Hogyan magyarázzuk el egy emlősnek az Újat?

Nemes Z. Márió
Útmutató Borbély Zita kiállításához

Életnek semmi jele, mondod, ki bánja, annyi baj legyen, a képzelet nem halt meg még, dehogynem, meghalt, jó, halott a képzeled, képzeld. Szigetek, vizek, kékek és zöldek, egy villanás és máris vége, végtelenül, kihagyni. Mígnem fehér a fehérségben minden, a rotunda. Nincs hol bemenni, menj be, lépj ki, ne majomkodj. Halott a képzeled, képzeld, vagy csak tetteti. Tetszhalott, akár a fehérség, a rotunda és a játszótér itt körülöttünk. Meg az Újak. Látod? Ők azok, csak 20 másodpercre merevedtek meg vagy 10,000 évre, de élnek, vagy csak tettetik. Ha vannak Újak a villanás után, akkor őket ki képzelte el? Az Újak hasonlítanak is, meg nem is, ezért se lehet eldönteni, hogy mihez képest Újak. Lehet, hogy Régi-újak, de a Régit már elfelejtették vagy csak elképzelik, hogy valamihez képest Újak legyenek. Ott van egy! Épp kimászik az épületből, ami egy másik Új elhagyott héja. Az épületek vedléssel keletkeztek a fehérségben. Nagy hőség, a felületek forrók, nem égetnek, a testek verítékeznek. Gyere ki, lépj hátrább, az apró építmény eltűnik, emelkedj fel, eltűnik, emelkedj fel, eltűnik, fehér a fehérségben, ereszkedj vissza, menj be. Mit látsz? Van benne Régi, van benne Új. Nem emlősöknek való hely, de az emlő emléke ott vibrál a héjak mögött. Talán az Újak kiásták az emlőket a villanás után. Nem tudni vannak-e régészeik, lehet, hogy csupán régészettel szaporodnak. Bevájják magukat a Régibe, hogy egyre több Új szülessen a tetszhalott képzeletből. Nem is tudod elképzelni, hogy hány tonna zombi-képzelet várakozik ebben a hőségben, egy egész geológiai réteget alkot a fehér sivatag alatt, az Újak meg csak pattognak, lefetyelnek és vedlenek. Megisszák a levét, ők isszák meg az emlős-trauma levét, aztán boldogan öntőformát csinálnak belőle a homokozóban. Kezüket-lábukat összecsapják, ha lenne kezük és lábuk, de nem tudod őket nem kezeslábasban látni. Mi vagyunk az ő képzeletük egyenruhái. Talán elgondolkodtál rajta, hogy van-e anyjuk? Matriarchátusban élnek-e? De ez is csak az emlő előítélete. Vizsgáld meg azt a csoportot a rotunda mögött. Piknikezni jöttek, hoztak organikus terítőt és szervi funkciókat, megterítenek a játszótéren, hogy a kicsik is megtalálják a szerepüket a nagyok mellett. Ez nem csupán ültetési sorrend, hanem hatalmi fantázia, ezáltal kapnak helyet a Régiek is asztalnál, hiszen a villanás mindent kitörölhet, kivéve hogy vannak kicsik és vannak nagyok. A méreteket nem lehet elpusztítani. A hőmérséklet leszáll, eléri a fagypontot, emlősmentes pillanat, de csak átmenetileg sötétült el minden, képzeld azt, hogy a bolygó épp vágott egyet az élet filmjén. 20 másodperc és a világ kifehéredik újra, lám a piknik már véget is ért, ott magasodik minden Újak Úja, a győzedelmes APA-ANYA, aki felfalta kicsinyeit, hogy tovább örökíthesse fajtája kódját. Az emlő felől nézve lehet, hogy zavarba ejtőek ezek a biológiai rítusok, de nem kell félni, valójában már mindent kitaláltunk előre, amit látsz, az csupán esésvég és emelkedéskezdet közé iktatott megállás: ugyanannak a fehér zajnak az örök visszatérése. Halott a képzelet, képzeld, de halott emlősök népesítik be. Az Újak meg csak üres héjak, a zombi-képzelet és az emlős-trauma által távirányított származékok egy idegen bolygón, ami sohasem tud eléggé idegen lenni. Történeteket mesélnek a sivatagban talált emlőről, de ebben nem tudsz magadra ismerni, hiszen a rotunda népe még sohasem látott téged, de ettől még ők isszák meg a levét annak, hogy az életnek semmi jele, miközben nincs halál. Szigetek, vizek, kékek és zöldek, egy villanás és máris vége, de csak 20 másodpercre vagy 10,000 évre. Halott a képzeled, képzeld, de most mégis sok mindent megtanulhattál, legfőképpen azt, hogy hogyan győztek a Régiek. Kezdetben azt hitted, hogy eltűnésükkel testvéreid nemeslelkűen elfogadták a vereségüket, azóta rájöhettél, hogy a Régiek minél inkább eltűnnek, annál inkább kiterjesztik uralmukat, méghozzá a szárazföldek erdőinél sokkal tágabb vadonokra: a megmaradók szövevényes gondolataira. S most, amikor már neved is elenyészik, a gondolkodás néma, nevenincs öntőformáival válik eggyé, általa kapnak formát és tartalmat a dolgok: az Újak, a még Újabbak és az azutániak elgondolt dolgai.

(A szövegben jelöletlen idézetek találhatók a következő szerzőktől: Samuel Beckett, Italo Calvino)

Borbély Zita: Ehtwneoesn
PINCE,
2022. 10. 04 – 2022. 10. 14.












ÖSSZES KÉP: Részlet Borbély Zita Ehtwneoesn című kiállításásból, 2022, PINCE

Fotók: Gyuricza Mátyás, a PINCE jóvoltából

— Nemes Z. Márió

2022. november 01., kedd 08:17
kapcsolódó cikkek
  • Futurum Perfectum

    Megnyílt, és bevégeztetett! ☠ A Stúdió Galériában a budapesti horror szcéna latolgatja az apokalipszis utáni lét esélyeit.

  • Szabadságterek

    Nyitott műtermek, performansz, kiállítás. Nyári pop-up a PP Centerben.

ajánló

Jagicza Patrícia: Old Skin

A NaCo tavaly megnyitott „showroom”-jában a Sotheby’s szakértői Jagicza Patrícia Old Skin I. című művét választották be az aukciós anyagukba...

támogatók