Nem nyilvánvalóan nem

Beyond the Obvious. A Gallery Weekend legnagyobb durranásaként összeállt három galéria, hogy megmutassa a kelet-közép-európai női erőt. Sárvári Zita kurátorral beszélgettünk.

A kiállítás egy széttagolt show-nak tűnik, aminek az egyes termei – városszerte – külön galériákban kaptak helyet. Hogy is van ez?

A szeptember 11-én nyíló Beyond the Obvious – Kortárs nőművészek Kelet-Közép-Európából című nemzetközi csoportos kiállítás valóban három helyszínen kerül egyszerre megrendezésre: az Inda, a Viltin és a Deák Erika Galériában. A közös kötőszövetet majd olyan akciókkal is hangsúlyozzuk, mint az egy szuszra végiggyalogolt tárlatvezetések, vagy a k.u.z.o.k. csoport könyvének (Politics of feelings / Economies of love) bemutatója. A kiállítás tehát egy nagy ernyő, ami alatt – három helyszínen – három altémára bontottam az anyagot.

Mi a három altéma?

A Deák Erikában a material, sample, remix, az Indában a self>body>subjective history, a Viltinben pedig a mapping/archiving: subjective museum fogalmak körül forog a művek által felvetett diskurzus. A szavak közötti írásjelek rendszere mindhárom esetben más, ezzel is a fogalmak egymáshoz való viszonyát próbáltam érzékeltetni.

Tivadar Andrea: Cím nélkül, 2015, olaj, vászon, 150×180 cm

© Beyond the Obvious

A material, sample, remix válogatásban atemporális, időtlen művek lesznek a palettán. Az egyszerű eszközkészlettel, szín és formavilággal dolgozó, elsősorban az időtlen absztrakció felől érkező művészeti állásfoglalások koncepciója tulajdonképpen az Ismerős kisajátítása és átértelmezése.

Például?

Az Eigen+Art Galéria képviselte Kristina Schuldt például 2×3 méteres óriásvásznakon keveri össze az olyan modernista alkotók signiture style elemeit mint Picasso vagy Schlemmer. De a kortársakat se hagyja érintetlen: a lipcsei iskolás Neo Rauch vizuális világa is felfedezhető művein. Motívumpárosítások, csúszkálva az idősíkok között.

Schuldt és társai a Deák Erikánál lesznek látható, de mivel készülsz a többi galériában?

A Viltinben helyet kapó művek elsősorban az archívumteremtés, a gyűjteményidentitás és a jelenségek feltérképezése felől pásztázza a világot. Egyszerre a mikro- és a makrokozmoszt. Katarina Poliacikova például a ’80-as években kiadott csillagászati albumok képanyagát keveri össze a ma kiadott kötetek képanyagával és ebből épít installációt. A cseh Marketa Othova pedig jelentéktelennek tűnő réti virágokat fotóz.

Marketa Othova fotója a Beyond the Obvious című kiállításon

© Beyond the Obvious

Az Indában a személyes narratívák összekapaszkodnak a régiónk művészeti trendjeiben erős múltfeldolgozás emlékezetmunkájával, nagyon személyes és intim módon. Itthonról a Tranker Kata–Mojzer Zsuzsi–Gáldi Vinkó Andi-trió van jelen, Romániából pedig az ottani hiedelmekkel és népi hagyományokkal foglalkozó, 2012-ben, fiatalon elhunyt Ioana Nemes.

 

nagyon retrográd dolog

gender-alapon gondolni

a képzőművészetre

Van az egész kiállításnak egy programszerű-jellege, ahogy gender-szempontból válogat. Hogy voltál ezzel a kérdéssel?

Kifejezetten kerülni igyekeztem a gender-tematikát és tudatosan nincs jelen ez a szempont a kurátori szövegben sem. Ugyanakkor az alcímben és a kiállítók listájában, valamint a másik oldalon, a női galeristák, a női kurátor részvételével ez a szempont demonstratíve megjelenik. Talán furcsa, hogy ebből az egyetemességből ki vannak szakítva az alkotók mint „nőművészek”, a kiállítás mégiscsak rájuk irányítja a figyelmet, hogy igenis nagyon sok tehetséges nő tevékeny a környezetünkben.

