“Mivel az élet ebben a társadalomban legjobb esetben is teljes unalom és semmilyen aspektusa sem releváns a női nemnek, egy lehetőség marad az állampolgárilag tudatos, felelősségteljes és kalandvágyó nőnek: az állam megdöntése, a pénzrendszer eltörlés, a teljes automatizálás intézményesítése és a férfi nem elpusztítása.”
Valerie Solanas: SCUM Manifesztó, 1967
Ezzel a felütéssel kezdődik az amerikai Valerie Solanas hírhedt radikális feminista kiáltványa. A manifesztó megjelenése akkora port kavart, hogy az amerikai és a nemzetközi sajtó publicistái örökre beírták Solanas nevét a feminizmus történetébe. 1968-ban a Guardian így értékelte munkáját: “Szókimondó, dühös és vicces”. A három szó ígérte szórakoztató káosznál azonban sokkal többet kapunk. A szöveg ugyanis még 55 évvel megjelenése után is érvényesen szól az azóta legfeljebb csak valamivel befogadóbbá vált patriarchális társadalom természetéről. Solanas 1967-es ikonikus műve 2021-ben végre magyar nyelven is olvasható!
Gróf Ferenc - Konkrét idő, enteriőr. Fotó: Lukács Máté
Bár Solanas manifesztóját átfogó forradalmiság jellemzi, elméletének középpontjában egyetlen kijelentés áll: az Y-kromoszóma egy genetikai rendellenesség, így a férfi valójában csonka nő. Emiatt a férfi nem képes az empátiára, saját fizikai érzékelésén kívül pedig semmihez nem tud viszonyulni. A férfi tulajdonképpen nővé akar válni, ennek képtelenségéből eredően viszont kisebbrendűségi komplexus gyötri, ami állandósul. A férfi-életet így valójában az tölti ki, hogy a világát úgy rendezze be, hogy pszichotikus szindrómáit elfedve, a csökevényt normatívként állítsa be: magát felsőbbrendűnek, azaz nőnek, a nőt alsóbbrendűnek, azaz férfinak jelölje.
A kiáltványt gyakran szatírának vagy paródiának nevezik Sigmund Freud nőkről alkotott elméleteinek vulgáris kifigurázása miatt. Solanas ugyanis nem tesz mást, mint hogy a feje tetejére állítja Freud teóriáját, és a férfi frusztrációit a nők péniszirigységének mintájára punciirigységnek tudja be. Ugyanakkor a Guardian által is megfogalmazott ellentmondásossága ezen a ponton érvényesül talán a legjobban. Solanas szövegét olvasva a maró abszurditás olyan erejű, hogy az olvasó akaratlanul is felnevet. Ugyanakkor érzi, hogy mégiscsak az a vicc, hogy a 19. században a pszichoanalízisnek egész alterülete jött létre a nők másodrendűségének tudományos intézményesítetésére.
Solanas a férfiviselkedés megnyilvánulásait különböző tematikus kategóriák mentén tárgyalja: háború; pénz, házasság és prostitúció; apaság és mentális betegség; az egyéniség elnyomása és a funkcionalizmus támogatása; a közösség létrejöttének megelőzése a külvárosi életforma normalizálásával; konformitás; tekintély és kormányzás; filozófia, vallás és erkölcs; előítéletek; verseny, presztízs, státusz; a társalgás, barátság és szerelem megelőzése; "Nagy művészet" és "kultúra"; szexualitás; unalom; cenzúra és a tudás elfojtása; gyűlölet és erőszak; betegség és halál, stb.
Solanas szövegében elsősorban az állítások groteszkségén, a vad ideákon és a profán egyenességen nevetünk és talán csak másodsorban a rendszeren. Ugyanakkor pofátlan erőszakos kinyilatkoztatásai a férfiak uralta politikai kommunikáció teljesen komolyan vett beszédaktusainak pompás kikarikírozása. Talán ettől is fanyarabb lesz a humor, hiszen a társadalmi- és világrend 55 év alatt nem sokat változott. A Solanas által leírtakra ma már terminusunk is van: toxikus maszkulinitás avagy káros macsóság.
