Artkartell - Éjsötétben utazó elme

A kavargó végtagok és torzók forgatagában
ismeretlen rendezőelv uralkodik,
a méretarányok elvesztik realitásukat,
a női test boncasztalra kerül.

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Szabó Klára Petra Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című, VILTIN Galériában megrendezett egyéni kiállításán két, egymással szorosan összefonódó sorozat darabjait mutatta be. A művész védjegyének tekinthető virtuóz – egyszerre hiperrealisztikus és illusztratív – akvarellfestészeti stílusban készült képek egyenként is erősen asszociatívak, egységben szemlélve pedig narratív értelmezési lehetőséget kínálnak. Amellett, hogy a női test női szemmel való megfigyelésén alapuló önvallomások itt végtelen intimitást árasztanak, univerzális üzenetet hordoznak érzelmi és érzéki testi megélésekről, magányról és vágyakozásról.

A képek egy részén (Dzsungel, Dolomitok, Éjszakai dzsungel, Tűz a dzsungelben) egzotikus látképek, az ember által háborítatlan természeti tájak jelennek meg. A tömött fűcsomók és buján összegabalyodó liánok, súlyos sziklatömegek és vonuló felhők a valóság hű leképezésének tűnnek. Mintha a művész a szabadban festett volna, a látottakból semmit el nem hazudva. A festmények kis formátuma képeslapokra emlékeztet, azonban az éjszakai sötétségbe süllyedt vagy éppen lángokban álló dzsungel és a madártávlatból szemlélt hegygerinc valós élmények helyett minden bizonnyal fiktív utazásoknak állítanak emléket.

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Talán éppen ennek a téren és időn átívelő utazásnak a mikéntjét szemlélteti a Dzsungel szempárral című festmény, amelyen kép a képben tűnik fel a művész arcképének szelete egy őserdei folyót felvillantó tájba ágyazva. A szuggesztív kompozíció olyan sci-fi jeleneteket idéz fel, amelyekben a főhős szemét behunyva, elméjének segítségével dimenziók között kalandozik. A lezárt szemhéjak mögé rejtőző önarckép egy nagyobb portréról szikével kimetszett részletnek tűnik, amely a tájképet részben kitakarja. A két képelem közötti átjárást finom festészeti megoldás biztosítja: a tájkép középponti elemeként megfestett vízfolyás nem a környező zöldeket, hanem a művész arcbőrének rózsaszínes árnyalatát tükrözi vissza. Ez az egyetlen apró utalás egyértelműsíti az álmodó és az álom összefonódását és egymást feltételező viszonyát. A néző a művész szemén keresztül ismeri meg a tájat, amelynek drámai állapotváltozásait – elsötétül, perzselő nap tűzi, lángok emésztik – meteorológiai tényezők helyett pszichés folyamatok alakítják.

Az alkotó érzelmeire reflektáló tájképek Szabó Klára Petra korábbi, Solitude című sorozatának folytatásaként is értelmezhetőek, utalva a romantikus festészet főműveire, például a Jöjjön a széllel című akvarell Caspar David Friedrich ködtenger felett a távolba tekintő vándorát juttatja eszünkbe. A mező határában álló nyári ruhás, törékeny női alak védtelennek és kiszolgáltatottnak tűnhet a gomolygó sötét felhők jelezte közelgő viharral szemben. De testtartása eleganciát és erőt is sugall, mintha szándékosan maradna a baljóslatú helyszínen, hogy szembenézzen a rá váró megpróbáltatásokkal. Ez a hozzáállás érhető tetten a többi festményen is, melyeken a művész kívülállóként figyeli önmagát a tudat mélyén kirajzolódó, ismeretlen terekben. Az ábrázolt szituációk szinte mindegyike potenciális veszélyt hordoz – például extrém időjárási viszontagságokat vagy ragadozó állatokat –, ennek ellenére a megfestett én eltökélten barangol az érzelmek korbácsolta vidékeken.

A természeti elemek mellett Szabó Klára Petra érezhető élvezettel, a legapróbb részletekre odafigyelve festi meg az élettelen tárgyakat is, melyek az ábrázolt növények és állatok egyenrangú társaként kísérik a képek főhősnőjét. A ruhák és ékszerek érzéki benyomásokkal gazdagítják a befogadói élményt, a szoknya redőibe kapó szél vagy az összekoccanó karperecek látványa hangi képzeteket idézhet meg a nézőben. Az egyén személyiségét tükröző viseletek megfigyelése egészen korai sorozatainak (Art & style a festett divatblog, Papírbabák stb.) is központi elemeként bontakozik ki, legfrissebb képein azonban a ruházat a vadon és az emberi civilizáció éles kontrasztját kiemelő tényezővé válik. A tájba vetett magányos alak külső megjelenése számos ponton tesz eleget a nőiességről alkotott klasszikus sztereotípiáknak, a másodlagos nemi jelleg hangsúlyozásán túl hol a teljes outfit, hol egy-egy apró jel – például macskaszemet formázó tusvonal vagy mandula formára reszelt manikűr segítségével.

