Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/ppcerjrn/public_html/artkartell.hu/components/com_k2/models/item.php on line 898

Techno kult a pincétől a padlásig

TECHNO WORLDS at aqb (Budafok, 2021.08.28 – 10.03)

A techno nem csupán egy elektronikus zenei irányzat és közkedvelt klubzene, hanem az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású és leghangosabb nemzetközi ifjúsági mozgalma is, így nem csoda, hogy jó ideje a kultúra kutatóinak a radarján szerepel. Hogyan lehet azonban jól bevinni valamit a "múzeumba", aminek identitása a társadalmi előírásokon kívüliség, ha nem a szembenállás egyenesen? Hogyan szólhat igazán a szélesebb közönséghez egy olyan műfaj, ami azoknak nyújt menedéket, akik nem találják helyüket a mainstream kultúra értékrendjében? A fenti ellentmondások ellenére a TECHNO WORLDS az aqb-ben (art quarter budapest) egy nagyszabású, átfogó tárlattal mégis vállalkozik erre, hogy egy utazó kiállítás keretében ismertesse meg a technot mint zenei műfajt, szubkulturális színtereivel és néhol politikai színezettel. A kiállított munkák történetileg dolgozzák fel a techno múltját, de közben nem ragadnak le a legismertebb helyszíneken (Detroit, Berlin), hanem változatos kitekintést nyújtanak a világ legkülönbözőbb pontjain kifejlesztett, sajátos variációira is. A vizsgált időszak elég tág: a közelmúlttól – mint a a háborús Ukrajna földalatti techno/rave színtere (Tobias Zielony: Maskirovka) – egészen a 90-es évek elejéig mutat be archív anyagokat. Az alkotások többsége ezeket a jellegzetes dokumentumokat és tartozékokat használja fel, remixeli, értelmezi újra. Előzetes várakozásaimmal nagyjából találkozott, ahogy a kiállítás elmeséli a techno eredetét, térhódítását, bemutatja ellenkultúraként, majd a fogyasztói piacon, a végén pedig megérkezik a mához, hogy elhelyezze ezt a befőttet is a kultúrtörténet spájzának megfelelő polcain.

Egy ehhez hasonló, tematizáló jellegű kiállítás általában nem túl "felhasználóbarát", sok az információ, kevés az élmény. A Techno worlds ebből a szempontból szintén az elbeszélő, ismeretterjesztő munkákra helyezi a hangsúlyt, az átélhető vagy akár bevonó jellegű alkotások helyett. (A Chicks on Speed faliszőnyege jelentett ez alól üdítő kivételt, hiszen ezzel a látogatók is zajolhattak egyet). A kiállítás három részből áll, és kifejezetten előnyére szolgál, hogy sétálgatni kell a helyszínek között (aqb project space, aqb foyer, aqb air-room, aqb mines), amitől a sokszor tárgyakba fagyott bemutatót kicsit mozgalmasabbnak érezzük. A kiállítás fő magja a project space-ben kapott helyet, innen érdemes elkezdeni a "vertikális " bejárást, ami a pincétől a padlásig vezet. A közlekedőfolyosókon is kiállítási elemekbe botolhatunk, az M+M installációja például egy műtárggyá alakított szellőző csatorna, ami az Ultraschall klubban látta el egykori funkcióját. Az avatatlan szem észre se veszi, szinte teljesen beleolvad az aqb egykori gyárépületének környezetébe. A 4. emelet után érdemes "levezetésképp" leereszkedni a "katakombába", ahol lehetőségünk van a stroboszkóp fényében merengeni a látottakon. 