Mennyire gondolod, hogy a nők nehezebben érvényesülnek az art worldben? Létezik egy rájuk negatívan ható kontraszelekció vagy az üvegplafon-hatás a művészi karrierépítésben?

Biztos fel lehet állítani ilyen statisztikákat és lehet számosítani a különböző intézményi kiállításokon megjelenő férfi és nőművészek arányát, de azt gondolom, nagyon retrográd dolog gender-alapon gondolni a képzőművészetre. Ugyanakkor, hozzátartozik a történethez, hogy több külföldön élő képzőművészt kerestem meg, akik már amolyan mini-szupersztárok, legalábbis ígéretes emerging artistok. Ilyen volt Stefánia Batoeva bolgár képzőművész vagy a szerb Alexandra Domanovic, akik számomra álomművészek, és nagyon számítottam pozitív visszajelzésükre a kiállítással kapcsolatban. A felkérést végül mindketten visszadobták, és nem hiszem, hogy csak elfoglaltságuk miatt! Egyszerűen nem vagyok benne biztos, hogy kelet-közép-európai nőművészként akarják magukat definiálni. De ha így is van, félreértették a koncepciót, mert a kiállítás nem a nőművészetre (vagy az azzal azonosítható kritikai felvetésre) szeretné felhívni a figyelmet. A cím a legbeszédesebb ezen a téren: Beyond the obvious – azaz Az Egyértelműn túl egy just women kiállítás létrehozása volt a cél. Nem véletlenül nők a kiállítás arculatának grafikusai is a de_form stúdiótól...

Akkor talán a Chimera-Projecttel kellett volna összefognotok! Ott pont azt sérelmezték egyes kritizálók, hogy a postcontemporary érát (a PostContemporary című, Beke László által rendezett kiállítás szintén szerepel a Gallery Weekend Budapest programjai között) felvezető csoportos kiállításon alig akad női kiállító...

(Nevet.) Olvastam a facebookos kommentekben egy érdekes hozzászólást, amivel egyet tudok érteni. Ez pedig úgy szól, hogy nagyobb kutatómunkát igényel a nőművészek megtalálása. Ezzel a problémával én is szembetaláltam magam, amikor az volt a célom, hogy újat mutassak, új művészeket hozzak be a köztudatba, ugyanakkor progresszív irányba is tereljem a kiállítást egy vizuálisan izgalmas, látványos és előremutató anyaggal. A szervezés nagy részét kutatómunkával töltöttem, rengeteg szöveg, kiállításarchívum és webes felület áttanulmányozásával, hogy megtaláljam a művészeket. Tanulságos volt összeállítani egy ilyen, múzeumi-szintű kiállítást – kereskedelmi galériás szinten.

Beyond the Obvious – Kortárs nőművészek Kelet-Közép-Európából
2015. szeptember 11–október 24.
Deák Erika Galéria, INDA Galéria, VILTIN

— Német Szilvi

2015. augusztus 28., péntek 19:19
kapcsolódó cikkek
  • About techno

    Az Art Market legfrissebb, legmenőbb standját idén kétségkívül Nemes Márton jegyzi. Leültünk beszélgetni a londoni karrierjét berobbantó fiatal művésszel. High all the Time.

  • Feketén-fehéren

    Fajó János / Fekete fehér / Deák Erika Galéria

  • Árnyékos oldal

    Szabó Ádám / Árnyékos oldal / Inda Galéria

ajánló

A leonardeszk

A frissen felújított Szépművészeti Múzeum igazságot szolgáltat a méltatlanul megvádolt Leonardo-féle lovasszobornak. Kamarakiállítás egy arasznyi kisbronznak, a múzeum legjobban PR-osítható alkotásának.

támogatók