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

A tobzódó természeti környezetet megjelenítő festmények mellett a kiállítás másik jelentős vonulatát teszik ki a valós perspektívától megfosztott, légüres és éjsötét terekben játszódó jelenetek. A művész önarcképein, önaktjain alapuló sorozat darabjai az ébrenlét és álom határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Egyes, hagyományosabb értelemben vett önarcképeken a művész aktívan cselekvő, koncentrált lélekállapotú jelenléte érvényesül, például farkasszemet néz a nézővel (Ugyanabban a szobában vagyunk, de nem egy asztalnál ülünk; Önarckép a sötétben) vagy tüzes karddal jelöli ki az irányt az éjszakában (Aquila non captat muscas). Ezzel szemben az Álmatlanság című, lidércnyomást megidéző festményen a művész kiszolgáltatott helyzetben, alvó pozícióban jelenik meg, mellkasán pedig önnön kicsinyített mása térdepel. A sötét, végtelen ürességbe vesző közeg folyamatos bizonytalanságot gerjeszt, hiszen lehetetlen megítélni, hogy a feltáruló jelenetek vajon evilági történések, vagy csupán a képzelet szüleményei.

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Kiállításenteriőr, Szabó Klára Petra: Let me dissolve the madness that confuses, 2022, VILTIN Galéria

Fotó: Biró Dávid

Hangsúlyos csoportot alkotnak azok a festmények, amelyeken – hasonlóan a korábbi Gyűjtő című sorozat darabjaihoz – a művész saját aktját ábrázolja kitekert testhelyzetekben (A legsötétebb óra; A magány árnyalatai I., III.). A kavargó végtagok és torzók forgatagában ismeretlen rendezőelv uralkodik, a méretarányok elvesztik realitásukat, a női test boncasztalra kerül. A művész saját testét tárja a néző elé, kendőzetlen őszinteséggel analizálja annak minden egyes porcikáját. Akárcsak egy lepkegyűjtemény ritka és pompás darabjai a sötét bársonyba tűzött gombostűkön, úgy sorakoznak a combok, mellek és kézfejek a sötétkék papírháttér előtt. Ugyancsak a lepkegyűjtemény asszociációját erősíti meg a festmények hordozója, a pillangók szárnyainak törékeny finomságára emlékeztető akvarellpapír. A test tárgyiasításának gesztusát már címében is egyértelműsíti az A vonzalom tárgya című festmény, melyen arc nélkül, nyitott blúzának – melynek mintázata visszaköszön a művész több önarcképén – hasítékán keresztül fedi fel mellét a kép szereplője. Szabó Klára Petra festőművészként, nőként és a kép alanyaként analizálja saját testét, de a mellét kínáló mozdulat inkább kimérten beállított kompozíció, mintsem kihívó póz.

Sokkal erősebb szexuális vonzata van a testrészekből összeálló kaleidoszkóp-szerű kompozícióknak, melyek némelyikén mitikus-szimbolikus állatok is feltűnnek: ló, kígyó, madár és puma (Parazita; Szimbiózis; Édes semmittevés; A puma éve). A fehér páva című festmény a címben megnevezett állatot egy lángok mardosta dzsungelbe helyezi, ezzel egyértelmű kapcsolatot teremtve az álmodott tájképek és az önelemző, állatokkal övezett aktok között.

Szabó Klára Petra: Éjszakai dzsungel, 2022, akvarell, papír, 18 × 25,5 cm

Fotó: Biró Dávid

Szabó Klára Petra: Tűz a dzsungelben, 2022, akvarell, papír, 18,5 × 26,5 cm

Fotó: Biró Dávid

Szabó Klára Petra: Dzsungel szempárral, 2022, akvarell, kollázs, papír, 21 × 29,5 cm

Fotó: Biró Dávid

Az állatok jelképezte ösztönösség a tudattalan mélységét reprezentáló kavargó sötétségben magával ragadja és ízekre szaggatja az emberi testet, melynek széthullott elemei kontrollvesztettség érzetét keltik. És hogy mi történik ezután, arra talán a földre zuhant, tócsában fekvő elgyötört test adja meg a választ – a kiállított művek közül az egyetlen, mely teljesen magányosan, tehetetlenül ábrázolja a meztelen női alakot (Oda a varázslat).

Bár festményeinek modellje önmaga, Szabó Klára Petra művei túlmutatnak a puszta személyességen. Olyan élmények kifejezését teszi lehetővé, mely a néző számára számos ponton azonosulási lehetőséget kínál. Az általa feldolgozott, rendkívül intim témák egyetemes érvényű kérdéseket vetnek fel a szexualitásról, az (el)vágyódásról, a félelmekkel vívott küzdelemről és a sötétből való kiút kereséséről. Az allegorikus képek értelmezési lehetőségei az akvarell lazúros foltjaihoz hasonlatosan olvadnak össze, az egymásra rakódó rétegek megfejtése érzelmi bevonódást követel a nézőtől.

– Pertics Flóra

Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged | Let me dissolve the madness that confuses you
Szabó Klára Petra egyéni kiállítása
VILTIN Galéria, 2022. 05. 04. - 06. 11.

Éjsötétben utazó elme

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again