatt lett a projekt szimbóluma. A gyermekség és a felnőttség határán mintha kicsit ide is, oda is, vagy éppen ide se, oda se tartozna. A brtnicei ház vidéki architektúrája megidézi a történetbeli Piroska környezetét: a felnőtt lét biztonsága és tökéletessége kontrasztban áll a kislány alakjával. A háttérben megjelenő hoffmanni architektúra átalakulásának szimbóluma a kislány alakja, komolyságot kölcsönözve a témának.

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek és a Horizont Galéria engedélyével, fotó: Lékó Tamás

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek és a Horizont Galéria engedélyével, fotó: Lékó Tamás

A budapesti installációban több technika kerül egymás mellé. Hogyan kapcsolódnak az egyes elemek egymáshoz? Hogyan dolgozol együtt más művészekkel?

KH: Főként fotográfiákkal dolgozom, a képek az adott projekthez kapcsolódva születnek meg. A Red Riding Hood anyagban, sőt, a Dr Vogel lakása projektekben is Lucie Scerankovával dolgoztam együtt.

És ha ez a művész éppen a férjed, Igor Hosnedl?

KH: Igor és a saját munkáim szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Nem volt ez mindig így, korábban a munkáink karaktere és témája nagyon különbözött. Nagyszerű látni, hogy milyen eredményeket értünk el a közös alkotás során. Sokat elárul, hogy már tíz éve együtt vagyunk és a közben eltelt időben az ötleteink művészeti kérdésekben együtt formálódtak. A fotóssal való kommunikáció a megfelelő téma felkutatásában elengedhetetlen. Ugyanúgy ahogy a dialógus a helyszín és a fotó szereplője között. A motívum a kölcsönös kommunikáció alapján születik meg. A különböző nézőpont-váltások és helyszín-változások ellenére ezért érzem úgy, mintha mindig egy projekten belül maradnánk.

Részlet Klára Hosnedlová és Igor Hosnedl Red Riding Hood című kiállításából, 2016, Horizont Galéria

© a művészek és a Horizont Galéria engedélyével, fotó: Lékó Tamás

— Regős Csilla

2016. szeptember 26., hétfő 20:54
kapcsolódó cikkek
ajánló

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral

Miként lehet egy falat lélegzetvételhez juttatni? Egyáltalán hogyan értelmezi Rónai Viktor Engedjük lélegezni a falat? című metaforikus kiállítását? Az alkotóval Takáts Fábián beszélgetett. 

támogatók