“A Férfi Segédszervezetben való tagság szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a SCUM menekülési listájára kerüljön; nem elég jót tenni; ahhoz hogy megmentsék értéktelen seggüket, a férfiaknak el kell kerülniük a gonoszságot is. Néhány példa a legellenszenvesebb vagy legártalmasabb típusokra: nemi erőszaktevők, politikusok és mindazok, akik a szolgálatukba állnak (kampányolók, politikai pártok tagjai stb.); pocsék énekesek és zenészek; igazgatótanácsok elnökei; kenyérkeresők; ingatlantulajdonosok; liftzenét játszó étkezdék és éttermek tulajdonosai; “nagy művészek”; olcsó szerencsejátékosok és adósok; zsaruk; mágnások; halál - és pusztító programokon vagy a magániparnak dolgozó tudósok (gyakorlatilag minden tudós); hazugok és szélhámosok; lemezlovasok; férfiak, akik a legcsekélyebben is rányomulnak minden idegen nőre; ingatlanügynökök; tőzsdeügynökök; férfiak, akik beszélnek, amikor nincs mit mondaniuk; férfiak, akik tétlenül ülnek az utcán, és jelenlétükkel elcsúfítják a tájat; köpönyegforgatók; csalók; szemetelők; plagizálók; férfiak, akik a legcsekélyebb módon is ártanak bármely nőnek; minden férfi a reklámiparban; pszicháterek és klinikai pszichológusok; becstelen írók, újságírók, szerkesztők, kiadók, stb; cenzorok állami és magán szinten egyaránt; a fegyveres erők minden tagja, beleértve a besorozottakat is (az elnök és a hadügyminiszter adja a parancsokat, de a katonák végrehajtják azokat) és különösen a pilóták (ha egy bombát ledobnak, azt nem az elnök dobta le; hanem egy pilóta). Egy olyan férfi esetében, akinek a viselkedése a jó és a rossz kategóriájába egyaránt beletartozik, egy átfogó szubjektív értékelésen esik keresztül, ahol eldöntésre kerül hogy a viselkedése összességében jó vagy rossz. A legnagyobb a kísértés, hogy a férfiakkal együtt a női “nagy művészeket”, hazugokat, szélhámosokat stb. is kiiktassuk, de ez nem lenne célszerű, mivel a nyilvánosság nagy része számára nem lenne egyértelmű, hogy a megölt nő férfi volt...” (Valerie Solanas: SCUM Manifesztő, 45-46.o.)
Solanas arra jut, hogy az aberrált viselkedés mindezen formái a korábban leírt frusztrációkból erednek. Bár véleménye szerint a férfi ugyan valamelyest befolyásolható pozitív irányba, a probléma genetikai kódoltsága miatt kiküszöbölhetetlen, így a kiáltvány arra a következtetésre jut, hogy a férfi nem felszámolása erkölcsi kötelesség. Ugyanez vonatkozik a férfi által létrehozott modernkori kapitalizmus pénz-munka rendszerére, amely álértékek és álcélok elérésére kondícionálja a népességet, ezzel igába hajtva a nőt.
A rombolás fél-szervezett formájaként hívja életre a SCUM-ot.(A scum magyarul söpredéket jelent, de akronímaként egy lehetséges feloldása a Society for Cutting Up Men, azaz a Társaság a Férfiak Felkaszabolásáért.) Ez egy olyan szervezet, amely a társadalom megdöntésének és a férfi nem felszámolásának szenteli magát. A SCUM egy egyénekből álló massza, amelynek tagjai személyes felelősségüket, kötelességüket és esélyeiket felmérve gyakorlatilag tesznek a rendszer lerombolásáért. A kisujjeltartós polgári ellenállás és békés demonstrációk helyett a SCUM a szabotázst és közvetlen akciókat sürget. Ennek első lépése a kapitalista társadalomból való radikális kilépés: a termelésben és a fogyasztásban játszott szereppel való szakítás. Folytatásként Solanas az érdeklődők figyelmébe ajánlja a fosztogatást, gyilkolást, a felesleges tárgyak (autók, kirakatok, “nagy művészet”) felszámolását, a hagyományos párkapcsolatok szétrombolását, televíziók és rádiók elfoglalását, stb. A cél a társadalom forradalmi újraépítése, a közvetlen demokrácia bevezetése, a létszükségleteket kielégítő ipar termelés teljes automatizálása, a monetáris rendszer felszámolása, a kutatásnak a (az atom)háború helyett az orvostudomány szolgálatába állítása, stb. Egy férfiak nélküli utópia.
