Woodstock a műteremben

A kelet-európai realista festészet és a lezser koncept art ütközőzónája. Képek a festményét vesztett stúdióból.

Galambos Áron azt állította ki, ahol dolgozik. Nem High Concept stíllaboratórium, nem posztmakart látványatelier, hanem igazi beat-életérzés.

Részlet Galambos Áron Is-is, se-se című kiállításából, 2015, Art9 Galéria

fotó: Erdei Gábor / www.artkartell.hu

A szobányi térben festékfoltos, retró fotelek, asztalok, ecsetek, konzervdobozok, a földön Kádár-perzsa, barna szőnyeg. Az egyik falon fekete, duplaszárnyú, viharvert iskolatábla, mellette méterrúd. Vele szemközt kinagyított fénykép, rajta fák, szárítókötélen farmer, trikó, póló. A tárgyak többségét műterméből hozta át a Ráday utcai kis galériába, de – Galambos elmondása szerint – nem akarta azt egy az egyben reprodukálni. Csak otthonos közeget szeretett volna teremteni, ahol nem feszeng az ember.

Ehhez saját személyes dolgait használta fel, amik egyfajta alkotói helyzetképpé is összeálltak, miközben hétköznapi környezetébe engednek bepillantást.

Tér,

környezet,

közeg

és esemény

egyszerre

A Strasbourgban töltött Erasmus-ösztöndíjának emlékét őrzi a szemcsésre felhúzott print. Biciklizés közben bukkant a kiteregetett ruhákra, amik épp a francia trikolórt adták ki színükkel. A címe is erre utal: Szabadság, egyenlőség, testvériség. A fekete iskolatáblára majd festeni fog egyszer. A szögre akasztott kék kabátot pedig már régóta szeretné megfesteni. (De még nem sikerült.)

galambos

Galambos a talált asztallapok és táblák újrahasznosítására felfűzött diplomamunkájával vált ismertté, felfigyelt rá a művészeti sajtó, sőt, címlapon szerepelt, galériához került, fődíjat nyert, egyik műve a dunaújvárosi kortárs művészeti gyűjtemény részét képezi.

A kritikusok lefegyverező lazaságot emlegetnek vele kapcsolatban. Valóban, munkáiban van valami beat, valami Kerouac Útonjának szellemiségéből: fiatal, ösztönös, szabad.

Aktuális kiállítása az environmenthez áll közel. Tér, környezet, közeg és esemény egyszerre, ami a megnyitón valósul meg maximálisan. Nem klasszikus galéria-helyzet, a betérőtől jelenlétet kíván, hogy érezzen, mozogjon, üljön, beszélgessen, felolvasson, zenét hallgasson.

Miként fog ez működni a megnyitó után, az egyelőre kérdés. Mindenesetre a zárásig tartó három hétben talán tovább alakul a tér. Ezt a köztes jelleget maga a cím is kifejezi (Is-is, se-se), de már korábban is fontos volt számára az átjárhatóság és a folyamatszerűség. A statementjében említett három fogalom itt is érvényes: egyszerűség, játékosság, véletlen.

Itt a minden részletre kiterjedő képgaléria:

— Mészáros Zsolt

2015. február 28., szombat 15:57
kapcsolódó cikkek
ajánló

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral

Miként lehet egy falat lélegzetvételhez juttatni? Egyáltalán hogyan értelmezi Rónai Viktor Engedjük lélegezni a falat? című metaforikus kiállítását? Az alkotóval Takáts Fábián beszélgetett. 

támogatók