Bázisugrás

Összeállt egy remek minőségű kortárs fotós aukciós anyag. Árverés pénteken, szomorú apropóval. In memoriam Telek Balázs. 

Telek Balázs fotóművész váratlan hirtelenséggel, 41 éves korában hunyt el idén szeptemberben. A Balogh Rudolf-díjas alkotó szellemi örökségének továbbviteléért és az általa alapított ArtBázis Összművészeti Műhely működésének megsegítéséért december 4-én egy jótékonysági árverést tartanak az Inda Galériában. Somosi Rita és Surányi Mihály szervezésében állt össze az aukciós anyag, és az abból rendezett kiállítás is, amit kedden (2015. december 1.) 18 órakor Kincses Károly nyit majd meg. Az árverés ötletéről és a szervezés részleteiről kérdeztük az illetékeseket.

azért tesszük,

hogy a hely továbbra is egy olyan fontos,

inspiratív, izgalmas és alkotó közeg maradhasson,

mint amilyennek azt

Balázs megálmodta és megteremtette

Bakonyi Bence: Nameless no 06, 2013, giclée print, 64×80 cm, ed 5/1+AP

© az ArtBázis aukció jóvoltából

Mikor jött az aukció ötlete? Hogyan állt össze az anyag? Kik voltak a beadók?

Somosi Rita: Már nyáron, Balázs betegségének komolyabbra fordulásakor felmerült bennünk, hogy valahogyan szeretnénk támogatni az ArtBázis működését, hiszen a hazai művészeti élet szempontjából nagyon fontos helyszín, amit a kezdetektől legfőképp Balázs menedzselt. Bár elkezdtük a munka előkészületeit, teljesen új szituáció teremtődött, amikor szeptember végén Balázs meghalt. Mindnyájunkat sokkolt, ugyanakkor cselekvésre is ösztönzött: mindenképpen segíteni szerettünk volna, biztosítani valahogy az ArtBázis jövőjét és segíteni Balázs családját is. Felpörgettük az árverés szervezésének tempóját, hogy még 2015-ben meg tudjuk tartani az aukciót. Óriási segítségként Tallér Ágnes rögtön biztosította nekünk helyszínként az Inda Galériát.

Surányi Mihály: A rövid idő ellenére nagyon komoly aukciós anyag állt össze. Több mint 74 művész közel 100 alkotása került a katalógusba (itt lehet böngészni), köszönhetően annak a segítőkész hozzáállásnak is, mellyel Balázs kollégái az ügyhöz viszonyultak.

Bartha Máté: Mutation I., 2009, archív print, 100×88 cm, ed. 2/5

© az ArtBázis aukció jóvoltából

Miben merül ki pontosan az aukció jótékony mivolta? A bevételek pontosan hogyan kerülnek elosztásra egy-egy eladás után?

Somosi Rita: Alapvetően a leütési ár 60%-a az ArtBázisé, 40% pedig a művészé, de többen felajánlották, hogy egy esetleges értékesítés esetén a teljes összeget az ArtBázisnak és a családnak. A leütések után egyéb jutalék nincs, a szervezés is pro bono alapon zajlik.

Surányi Mihály: Éppen ezért a katalógusban szereplő árak sem a piaci viszonyok pontos leképezését jelentik, hiszen a saját munkájukat felajánló, segítőkész művészek sajátos dilemma előtt álltak. Vagy alacsony árat határoztak meg, annak reményében, hogy az általuk felajánlott mű nagy valószínűséggel elkeljen és ténylegesen hasznára legyen az ügynek, vagy pedig magas árat szabtak meg, hogy ha a mű elkel, az nagyobb segítség legyen az ArtBázis számára. A kettő közötti választás vérmérséklet kérdése is volt.

Az árképzés és az aukción szereplő munkák kiválasztása kizárólag a beadókon múlt?

Somosi Rita: Nem, azért ez minden esetben egy közös döntés volt. Ismerve a kortárs fotográfia hazai viszonyait, muszáj volt egy bizonyos árszint alatt tartani a tételeket. Pont emiatt is kértünk többnyire kisebb méretű, vagy nagyobb szériaszámú fotókat a beadóktól.

Kudász Gábor Arion: Eső, Transzfogarasi út, Románia (Emberi lépték sorozat), 2014, pigment print archív papíron, 35×28,6 cm, ed 3/2+2AP

© az ArtBázis aukció jóvoltából

Surányi Mihály: Több művész, akit felkértünk az aukción való részvételre pont emiatt az árképzési módszer miatt nem tudott részt venni. Olyan alkotók, akiknek kizárólagos szerződésük van egy külföldi galériával nem tehetik meg, hogy munkáikat a magyar piacra szabott árakon értékesítsék.

Somosi Rita: Olyan felkért alkotók is voltak, aki szervezési okokból estek ki végül a résztvevők közül. Vagy maga a művész, vagy a felajánlásra szánt munka éppen külföldön volt, és emiatt nem lehetett megoldani, hogy bekerüljenek a katalógusba.

 

Telek Balázs (1974 – 2015) sokat jelentett a hazai fotós társadalomnak. Alkotóként a hazai szakma élvonalába tartozott, 30 évesen Balogh Rudolf-díjat kapott, rendszeresen szerepelt kiállításokon. Kísérletező, újító szándékú fotósnak tartották, sokan lyukkamerával készült camera obscura felvételeiről ismerték. És közben, alkotói pályájával párhuzamosan, felépített valamit, ami túlmutatott saját közegén, művészetén. 2007-ben feleségével, Halász Gabival együtt megalapították az ArtBázist, mely összművészeti helyszínként, műteremként, könyvtárként, kiállítótérként, szakmai előadások helyszíneként a fiatal fotósok inkubátoraként működött, s működik mai napig.