Végső soron a nemzetközivé kiterjesztett, áttekintő szemlélet túl ambiciózusnak bizonyult ahhoz, hogy az anyag kellemesen befogadható, és mégis alapos legyen. A kiállítás mindazonáltal komolyan veszi a célt, amit kitűzött maga elé. Tényleg be akar vonni a techno világába, sok szó esik ellenkulturális jelentőségéről, a műfaj gyökereiről, változatos nézőpontokat és kapcsolódó témákat hoz fel. Ehhez végig kell nézni a videókat, elmélyedni az installációkban, végigbogarászni a rengeteg képet és szöveget, szorgosan lapozgatni a kis füzetet. Ez azonban kissé szárazzá, leltár-szerűvé teszi a tárlatot, és az igazán kitartó embereket vonja csak be teljesen. Főleg a pincében található Borsos Lőrinc installáció (Moses Techno 2.0) megtekintésénél éreztem a kontrasztot a fenti techno archívum, és a lenti techno-élmény között. Az aqb udvarából nyíló pincerendszerben ez az egy munka található, viszont eléggé kitölti, használja a teret. Az előtérben egy kő található, amit ütemesen csapkod egy pálca, aminek a visszhangját a bánya mélyéből halljuk. Az ütés által - bibliai referencia nyomán tudjuk - ‘fakasztott’ folyadék elvezet minket a mélybe, ahol függönyszerűen installált feliratokkal labirintussá alakított, tágas tér vár minket. Az ütemes zajt hallgatva hasított belém igazán, mennyire mást ad át a technoból ez az élmény mint az egész füzetnyi leírás. A pincében visszhangzó egyenletes ritmus, a hely aurája, és a fények láttán, nem kell sokat találgatni, hány techno buliban járhattak már életükben az alkotók. Sajnálatos, hogy a kiállításnak pont ez az eleme nem utazik majd tovább. 

Érdekes, hogy a zene maga  mennyire nem jelenik meg a kiállítás többi részében. Egy munka foglalkozik csak igazán zenével (Robert Lippok: Objects and Bodies), jobban mondva a hanggal, azt is egészen fizikai szintre csupaszítva és filozófiává absztrahálva. Egy másik alkotás kapcsán (Henrike Naumann  & Bastian Hagedorn: The Museum of Trance) szintén előkerül a trance megélésének rituális természete és a törzsi hiedelemvilág, de az is inkább az ’archeológus’ szemszögéből. A techno fogyasztásának élvezete és közösségi élménye azonban fájóan kimarad. A hiányérzetet bizonyára enyhítette a kiállítás nyitó eseménye, és a zárásra is kiadós zenei programmal készülnek

A kurátori munkát illetően a nemzetközi irány egy hiánypótló vállalkozásként jelenik meg, és az is pozitívum, hogy a jobban ismert Berlin/Love Parade vonal helyett a válogatásban a techno eredeti dietroit-i, sőt fekete afrikai kultúrában gyökerező előképeinek megmutatására is törekedtek. Több munka is ebből merít vagy ezt dolgozza fel, például az ikonikus dietroit-i techno formáció, a Drexciya albumai és artwork-jei által megteremtett misztikus világához három alkotás is kapcsolódik. Sokrétűbb kép alakul ki a politikai klímáról az olyan nézőpontok és témák által is mint az afrofuturizmus, ami ebben az időszakban született, és többek között a zene által jutott kifejezésre. Az afrofuturizmus egy olyan törekvés, ami által az afro-amerikaiak igényt formáltak arra, hogy a saját identitást, mítoszokat, történeteket alkossanak a múltjukról és a jövőjükről. A Drexciya világa különösen egyedi, mert az űr helyett egy víz alatti, Atlantisz-szerű helyen játszódik, amit a rabszolga hajókról vízbe esett fekete nők gyermekei népesítettek be. Esik szó a távol-keleti, és a dél-amerikai techno/rave szcénákról, hiszen a kiállításon kiemelt hangsúlyt kap a világ távoli pontjain kialakult, technóhoz kötődő szubkultúrák bemutatása is. Sok testközeli, hiteles dokumentumot láthatunk például az utazó raverek, free party-k világáról (Vinca Petersen: Timeline of a Raver), techno és az LMBTQ közösség egymásba fonódásáról, és a feminizmus is sok helyen előkerül. Egyáltalán nincsenek elhanyagolva a színtér női alkotói, szereplői. Mindent egybevéve a kiállítás teljesíti amit vállalt, a válogatás változatos, sok különleges dokumentum kapott benne helyet, sőt még a technót jól ismerők számára is tartogat meglepetéseket. A kiállítás október 3.-áig látogatható, megnézésére szánj sok időt, érdemes!

fotó: Neogárdy-Kiss Barnabás

— Kállai M. Kata

2021. szeptember 14., kedd 19:44
kapcsolódó cikkek
  • Holnap

    Nemes Márton / Tomorrow / Szent István Király Múzeum

  • EJTECH

    EJTECH / Phase In, Phase Out / Horizont Galéria

  • About techno

    Az Art Market legfrissebb, legmenőbb standját idén kétségkívül Nemes Márton jegyzi. Leültünk beszélgetni a londoni karrierjét berobbantó fiatal művésszel. High all the Time.

ajánló

Éjsötétben utazó elme

Pertics Flóra szubjektív írása Szabó Klára Petra 
Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című kiállításáról

támogatók