Fekete kocka és fehér lap

Az old school avantgárd fekete négyzettől a kortárs kockákig. Széles fesztávú történeti ív Londonból, magyar szereplővel.

Izgatott tömeg zsibong a száz éves Whitechapel Gallery foyer-jában január közepén. Az elegáns hoszteszek tableteken ellenőrzik a megnyitóra érkező vendégek nevét. Kint zuhog az eső, bent nagy a tolongás. Az első, ami szembe jön, egy régi ismerős: fehér lapot fogó fekete-fehér kezek, amint kaleidoszkópszerűen megsokszorozódva forognak körbe. Itt-ott kikukucskál az alkotó is: Maurer Dóra.

maurer2

Ez az a produkciója a '70-es évekbeli magyar fotókonceptnek, ami ma leginkább lenyűgözi a nemzetközi szakmai közönséget. És a szakmai közönség sajtósait. Ugyanis egyszerre képviseli az aszketikus, kísérletező, minimalista konceptuális fotónyelvezetet, miközben mély fekete – illetve fehér – kútként szippantja magába a nézőt a dekoratív csavar motívumával. Ez a kép került az ArtReview címlapjára pár éve (mikor a Power50 listája miatt idelátogatott a főszerkesztő), és ezt szerepeltette sajtóanyagain az Isztambuli Biennále is két éve. Most pedig a Whitechapel döntött úgy, hogy a pár száz, fekete kocka körül zsongó 20. századi mű közül Maurer Dóra képe képviselje a Fekete négyzet kalandjai – Absztrakt művészet és társadalom 1915–2015 (Adventures of the Black Square – Abstract Art and Society 1915–2015) című hatalmas történeti áttekintést.

Maurer Dóra: Hét elforgatás (V), 1977–78, fotó (Forte-fotópapíron), 23×23 cm, Somlói-Spengler Gyűjtemény
„A sokat reprodukált Hét elforgatás – emlékezett vissza Maurer Dóra – egy olaszországi szimpózium után készült; a szimpózium végén minden művész egy 20×20 centiméteres kis művet készített a vendéglátónak. Egy sarkára forgatott üres kartonnal fotóztattam le magam, ez volt az ajándék művem. Később, már itthon, rájöttem, hogy a képet tovább lehet forgatni, amíg a kiinduló négyzet egészen kicsire nem zsugorodik – ennek az aránya érdekelt.”

© Dóra Maurer, a Whitechapel Gallery jóvoltából

A kiállítás igazi akadémikus mamut. Egymás mellé sorakoztatva a nagy avantgárd klasszikusok (Malevicstől Tatlinig), a későmodernizmus kanonizált és egzotikus sztárjai (például az amerikai Dan Flavin vagy a brazil Helio Oiticica), valamint a friss tendenciák a világ minden sarkából.

Részlet a Fekete négyzet kalandjai című kiállításból (klasszikus avantgárd anyag), 2015, Whitechapel Gallery

© a Whitechapel Gallery jóvoltából, fotó: Stephen White

Részlet a Fekete négyzet kalandjai című kiállításból (kortárs anyag), 2015, Whitechapel Gallery

© a Whitechapel Gallery jóvoltából, fotó: Stephen White

A sztori Malevics egyik aprócska fekete négyzetével indul. (Mi mással?) A legendás Utolsó futurista festménykiállítást ugyanis épp 100 éve, 1915-ben rendezték meg Szentpéterváron. A radikális absztrakt útja innentől szorosan összefonódott az utópiák és az építészet kérdéskörével. Ezt a történetet jól ismerjük a művészettörténet lapjairól. A Whitechapel kiállítása viszont igazodik ahhoz a friss angolszász múzeumi gyakorlathoz, miszerint a nagy nyugati – férfi központú – modernista elbeszélést ki kell egészíteni globális és női szálakkal. Így kapott központi helyet a remek geometrikus textileket készítő svájci Sophie Taeuber-Arp (Jean Arp felesége). És ennek köszönhetően kerültek fókuszba a brazil neokonkretizmus legendás figurái vagy akár a kelet-európai művészek.

(És ez nem egyszeri véletlen. London másik felén, az elegáns Mayfair negyed szívében épp most nyílt saját kiállítása Maurer Dórának, a hipsztergalériás Carl Kostyálnál.)

— Rieder Gábor

2015. február 06., péntek 12:42
kapcsolódó cikkek
ajánló

Kádár Emese: Ghost Traces

Kádár Emese: Ghost Traces // Cairo Contemporary

támogatók