recenzió / szécsi noémi / rohadt állatok

Irodalom / Recenzió / Járvás Péter

 

Nekem ez tetszett. Mi több: szerintem ez jó. Holott állatmese mögé rejtett társadalmi szatírát írni amilyen csábító, olyan veszedelmes, mert az ember úgy húzza magára a kísérlettel az Állatfarm-mal való (többnyire nem hízelgő) összehasonlítást, mint egy rossz szagú, lyukas takarót. No most Szécsi, ahogy én érzem, el tudta kerülni, hogy a regényt valamiféle Magyarországra installált Orwell-utánérzésnek-nek olvassam, nagyjából a következők miatt:

1.) Frappáns, hogy fiktív társadalmát egy tenyérnyi veteményes (a "Biokert") körülményei közé helyezi, szereplőit pedig (túlnyomórészt) a kisemlősök közül válogatja. Ez remek fricska a kelet-közép-európai kisszerűségnek, ami azzal hitegeti magát, hogy ő a világ köldöke, holott csak frusztrált susmorgás valahonnan a perifériáról.
2.) Az is jó, hogy nem a Hörcsögöt teszi meg központi karakternek, hanem a Vakondot. Mert hiába Hörcsög a diktátor, azért valljuk meg, ő az unalmasabb figura, egyszerű agresszív tuskó. Csak mert sikerült magát felküzdenie a nyomorból (a "TSZ-ugarról") a hatalom csúcsára, azt hiszi, ő a csúcsragadozó - holott szimpla kártevő. Vagy alkalmasint: zsákmányállat. A Vakond viszont komplexebb személyiség: az az értelmiségi, aki pontosan tisztában van a vezér természetével, meg is veti őt az intellektus magasából, csak hát ugye etetni kell a csimotákat, kell vinni haza nekik a friss, szaftos gilisztát, úgyhogy prostituálja magát. Azonban hiába mutat fel időnként szimpátiára érdemes tulajdonságokat, bizonyos tekintetben alávalóbb a Hörcsögnél. Mert amíg a Hörcsög legalább elmondhatja magáról, hogy csak hörcsögi természetét teljesíti be, addig a Vakond tudja, amit tesz, rossz, el is ítéli azt, mert rossz - és mégis megteszi. Az ilyen figurák szokták fenntartani a rendszert. Ők szövegezik az alkotmánymódosításokat, és ők készítik a kampányterveket a következő választásokra.
3.) És szerintem a mondatok is jók.

Én még azt is erénynek érzem, ami több olvasóban hátrányként csapódott le: hogy töredékes, hogy rövid, hogy nincs íve. Mert ez is csak azt emeli ki, hogy ez nem egyetlen történet, aminek van eleje, meg van vége. Hanem egy végtelenségig mesélhető konzisztens világ, amiből mi csak szilánkokat kaptunk. Van még muníció benne, megíratlan fejezetek, amiket hozzágondolhatunk - mert jól ismerjük, túl jól ismerjük ezt a világot.

Ui.: Az utolsó fejezet, mondjuk így, érdekes. Elemeli (nyilván tudatosan) a szöveget az állatmesék zsáneréből a poszthumán sci-fik irányába. Ami óvatosan fogalmazva is zavarba ejtő - én legalábbis nem tudtam maradéktalanul integrálni az addig olvasottakba.

 

Magvető Kiadó, Oldalak száma: 113, Kiadás éve: 2023

 

A kiadó ismertetője:

 

Zajlik az élet a Biokert gazdaságában: bár kisemlősök között vagyunk, mégis farkastörvények uralkodnak. Az állattársadalmat a gátlástalan Hörcsög irányítja, fő tanácsadója pedig a Vakond, aki - vaksiság ide vagy oda - még mindig a legélesebben látja a dolgokat. Újságíró mókusok, nyomozó pelék, művész oposszumok népesítik be a felnőtteknek szóló állatmesék színpadát: minden hasonlóság a valósággal a természetes kiválasztódás eredménye.

— artkartell

2023. augusztus 21., hétfő 12:27
kapcsolódó cikkek
ajánló

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral

Miként lehet egy falat lélegzetvételhez juttatni? Egyáltalán hogyan értelmezi Rónai Viktor Engedjük lélegezni a falat? című metaforikus kiállítását? Az alkotóval Takáts Fábián beszélgetett. 

támogatók