Kissé zavaró volt, hogy évről évre újraterveztétek a Viennafair arculatát. Mikor jött a hír, hogy idén átnevezitek a vásárt viennacontemporaryra, azt gondoltam, hogy csak a szokásos ráncfelvarrásra került sor. De ellenőrizve a weboldalakat kiderült, hogy a korábbi helyszínen, a vásárcsarnokban ismét sor került a Viennafairre, csak egy másik ügynökség szervezésében. Mi történ?
Mi 2012-ben vettük meg a Viennafair licencét, utána örökké változott a dátum, mert a brand tulajdonosa, a Reed Messe Wien csak úgy tudta megoldani. Sajnos az idei évre a Reed csak a Frieze előtti hetet tudta felajánlani. A három évig tartó állandó időpont-tologatás után mi ezt nem tudtuk elfogadni. Hiába hiszünk a bécsi art fairben, ha pont a Frieze előtt szerveztük volna meg, az kinyírt volna minket. Úgyhogy új helyszín után néztünk, és nagy szerencsénkre megtaláltuk a Marx Hallét. Végül meghoztuk a döntést: átneveztük a vásárt, átköltöztünk az új helyszínre és választottunk magunknak egy olyan időpontot, amit be lehet illeszteni a nemzetközi vásárnaptárba.
Christina Steinbrecher-Pfandt, a viennacontemporary művészeti igazgatója
© a viennaconetemporary jóvoltából, fotó: Henk Jan Kamerbeek
Nem volt könnyű, de
ez volt a logikus döntés.
Miért hagytátok veszni a jól csengő nevet?
Meg szerettük volna venni a brandet, de a Reed – belső szabályzata szerint – nem adhat el egy saját fejlesztésű márkanevet. Szóval fel kell építenünk egy új brandet.
Vagyis ők jogszerűen megrendezhetik újra a Viennafairt...
A Reed Messe másfél hónap után leszerződött egy új céggel. A weboldal szerint még nincsen meg a kiállítóik listája, szóval túl sokat nem lehet róluk tudni. Mi hiszünk a saját projektünkben és az új helyszínben.
Vagyis nem volt megsértődés vagy kenyértörés, csak mindkét fél hozott egy racionális döntést?
A Reed Messe rengeteg, nagy, szakmai vásárnak és eseménynek ad helyet. Így nem volt más lehetőség egyikünk számára sem. Ezek a száraz tények. Nem kezdtünk keseregni, hanem nekiláttunk felépíteni az új márkát. Az összes kapcsolat és személy, aki eddig a Viennafairhez kötődött, jött velünk. Nem volt könnyű, de ez volt a logikus döntés. Egy dolog nem változott: az arculat idén követi a tavalyit (csak a piros szín váltotta fel a kéket), így legalább a vizuális kapcsolódási pontot könnyű megtalálni.
Yagiz Ozgen: A hullámok ritmusa az Indiai Óceánon, amint visszatükrözik az eget (427 csík), 2015, akril, vászon, 167×213,5 cm
© a SANATORIUM, Isztambul jóvoltábólIsmét beigazolódott, hogy az art world sosem az intézményneveken múlik, hanem a mögöttük álló személyek kapcsolati hálóján, amit át lehet menteni egy-egy új projekthez...
Igen, idén is pont 99 kiállító galériánk van, mint tavaly. Miközben a színvonal tovább fejlődött.
Minden évben ezt mondod, nem?
Igen, de ez igaz is! Folyamatosan azon dolgozunk, hogy fejlődjön az art fair. A jelenlegi állás szerint már 20%-kal több gyűjtő jelentkezett be, mint tavaly.
Honnak érkeznek?
A legtöbben Németországból, de jönnek Belgiumból, Svájcból, egy csoport az Egyesült Államokból és Nagy Britanniából is...
A vásár új helyszíne: a Marx Halle
És milyen az új helyszín?
Csodálatos! A Marx Halle egy 19. századi indusztriális csarnok, öntöttvasból készült szerkezettel. Korábban piac volt egy mészárszékeiről híres környéken, a '60–70-es években pedig koncerteket rendeztek itt, egyfajta találkozóhelynek számított a liberális-baloldali értelmiség számára. Nemrég renoválták, azóta kisebb rendezvényeket tartanak benne a street food fesztiváltól a koncertekig. A vásárra új falak és teljesen új padló készül.
És a város hogy áll a változáshoz?
A kulturális minisztérium és a város teljes mellszélességgel támogatja a viennacontemporaryt. Külön kiállítási zóna készül osztrák művészeknek az ő támogatásukkal, de lesz videóprogramunk is, nekik köszönhetően.
