A legyek ura

Az AQB föld alatti kazamatáiban a kortárs művészet kimondhatatlan új valamije burjánzik. Sötét, zsigeri tapasztalat.

az összbenyomás a fontos:
a lidércnyomás



Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Bolla Szilvia fényinstallációja), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Régóta töprengünk már rajta, hogy ha a konceptualizmus végleg jólnevelt unalomba fulladt, egymásnak támasztott nyersfa-lécekkel és fehér dobozkeretbe zárt fotócskákkal, akkor mégis miről szól majd a kortárs művészet!? Hát, most megjött a válasz.

Onnan, ahonnan nem vártuk.

Egy szuszogó, vízben ázó, hörgő-morgó szörnyetegtől jött a válasz, aki sötét vaddisznó-ördögként, négykézlábra ereszkedve várakozik a katakomba legvégén. Egy éjfekete medence közepén zihál. A stroboszkopikus villanófényben lassan bontakozik ki izmos emberi formája, bőrdarabokkal és szőrmékkel borított masszív izomkötegei, amiknek rései közül zuzmók, csalánok és liánok tekergőznek elő. Ő a fekete ösztönsátán mindenki tudatalattijának a legmélyén, a gonosz lelkek vérivó fejedelme. Nem Bartók vagy Ovidius szarvassá változott karcsú mitikus hőse, hanem a technocsarnok gonosz totemállata, a legyek ura: maga Belzebub.

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Borsos Lőrinc: Chaos Reigns), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

A hegynek a mélyén járunk, az egykori mészkőbánya építészetileg értelmezhetetlen vájataiban. Párhuzamos tárnák futnak, göröngyös padlóval, vízelvezető kanálisok mélyedéseivel. Gomolygó füst, pislákoló fények, feldübörgő hangok. Botorkálunk, mint Dante a pokol bugyrainak kőpadlatán, de nincs kalauzunk, csak egy hányaveti térképet szorongatunk a kezünkben, amire a műtárgyak készítőinek neve van felróva. Nem pontos a lista, a művészek egymást hívogatták, Borsos Lőrincék fekete technomiséjére Kiss Adrian fémesen döndülő vaskapuja válaszolt. A visszhangra páran rezonáltak még. (Kollaborációk hosszú sora, köztük a helyspecifikusan minden lyukat feltöltő rejtélyes PPILLOVV.)

A művek széle összeolvad egymással; de az összbenyomás a fontos: a lidércnyomás.

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Kiss Adrian: Sexy Dead Asztal), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Szeri Viktor-Páll Tamás-Muskovics Gyula: Archivum II (Odaát), 2020, megnyitó performansz, részlet a MINE MY MIND... című kiállításból, 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Kophelyi Dániel: Glo Down), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Egy rakás beteg, bádog garázsajtó alatt golyónyomokat őrző motorháztető lapul, rajta egy ősi tetoválás. Mintha a Mad Max világából sodorta volna erre valami rosszindulatú szaharai vihar. Átfurakodunk a kellemetlenül keresztbe installált vaskapu mellett, hogy egy visszhangos, hosszú csarnokban kiabálhassuk a piros lézercsíkok közül kibetűzött feliratot: I AM……..YOU. You, you, you, you. A vörös nyalábok átszúrják a mély sötétet. Szeretnék egy fejjel magasabb lenni, hogy szitává lyuggassák koponyámat, kollektív tudattá égetve át megunt neuronpályáimat. Egyéniségre itt már nincs szükség. Mindenkit ugyanabból az anyagból gyúrtak. Ugyanabból a sötét anyagból.

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Borsos Lőrinc: Trinity Model 2.0), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Maszkos lidércek tűnnek fel a járatokban. Nyugtát nem találó kísértetekként botorkál a szcéna az AQB alatti kazamatákban.