 

Surányi Mihály: Az ilyen esetek ellenére is azt gondolom, hogy óriási eredményt értünk el az aukciós anyag színvonalát és mennyiségét illetően is, hiszen mindössze öt hét állt rendelkezésünkre a művek egybegyűjtésére.

Sprenc Balázs: Kálák, 2014, nedves kollódiumos eljárás alumínium lemezen, 13×10 cm, ed 1/1

© az ArtBázis aukció jóvoltából

Mi lesz az ArtBázis jövője?

Surányi Mihály: Amiket teszünk, és most itt nem csak az ebben a projektben résztvevő emberekre gondolok, hanem az ArtBázis körül az elmúlt években kialakult sokkal tágabb közösségre is, azért tesszük, hogy a hely továbbra is egy olyan fontos, inspiratív, izgalmas és alkotó közeg maradhasson, mint amilyennek azt Balázs megálmodta és megteremtette. Erre egyébként minden esély megvan, hiszen a hely népszerűsége nem csak egy bizonyos korosztályban tapasztalható, hanem generációkon ível át. Pont ez az összekapcsoló szerepe az, amit nem szabad elveszni hagyni és láthatóan ezt elég sokan gondolják így! Balázs másik nagyon fontos kezdeményezése a FotóFalu, ami idén már ötödszörre került megrendezésre. A 2015-ös eseményen ő már nem tudott részt venni, hiszen kórházban volt, viszont egy levelében arról írt, hogy örül annak, hogy az általa kezdeményezett FotóFalu sikeres volt, úgy tűnik, lassan önjáróvá válik. Abban reménykedünk, hogy az ArtBázis kapcsán is hasonlóakat tapasztalhatunk és a hely továbbélésével Balázs szellemi öröksége is megmarad az utókornak.

Mit tartanak igazán fontosnak Telek Balázs szellemi örökségéből?

Nem volt vezér, mert nem akart irányítani,

nem volt apa, mert a tekintélye nem ilyen természetű volt,

nem volt haver, mert a szavának mindig volt súlya.

Mint bátyjára tekinthetett rá mindenki, akinek van saját útja,

de mindig van ideje meghallgatni a többiek terveit és kérdéseit.

Alpern Bernadette: Wannse, Liebemann fája, 2014, giclée print, 50×70 cm, ed 1/10+2AP

© az ArtBázis aukció jóvoltából

Somosi Rita: Én úgy gondolom, hogy erre a kérdésre két síkon lehet válaszolni. Egyrészről van egy alkotói létéhez köthető örökség, illetve van az ArtBázishoz és alapvetően a szervezéshez kapcsolható öröksége is. Mindkettő nagyon fontos a hazai kortárs művészeti életnek. Az ArtBázis egy olyan műhellyé és szellemi közösségé nőtte ki magát, ahol a kortárs fotográfiáról folyamatosan zajlottak az előadások, szakmai fórumok. Ugyanakkor nem csak tanulni lehetett itt, hanem ismerkedni, és az alkotással kapcsolatos tapasztalatokat is folyamatosan megoszthatták a látogatók.

Surányi Mihály: Balázs kísérletező szellemiségű, de rettentően alapos művész volt, aki a fotótechnika manuális részével is maradéktalanul tisztában volt. Profizmussal ötvözött, invenciózus hozzáállása mindenképpen példaértékű. Mint fotográfus, nagyon egyedi és következetes utat járt be. Rendkívüli pályája komoly feldolgozást igényelne. Szervezőkészsége nem abban állt, hogy másodpercre megtervezte volna és utána megvalósította volna a terveit. Sokkal inkább abban, hogy nagyon nyitott és együttműködő volt. Jó volt vele dolgozni, ezért kereste meg annyi fiatal és ezért tisztelték a kollégái. Sokat tudott, de nem vágyott a reflektorfényre. A háttérből biztosította a kialakult közösségek igényeit, nem akarta meghatározni azokat. Nem volt vezér, mert nem akart irányítani, nem volt apa, mert a tekintélye nem ilyen természetű volt, nem volt haver, mert a szavának mindig volt súlya. Mint bátyjára tekinthetett rá mindenki, akinek van saját útja, de mindig van ideje meghallgatni a többiek terveit és kérdéseit. Terelgette a résztvevőket, akik nagyon jól fogadták mindezt, és a mai napig hálásan gondolnak Balázsra.

— Szabó Tamás

2015. november 30., hétfő 07:53
kapcsolódó cikkek
  • Piszkos munka

    Térdig járunk a vizuális szemétben, de muszáj még és még és még képeket készítenünk. Hát csináljuk!

  • Búcsú az analógtól

    Érzékeny dokumentarista sorozatok a '80-as évek szegénységéből. Stalter György fotográfus a Mai Manóban állította ki frissen lenagyított régi képeit. Interjú.

  • A képeket nézd!

    A magyarhangya kihozta magyarul a botrányos életű sztárfotósról, Robert Mapplethorpe-ról szóló dokumentumfilmet. Átesztétizált szodómia és filmajánló.

ajánló

Bázeli szemle

A gyűjtők ismét elzarándokoltak a minden évben megrendezett svájci Art Baselre. Körkép a gigavásárról.

támogatók