Stefan Behlau: Das Leichte, 2015, akril, vászon, 180×150 cm
© a DITTRICH & SCHLECHTRIEM, Berlin jóvoltábólEgész egyszerű a célom,
és ha tetszik, ez az ideális modell
a számomra: az összes galéria
mindent
eladjon az első nap végére!
Marina Abramovic: A művész arcképe rózsával (a Hatalom helyei című sorozatból), 2013
© Marina Abramovic, a Marina Abramovic Archives és a Galerie Krinzinger, Bécs jóvoltábólIdén a fókuszba Bulgária kerül. Külön kiállítással készültök vagy csak több bolgár galériást hívtatok meg?
Egy külön területen állít ki három intézmény Bulgáriából, a galériások között is megtalálható, minden téren nagyon aktív Sariev Contemporary galériával. Ez a közös retrospektív kiállítás a bolgár művészetet mutatja be, friss betekintést engedve a helyi színtér kulisszái mögé.
Nem kerülhetjük ki a geopolitikai helyzetet! A viennacontempoary stábja sok szállal kötődik Oroszországhoz; te az Art Moscow-nál dolgoztál korábban, a tulajdonos is egy orosz üzletember, bizonyos Dmitry Aksenov. A vásár nem titkolt régi célja volt, hogy a gazdag orosz gyűjtőket Bécsbe csábítsa. Ezt most a putyini politika és a gazdasági szankciók nagyon megnehezítik.
Nem tagadhatjuk le, hogy az orosz politikai helyzet radikálisan megváltozott. De a mi vásárunk teljesen nemzetközi projekt. A gazdasági szankcióktól függetlenül épp most teremtettünk meg egy új nemzetközi céget, és elhivatottan dolgozunk a fejlesztésen. Ugyanakkor a teljes régióból jönnek a műgyűjtők, Romániából, Bulgáriából, Ukrajnából, Németországból és persze Ausztriából. Sőt, idén is érkezik Oroszországból vásárlócsoport. Sosem volt cél, hogy a gyűjtők többsége orosz legyen, nem is volt lehetséges itt. Az a célunk, hogy a Bécs körül húzott 500 km sugarú körön belül minden lehetséges műgyűjtőt és vásárlót idecsábítsunk.
Michał Budny: Havasi gyopár (Edelweiss), 2015, vegyes technika (fa, vászon, ragasztószalag), kb. 175×115×10 cm
© a Raster Gallery, Varsó jóvoltából
Rudolf Polanszky: Gyűrődési ráncok, 2010, különböző anyagok fémállványon
© a Konzett Gallery, Bécs jóvoltábólMelyik a leginkább követendő vásármodell a számodra? A profil alapján egyértelműnek tűnik, hogy a viennacontemporary a bázeli LISTE sémáját követi, az egyedi keleti–nyugati pozíciója ellenére.
Nem szabad másolni! A LISTE tökéletes munkát végez, nem csak a minőség, de az eladás tekintetében is. Nem egy múzeum, minden elkel. A minőségben mi is ezen a színvonalon vagyunk, de a műveket el is kell adni. Egész egyszerű a célom, és ha tetszik, ez az ideális modell a számomra: az összes galéria mindent eladjon az első nap végére! (Ha nem is az egész raktárkészletet, de a fő kiállított darabokat.) Nem Bázelben, hanem itt, Bécsben. Ezen dolgozom, keresem az ismerősöket, a vállalatokat, a barátokat, bárkit, aki idejöhet vásárolni. Ha találkozom valakivel, aki például a lengyel művészet iránt érdeklődik, akkor rögtön meghívom Bécsbe vásárolni, hiszen van csomó varsói galériánk.
De nem lehet tagadni, hogy a legtöbb galéria a progresszív, konceptuális vonalon mozog. Ha azt akarnád, hogy minden el legyen adva, akkor azok a galériák kellenének, amelyek a legtipikusabb kelet-európai képzőművészetet képviselik: a látványos, figuratív olajfestészetet!
Direkt nem ezt csináljuk. Tavaly egész jól működött az eladás: a legtöbb galériás boldog és elégedett volt. Ehhez csökkenteni kellett a kiállítók számát, hogy jusson rájuk elég vásárló. Végül bebizonyosodott, hogy el lehet adni a konceptuális műveket is, jöjjenek akár Bulgáriából vagy Magyarországról – a szofisztikáltabb vagy akár fiatalabb gyűjtőknek. Ez a cél, ebben a formátumban hiszek. Tudom, hogy idén már az első napon nagyon boldog leszek.
