Ez hol a választott anyagok sajátos szerkezetéből, hol a megtalált forma – és egyben festészeti fő téma – geometriájából, hol pedig a kettő ötvözetéből adódik.
Részlet Poroszlai Eszter kiállításából, Fészek Galéria, 2015
© a művész engedélyével
Az egymás fölé feszített
transzparens anyagok
a növényi fejek
napot követő forgásának
fázisrajz-szerű leképezéseként is
értelmezhetőek
A strukturált képi felületek mögött meghúzódó narratíva a fülei művésztelepeken eltöltött időhöz és a telep határában elterülő napraforgótáblák rendezett káoszának lenyűgöző látványához vezet vissza, amely az első mély benyomást követően a művész analitikus megfigyeléseinek terepévé vált. A tányérfejű növények napot követő (vagy épp nem követő), szubjektív forgási irányától újra és újra átrajzolt kaotikus rend a Fészek Galériában kiállított képek felületeiről kivétel nélkül visszaköszön.
Részlet Poroszlai Eszter kiállításából, Fészek Galéria, 2015
© a művész engedélyévelAz egymás fölé feszített transzparens anyagok egymáson (egymás felett) elcsúsztatott körvonalai a növényi fejek napot követő forgásának fázisrajz-szerű leképezéseként is értelmezhetőek a néző számára. És talán az sem véletlen, hogy a megfestett monokróm vászonkép-alapra applikált vagy önállóan a tér részeként ki- és megfeszített textíliák a tánc és mozgásművészet berkeiből érkező tündöklő színű, transzparens és mérhetetlenül rugalmas jelmez- és kellékanyagok. Csupa mozgalmas textília, amelyet a művész a feszítés állapotában dermedt nyugalomra int!
A „fixált” textíliák transzparens és elasztikus adottsága a korábbi munkákon kétdimenziós szerkezeti egymásra rétegzettségként, a legújabb munkákon pedig már háromdimenziós tér struktúrákként került kiaknázásra. Az anyag összefüggő felületeiből kicsipkedett és a feszítések erőhatásai által torzuló, deformálódó körök azonban mindvégig állandóak maradnak. Egymásra rétegzett formáik tölcsérlyukak módjára át- és betekintést engednek a mögöttes dimenziókba.
Részlet Poroszlai Eszter kiállításából, Fészek Galéria, 2015
© a művész engedélyévelPlanck idejében vagyunk,
amikor is a buborékgörbületek felszíneit
önmagukkal és más buborékokkal
a féreglyukak kötik össze
A mozgalmas textíliák nélküli, pusztán megfestett felületeken, pedig opozit képi struktúrákat hozott létre a művész! Az egyszínű előterekből nyíló „féreglyukak” önmaguk belső tereiben építik fel a kaleidoszkopikus látványalkalmakat, amelyeken keresztül a monokróm előtérből egy történéseseményekkel teli mögöttes térbe tekinthetünk. Ezeket a megnyíló féreglyukakat, pedig háromdimenziós helyzetekben is szemlélteti a néző számára Poroszlai. A posztamenseken álló objektek transzparens plexi tereiben szinte óhatatlanul a féreglyukak háromdimenziós modelljeit szeretnénk viszontlátni. De a kérdéssel – hogy ezek a féreglyukak az univerzum miféle pontjait kötik össze egymással – már magunkra maradunk.
Képzelődhetünk John Archibald Wheeler és Robert Fuller 1960-as években rögzített számításairól, amely szerint a féreglyukak olyan gyorsan omlanak össze, hogy azokon még a fénysugár sem hatolhat át, de az is lehet, hogy épp a téridő állapot NAGY BUMM utáni 10 a negyvenharmadikon másodpercének Planck idejében vagyunk, amikor is a buborékgörbületek felszíneit önmagukkal és más buborékokkal a féreglyukak kötik össze...
Részlet Poroszlai Eszter kiállításából, Fészek Galéria, 2015
© a művész engedélyével
