Artkartell - Galéria a bajusz mögött

Részlet a Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállításából, 2015, Várfok Galéria

A Várfok Galéria rendszeres látogatása,
a kortárs képzőművészet megismerése
és gyűjtése nem károsítja
az Ön és környezete egészségét!

Ezek a sorok olvashatók fekete gyászkeretben – mint a cigidobozon az elrettentés – a Várfok utcában sorakozó galériás tablók alján. Mert erre a figyelmeztetésre szükség van még ma is! És kreativitásra is, ha valaki el akarja adni a kortárs művészetet.

MŰKERESKEDELEM DIÓHÉJBAN

A magyar műkereskedelmi kultúra annak ellenére fejlett és disztingvált, hogy a 20. században történt egy s más, ami lerombolhatta volna, kiirtva az írmagját is. Előbb összecsoffadt a piacterület a harmadára (Trianon), majd a talpraálló vagyonosokat csinálta ki a pénzügyi aszály (nagy gazdasági válság), utána a gyűjtőket tizedelte meg a halál (második világháború), kevéssel utána az egész bizniszt betiltották (Rákosi-kor), majd szocialista módon, államosítva újraindították, hagyták élni, de csak szigorúan ellenőrzött politikai keretek között ('60–70-es évek), mindezek ellenére az eltaposott kapitalista műkereskedelem csirája kihajtott és elkezdte növekedni ('80-as évek), amire is következett az a bizonyos rendszerváltás. Amikor született egy vadonatúj, a polgárosodott Nyugathoz méltó galériás rendszer. Ennek az új világnak az egyik úttörője és tartóoszlopa Szalóky Károly, a 25 éves Várfok Galériával.

POLGÁRI BAJUSZ

Igen, a bajusz,
a híres-nevezetes bajusz

Ahogyan Földényi F. László méltatta a galéria 25 éves évfordulóját ünneplő speciális tárlat megnyitóján: „Igen, a bajusz, a híres-nevezetes bajusz, amiről már messziről tudni, hogy nem akárki rejtőzik mögötte, hanem maga Szalóky Károly, őmögötte pedig a Várfok Galéria. (…) Igaz, nem erről kellene most beszélnem. Mégsem tudom megkerülni. Mert nem szokványos bajuszról van szó. A maga nemében ugyanis páratlan.

Szalóky Károly a galéria műtárgyraktárában

S hogy miért nem látni Budapesten ehhez foghatót? Mert már réges régen letűnt az a világ, amelyhez még magától értetődően hozzátartozott az így növesztett, így pödört bajusz. És amit ilyen önérzetesen lehetett viselni. Mintha egy 19. század végi fotóról lépett volna elő. Nem lóg, nem konyul le búsan a semmibe, mint némely mai politikus bajsza a Parlamentben, de nem is apokaliptikus, mint Nietzschéé, akinek a bajusza láttán az embernek olyan érzése van, hogy mindjárt beszakad az ég. Nem, az övé öntudatos, nem szerénykedik, de nem is magakellető. Nem akar észrevétlen, szürke maradni. Hanem szuverén. Vállalja magát. Más szóval polgári, a szónak persze nem a mai, hanem száz évvel ezelőtti értelmében.”

HŐSKOR

Azt se tudtam, hogy a galériásnak
a műtárgy értékesítéséből kell élnie!

Szalóky úgy lett művelődésszervezőből profi műkereskedő, hogy eleinte maga se tudta, mi fán terem az igazi galéria. Csak akart végre egy saját lábán álló, saját elképzeléseit megvalósító kiállítóhelyet. És meg is csinálta a Moszkva tér feletti Várfok utcában, egy miniatűr önkormányzati pincebérleményben, abban a házban, ahol élt. Várfok 14 Műhely Galéria néven indult a projekt 1990-ben, barcsi homoktégla-fallal, fa padokkal, virágos kaspóval (azaz egy szemérmetlenül tolakodó posztmodern enteriőrrel), Művészeti Alap-tag csendestárssal, valamint az önkormányzatnak beadott workshop-fedősztorival.

Részlet a Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállításából (földön a mérföldköveket jelző események fotói és leírásai: kenyérszobor gyártás, újhagyma-dedikálás vagy épp külföldi vásárokon való részvételek), 2015, Várfok Galéria

„Mikor megnyitottam a Várfokot – emlékezett vissza –, nem tudtam, hogy el fogok adni! Azt se tudtam, hogy a galériásnak a műtárgy értékesítéséből kell élnie! (Nekem volt fő állásom is eközben: a Lágymányosi Közösségi Ház és a Kamaraerdei Ifjúsági Park igazgatója voltam.) Kiállítótérként működtünk igazából, nem galériaként, bár már az első kiállításon is adtunk el műtárgyat. A mai fogalmaink szerint inkább non-profit vállalkozásnak mondanám. Keményen meg kellett fizetni az árát a tanulásnak.”

