Artkartell - Szabadságterek

Létezik-e művészi szabadság ma a kortárs művészetben? – tette fel a kérdést a Partizán Műterem és Galéria Levegőt! című pop-up kiállítása. A kiállítást megnyitó Nemes Z. Márió történelmi távlatba helyezte a kérdést: létezett-e egyáltalán valaha művészi szabadság? A művészeket minden korban befolyásolták az őket körülvevő társadalmi és politikai körülmények. A századforduló akadémiaellenes, avantgárd művészei az intézményrendszertől való eltávolodást tűzték ki célul, ami viszont gyorsan intézményesítette törekvéseiket. A művészi szabadság tehát paradox fogalom, a rendszer ugyanis folyamatosan újradefiniálja önmagát.

Részlet a Levegőt! című kiállításból, 2015, Partizán Műterem és Galéria

A szabadság lényegét nem a renddel való szembenállásban kell keresnünk. Olyan erőként kell rá tekintenünk, ami képes újrarendezni az aktuális társadalmi struktúrákat. Így a művészi szabadság egyfajta partizán tevékenységen keresztül érvényesülhet, amely tudatosan használja az adott kontextusokat, hogy azokon belül definiálja újra a művészi szabadság fogalmát és hozzon létre újabb „szabadságtereket”.

Részlet a Levegőt! című kiállításból (Keszeg Nándor performansza), 2015, Partizán Műterem és Galéria

a művészi szabadság

egyfajta partizán

tevékenységen keresztül

érvényesülhet

Részlet a Levegőt! című kiállításból (Menyhárt Norbert installációja), 2015, Partizán Műterem és Galéria

A Partizán Műterem és Galéria labirintusában sétálva mintha ilyesféle „szabadságtereket” járhatott volna be a látogató. A megnyitó előtt műteremséta indult Pátkai Marcell vezetésével, az itt alkotó művészekkel való kötetlen beszélgetésekkel.

A műterem-látogatás után a kiállításra érkezőket Keszeg Nándor performansza fogadta: az épülő irodatér falán egyre terebélyesedő krétarajz összekapcsolta az alkotás folyamatát, vagyis a műtermek hangulatát a bemutatóval. A legnagyobb kiállítótérbe került az orosz Dasha Sitnikova, rezidens művész Totality of Existence című konstruktív papírinstallációja, ami a térbe kilépve ellenpontozza a szemközti falon növekvő hullámzó krétavonalakat. Szerteágazó szerkezete megbontotta a szigorúan párhuzamos tartóelemekből álló nyitott tetőszerkezetet. A papírszobor lehetővé tette, hogy a látogató belesétáljon: innen szemlélve a külső tér minden apró mozdulatra, folyamatosan változik, egymásnak feszül a törékeny valóság és a személyes perspektíva.

A Levegőt! című kiállítás megnyitója, 2015, Partizán Műterem és Galéria

Menyhárt Norbert Nem létező álom című munkája is az érzékelés és interakció lehetőségeivel játszott, a felfüggesztett diszkógömb elmozdítása a ráirányított diavetítő fénye által újrastrukturálja az elsötétített teret. Több munkában a szabadság és fogság egyszerre jelent meg: Hack Ferenc fémtömbbe zárt gurulós székének kerekei forgathatóak, ugyanakkor tehetetlenek. Gerő Ambrus fogságba vetett unikornisával szemben Nagy Zsófia Magdolna vásznáról kiszabadulnak a növények, a Partizán művészei által nevelt növényekből épített installáció kilép a térbe.

Mintha egy élő organizmus részévé válnánk. A befogadói és alkotói metódusok egymás mellett vagy éppen azonos térben zajlanak, a kiállítás bejárata melletti vakolatlan falra például a látogatók is készíthettek krétarajzokat. A nyers falak, a tér átmenetisége, befejezetlensége a benne megjelenő, azt alakító tartalmakra irányította a figyelmünket. Mintha valóban létrejöttek volna a megnyitóban emlegetett „szabadságterek”.

A fotóra klikkelve megnyílik a képgaléria:

Részlet a Levegőt! című kiállításból (Dasha Sitnikova installációja), 2015, Partizán Műterem és Galéria

Levegőt!
2015. június 25.
Partizán Műterem és Galéria

Szabadságterek

Nézd, ezek a sebeim