Száraz virág köré tekert nedves dunyhák. Egyáltalán, mindenhonnan csöpög a víz. Ilyen lehetett a vasálarcos hercegnek, mikor bezárták a tömlöc mélyére. De itt nem középkori koronás fők hurcolják a nehéz vasgolyókat, hanem technosámánok és bevérzett szemű junkie-k. A katakomba falán szénnel felvésett feliratok, zavaros angol próféciák, keressük tekintetünkkel a megtébolyult Brad Pittet a 12 majomból, de helyette a sötétben tapogatózunk, alien-csőr fluoreszkál az egyik bemélyedésben, egy plexiből domborított női torzó csillan meg a másik vájat végén. 3D-s nyomtatóval is kiprintelhető kőkorszaki pisztoly lóg egy madárkalitka közepén, de marhalábszárcsontból kifaragva. Majd neonfények, sosem hallott rituálék kellékei, vudubábuk és szertartás-maradékok. A jövő fekete miséinek nyomai.

Szeri Viktor-Páll Tamás-Muskovics Gyula: Archívum II. (Odaát), installáció részlet, 2020 (Molnár András és Marquetent Tamás hanginstallációjával), részlet a MINE MY MIND... című kiállításból, 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Tóth Márton Emil: Physible Curse), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Egy fémből hegesztett medalion pörög lassan a sötétben, virágmintával. Életfa? Itt a pokol tornácán? Egy lassan vánszorgó, lefojtott reflektor rajzol késpenge-falat a sötétbe. Csendesül az űzött vad zihálása. A fényajtó nem tömlöcbe zár, elereszt. Csak a mélynyomó kalapál a tárna mélyén.

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Kiss Adrián szobra és Mátrai Erik fényinstallációja), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Majd elszabadul a Banyapók láncos iszonyata, rőt fejjel szaladó fiú a tévé képernyőjén, mindenhonnan lógnak a horganyzott láncok, mint a pókhálók, karmok közepén kristálygömb, szétszaggatott digitális pók-ember menekül a három dimenziós szoftver szétmálló eresztékei közül. Előtte néma medence. Hétszögletű. Fehér viaszból emelt. Benne vörös folyadék. Itt nem jó időzni, ez már nem simogató esztétikai csemege, kortárs művészeti kultúrturizmus. A posztdigitális tudatalatti résein át nyakunkba csöpög a hétköznapi iszony.

Szeri Viktor-Páll Tamás-Muskovics Gyula: Archívum II. (Odaát), installáció részlet, 2020 (Molnár András és Marquetent Tamás hanginstallációjával), részlet a MINE MY MIND... című kiállításból, 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Részlet a MINE MY MIND... című kiállításból (Kiss Adria: Dunyha Active), 2020, AQB bányarendszer

© a művészek engedélyével, fotó: Biró Dávid

Az utolsó tárna közepén fehér paplan. Mintha a Tatuin egyik homoksiklójára varrták volna kamiontakarónak, csak nagyobb és szebb. Ilyen lehet a Transformersek univerzumában Veronika kendője, ami Optimus Prime magasztos robotüstökének lenyomatát hordozza. Szaggatott arcvonások és a beömlőnyílásként feltáruló száj. De ahogy lassan közelebb lépünk, úgy derül ki, hogy ez nem szent ikon, hanem egy szentélyfüggöny, ami eltakarja a Megnevezhetetlent. Mert a mocskosfehér, steppelt robotmaszk mögött ott várakozik Belzebub. Robusztus testét bőrdarabok fedik, izomrostjai közül liánok és zuzmók hajtanak ki. Ő a legyek dögszagú ura. A mindnyájunk mélyén ott térdeplő iszonyatos vadkan, a zsigerekből font tudatalatti ördög. Mi magunk. Szinte zihál a villanó fényben. Közel kell hajolni hozzá, át, át a fekete csempékből rakott medence peremén, hogy halljuk, mit mormol maga elé.

Amit mormol, az iszonyatos: I AM……..YOU.

 

— Rieder Gábor

2020. november 02., hétfő 19:36
kapcsolódó cikkek
ajánló

Scully, a szállóvendég

Ritka szenzáció a pandémiás múzeumipar vérszegény hónapjaiban. Sean Scully, az ír-amerikai geometrikus absztrakt legenda nagy kiállítása a Nemzeti Galériában.

támogatók