LOMBOSODÓ FA

Ez a fura, képeladásról álmodó mini kiállítóhely (amit ma inkább független galériának hívnánk) vetette meg a Várfok utcai galériabirodalom alapjait. A most zajló jubileumi kiállításhoz tartozó ágrajz pontosan bemutatja, hogy Szalóky nem ült a babérjain a nagy bajusz mögött, hanem folyamatosan bővítésen és új attrakciókon törte a fejét.

Részlet a Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállításából (középen a kronológia), 2015, Várfok Galéria

Impozáns kronológia! Az 1990-es alapítást követő évben megpróbálkozott egy galériával a nyüzsgő várban, Budavári Tárlat néven, majd megszületett a Spiritusz Galéria (lakásgaléria) ötlete 1996-ban, 1997-ben jött a nagy karriert befutott XO Terem/Galéria (aminek kibővített helye működik ma Várfok Galériaként), 1998-ban Szalóky a szomszédos utca garázsaiból is kiállítóhelyet csinált (Garázs Galéria), majd 2002-ben két vállalkozást indított be: a szemközti kirakatban egy egyetlen műtárgyas bemutatótermet Portál Galéria néven és egy művészkocsmát az utca Postapalotára néző végén Alkoholos Filc néven. 2009-ben jött a Galéria19, majd 2011-től a Corvin téri bevásárlókomplexumban működő Art Blokk kiállítóterem. Az pedig már tényleg a közelmúlt történése, hogy az ősi pincefészekből kísérleti profilú kisterem lett Várfok Project Room név alatt, a hajdani XO-ból pedig a – hatalmas földszinti raktárteret és egy profin felszerelt luxuskiállítóteret felsorakoztató – központi galéria.

Részlet a Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállításából, 2015, Várfok Galéria

A Várfok megadja
az ünneplés módját!

Részlet a Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállításából (fotós szekció), 2015, Várfok Galéria

ENUMERÁCIÓ

A Várfok megadja az ünneplés módját! A szülinapra összetoborozta a kiállító művészeinek apraját-nagyját, végiglépdelve az időrenden, Bodóczky István ákombákom drótreliefjétől (első kiállítás) kezdve végig a történelmen: Ujházi Péter barkácsolt dobozobjektjei, Bukta Imre szőrrel felturbózott táblaképe, Fehér László körvonal szobra, Nádler István absztrakt fúgája, El Kazovszkij és Szirtes János képei, majd persze egy fiatalabb nemzedék (Győrffy László vagy Hermann Levente), a nagy aduász, a párizsi szürrealista Rozsda Endre (1999-től) és a Picasso által halhatatlanná tett Francoise Gilot (2000-től), de a sort folytathatnánk egészen a nemrég csatlakozott fotósokkal, illetve az osztrák idegenlégiósokkal.

A Várfok Galéria bölcsőjének helye (ma Project Room), a kiállítókat jelző rozsdás zászlókkal

Részlet A kezdetek – Gerber, Gerhes, Kicsiny, Kungl című kiállításból, 2015, Várfok Galéria – Project Room

A kis projektteremben (a galéria egykori bölcsőjében) a ma már érett középgenerációs mestereknek tekintett kékacélos művészek adnak egymásnak randevút (akkor és most modorban), Gerber Pál ásító inasától Kicsiny Balázs biliárdozójáig. És ha ez még mind nem lenne elég, a szomszédos Várnegyed Galériában a Várfok saját gyűjtői előtt hódol. Tudniillik, a magyar kortárs műgyűjtők 80%-a Szalóky mester szárnyai alatt tette meg – minimum – az első lépéseit. Az önkormányzati vendéghelyen igazán pöpec válogatás látható, elsőrangú Szirtesekkel, Nádlerekkel és Mulasicsokkal.

Részlet a Várfok 25 – válogatás 25 kortárs magángyűjteményből című kiállításból, Várnegyed Galéria, 2015

Mást nem is lehet mondani: A Várfok Galéria rendszeres látogatása, a kortárs képzőművészet megismerése és gyűjtése nem károsítja az Ön és környezete egészségét!

A következő huszonöt évben sem.

Szalóky Károly és művészei

A Várfok Galéria 25 éves jubileumi kiállítása
Várfok Galéria
A kezdetek – Gerber, Gerhes, Kicsiny, Kungl
Várfok Galéria – Project Room
Várfok 25 – válogatás 25 kortárs magángyűjteményből
Várnegyed Galéra
2015. december 1–2016. január 30.

Galéria a bajusz mögött

Indiánnyár