Inota-reopening

Az Inotai Hőerőmű több ezer négyzetméteres indusztriális telepén jártunk.

Alászálltunk, átrendeződtünk, megértettük, hogy:

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Egész esztétikai gondolkodásomat, felfogásmódomat, azt, hogy én ma ki vagyok részben meghatározta szülővárosom Várpalota 50-60-as években kialakult városképe, a nagy műgonddal kialakított szocreál középületek és köztéri szobrok világnézeten alapuló formarendszere, a várost környező gyárak ipari romantikája, az úgynevezett "sztálinbarokk" vasbetonba öntött klasszicizáló stílusok, oszlopfők, árkádok, szimmetriák, kupolák, reliefek, mozaikok állandó jelenléte gyerekkorom helyszínein. A 20. század elején a modernizmus kulcsfontosságú projektje egy humánusabb és kortársabb társadalom elérése volt. Új lakóformákat kellett kialakítani, a városokat pedig teljesen más megjelenésűvé kellett tenni.

Egy közigazgatásilag Várpalotához tartozó kis falú mellett, amelyet már egészen a római kortól jelölnek, Inotán nyitották meg 1951. november 7-én (nyilván) az Inotai Hőerőművet. Ötven évig szolgáltatta az áramot, amit szén elégetésével állított elő, később mellé építették az alumínium kohót is, és egy szolgálati mintalakótelepet az ott dolgozók számára. A több ezer ember szórakozásáról a kor szerinti legmodernebb művelődési ház gondoskodott, amelyet 1956-ban nyitottak meg és amit az 50-es évek legnagyobb alkotóinak felkérésével töltöttek meg művészeti alkotásokkal az emberek marxista esztétika szellemben való nevelésének céljával.

(Édesanyám is dolgozott 1-2 éven át a nyolcvanas években irodai munkakörben az alumínium kohóban. Én itt kaptam legkedvencebb bölcsődei jelemet (szív), amely azóta a galériám és művészeti projektem (Heart & Cherry Limited Editions) egyik fő szimbóluma, az óvodai jelem, a cseresznye mellett.)

A TÚRAJÓ jóvoltából a csodálatos párját ritkító gazdagsággal feldíszített Művelődési Házat jártam be Raffai Csillával az Inota-reopening EKF2023 program keretén belül, aki a kései ’50-es évek egyedülálló művészeti atmoszférájába kalauzolt. A T(űrt)T(tiltott)T(támogatott) izgalmas aczéli bugyraiba merültünk alá a kor kedvenc alkotóinak, Hincz Gyula, Pátzay Pál, Somogyi József, Kovács Margit, Bernáth Aurél, Rozsda Endre, Kerényi Jenő, Herczeg Klára alkotásain keresztül.

Az ipari épület-együttes mára műemlék, és jelenleg többek között olyan filmes produkciók forgatási helyszíne, mint a Red Sparrow, vagy a Blade Runner 2049.



(Én utoljára Hunorral jártam itt gimnazista koromban valamelyik osztálytársunk debüt koncertjén, nyilván Martensben, Hunor talán valami Fundango shirt-ben (haha), busszal jöttünk kivételesen, a sokat látott sárga waresz az apja garázsában nyugodott azon az éjjelen. Gondolom mert ittunk. Gondolom leo-t - ezt csak Mi, Veszprém megyeiek tudjuk, hogy micsoda, és ez így is marad. :P)

A túra aztán a Centrum Production, a Let it Be! art agency és Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa által szervezett INOTA [re]opening eseménysorozatra készült audiovizuális installációval zárult. Besnyő Dániel és Pfitzner Áron VÁKUUM című térspecifikus munkáját az erőmű egyik hűtőtornyának gyomrában élvezhettük. Szubjektíve kedvenc sci-fijeim jeleneteinek képei egyszerre törtek rám, Stalker, H-R. Giger-i Alien, Prometheus, miközben a kívülről vörösre festett torony Dante Isteni Színjátékának Poklává alakult.

Na, gondoltam, “ide most alászállok”.

A kürtő vasbeton lábszerkezeten áll. Alatta tulajdonképpen egy medence található, ahová a szén elégetéséből származó vízgőz csapódott anno le. A kürtő oldalában, 10 méter magasságban egy kis ajtón juthatunk be a tágas térbe, ahol Kanti erővel csap arcul a fenség katarzisa. A pulzáló, morajló zajok az egykori gyár működési hangját illusztrálják. Egyszerűen csak kicsinek érzed magad, eltörpülsz az ipari monstrum belsejében, miközben elfog a félelem, hogy menekülni sincs hova, ha bármi, akármi (ez lenne ugye a katarzis leglényege.)



Az Inota-reopening az utópia "modelljeit" mutatja meg nekünk - mit szépítsük, rothadó állapotukban. Néha felvillan egy-egy kristályos pillanat, de nem látsz mást csak bomlást, entrópiát, romokat és rozsdát. A modernizmus romjait, mégis egyszerre gyönyörű, felemelő, katartikus a látványvilág. (De ezt az ellentmondást csak kevesen érthetik, még jó, hogy a túrák 15 főre maximalizáltak.)

Fotók: ©Inota

— Sárvári Zita

2022. október 28., péntek 10:49
kapcsolódó cikkek
ajánló

Jagicza Patrícia: Old Skin

A NaCo tavaly megnyitott „showroom”-jában a Sotheby’s szakértői Jagicza Patrícia Old Skin I. című művét választották be az aukciós anyagukba...

támogatók