A szimbólumaimnak mindig konkrét jelentése van, de szeretem úgy használni őket, hogy a néző is megtalálja a képen a saját olvasatát. Számomra az inspirációs forrást mindig az a konkrét, betonoszlopokkal és fémkerítéssel szegélyezett szegedi földút jelenti, ahol én rendszeresen futok, hogy bekerülve egy meditatív állapotba magam mögött hagyjam a fájdalmaim, a traumáim. Ezt az útvonalat használják a menekültek is, akik a jobb élet reményében haladnak ezen a csapáson, miközben gyakran itt hagyják a személyes tárgyaikat.
A mostani két kép a február 2-ig látható Most elszámolok egytől tízig. Azt mondom egy… kiállításomhoz készült, a koncepció határozta meg, hogy mit szeretnék megfesteni. A tér két központi eleme közé tervezett átmenetek ezek, amik kijelölnek bizonyos haladási irányokat vagy választási lehetőségeket, amelyek fizikailag, de szimbolikusan is értelmezhetők. Úgy tekintek ezekre a festményekre, mint menekülési útvonalakra, alternatívákra, amelyek a döntési lehetőségek dualitását is jelölik.
Az egyik festmény egy tüzes, sötét hangulatú kép, ami a felperzselt vagy a tűz által felemésztett tájat idézi. A felső réteg kis pontjai pedig olyanok, mint apró történetmorzsák, amelyeket az úton való haladás során magunk mögött hagyunk, leválasztunk magunkról, miközben ezekkel nyomot is hagyunk a háborítatlan tájon. Ezen a kompozíción két szféra kapcsolódik egymással, furcsa módon felül a földalatti réteg, amelyben organikusan kavarog a gyökérzet kapaszkodók után kutatva.
A másik festmény egy optimista képet fest, színeit egy, az említett úton talált arab sál inspirálta. Egy pozitív alternatívát jelöl, egy virágos, természeti környezetet idéz, az akvarellfoltok a magam mögött hagyott traumáimat is jelölhetik.
Mindkét képen feltűnnek organikusan tekeredő, de szúrós végű elemek, amelyeket szintén a valóságból vett elemek inspiráltak. A valós útvonal szögesrót kerítésének agresszív jellege erős benyomást gyakorolt rám, valamint a környéken növő szúrós gyomnövény is. És bár a vizualitásukat ezek a konkrét elemek inspirálták, szimbolikusan a menekülteket jelölik, akik a szúrós növényhez hasonló szívósággal küzdenek egy jobb életért. Ezek a formák mostanában skorpiófarokká alakultak, amelynek szintén van egyfajta disszonanciája, hiszen egyszerre jelképezi a védekezést és a támadást.
Az akvarellképeimet mindig papírmasé keretekbe ágyazom, amelynek szintén jelentése van. Amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, találtam egy menekült családról készült fotót a földön, amelyet szinte fészekként öleltek körül a növényi részek. A papírmasé keretek camouflage-ként működnek, tehát segítik a képeim, hogy jobban beleolvadjanak a környezetükbe, hogy az adott tér részévé váljanak. Egyébként is foglalkoztat, hogy a munkáimat az inspirációt jelentő természeti környezetbe is installáljam, hogy megnézzem, miként működnek a white cube-on kívül.
AZ ÖSSZES KÉP: Reprodukciók és részletek Csatlós Asztrid Alternative A és Alternative B című festményeiről. Akvarell, akril, pasztell, MDF lemez, papírpép. 50x55 cm, 2024.
a művész és az ISBN Galéria jóvoltából. Fotók: Hóbor András