Solanas 1967-ben saját maga sokszorosította és árulta a manifesztót New York utcáin; következetesen nőknek egy, férfiaknak két dollárért. A SCUM végül egy évvel később az Olympia Press gondozásában profi kiadásban is megjelent. Ugyan Solanas jelezte, hogy a szövegben a kiadó több, jóváhagyása nélküli változtatást eszközölt, a SCUM Manifesztó így is hatalmas figyelmet kapott az amerikai és nemzetközi sajtóban. A vélemények megoszlottak, azonban Solanas zseniális brutalitását, pikírt szellemességét és bátorságát egyöntetűen méltatták a kritikusok. A Manifesztó ikonikus pozíciójának kialakulásában azonban kétségtelenül fontos tényező volt, hogy Solanas a megjelenés évében rálőtt az évtized talán “legnagyobb művészére”, Andy Warholra. Solanast a támadásért börtönre ítélték, majd paranoid skizofréniája miatt pszichiátrián töltötte élete hátralevő részét. Ennek ellenére azonban a SCUM Manifesztó nem vesztett történelmi jelentőségéből.
Összességében szellemes és szórakoztató, de ugyanakkor húsbavágóan nehéz és értő agyaknak gondolatébresztő mű. Amennyiben túltesszük magunkat a kiadás körülményein, úgy Solanas 1967-es SCUM manifesztójának megjelenése a magyar kulturális térben egy random feminista treat.
Kiadási Körülmények:
Solanas kiáltványának magyar fordítása Gróf Ferenc Konkrét idő című kiállítására készült (ISBN könyv+galéria, 2021. augusztus 3 – 27.), amelynek keretében a művész Fajó János alkalmazott grafikáinak egy speciális csoportjával foglalkozott. Fajó tervezte ugyanis a szocializmusban a Magvető kiadónál megjelent Gyorsuló idő című tudományos és elméleti ismeretterjesztő könyvsorozat borítóit 1975-től 1980-ig. Gróf úgy döntött, hogy a Fajó-grafikák kollázsszerű kiállítása mellett szükség van a rendszerváltáskor megszűnt sorozat bővítésére is. Több baloldali író közül végülis Solanasra esett a választása, mivel az eredeti sorozatban kevés női szerző szerepelt. Ezen felül azonban nem támasztja alá más érvvel, mi köze van a szocialista könyvkiadás egy adott sorozatának vagy magának Fajó Jánosnak Valerie Solanashoz, mi több, hogy miért releváns ez 2021-ben. Nem azt állítom, hogy nem lehetnek érvek mellette, csak annyit, hogy Gróf ezt nem teszi meg.
Az eredeti sorozat egy-két kivételtől eltekintve szinte kizárólag magyar szerzők társadalomtörténeti és kultúraelméleti szövegeit adta ki a szocialista politikai elvárásainak megfelelően. Solanas műve nem kifejezetten baloldali, politikai besorolásától még a szakértői is óckodnak. Ezen felül Solanas írása formailag sem egy analitikus, elméleti szöveg. Így megintcsak nem értelmezhető az eredeti sorozat meghosszabbításaként, sőt még annak feminista hiánypótlásaként sem. Gróf ugyan felteheti a kérdést, hogy “mi lett volna ha radikális feminista munkákat is kiadnak a Gyorsuló időben?”, de a kérdés csak a kontextus kifejtésével lehet érvényes. Enélkül a szocialista feminizmus problémáinak felhámját kapargató gesztus marad.
Kortárs politikai szempontból azonban zseniális húzásként is értelmezhető Gróf Ferenc akciója, amennyiben a nők jogi és társadalmi egyenlőségét aktívan akadályozó kormány által 350 millió forint közpénzzel gazdagodó Fajó János alapítványán keresztül feminista szövegek magánkiadását teszi lehetővé.
Zárásként, Gróf végülis rendkívül sikeresen illusztrálja Solanas igazát, amikor is az elütésekben gazdag újrakiadás borítójának tervezéséről van szó, amelynek kulcsa Fajó ikonikus grafikáinak megidézése volt. Gróf magának osztott feladata külső szemlélőként ítélve annyi volt, hogy létrehozzon egy geometrikus, konstruktivista bi- vagy trikolor grafikát, és egyszer ráírja a borítóra azt hogy SCUM. Ehelyett ötször azt írta egymás alá négy színben, hogy ‘SICIUMI’ :D
“A férfinak negatív Midász-érintése van - bármi, amihez hozzáér, szarrá válik.” Solanas
Gróf Ferenc - Konkrét idő, enteriőr. Fotó: Lukács Máté. /Gróf Ferenc - Konkrét idő. Megnyitó. Fotó: Simon Zsuzsanna
