Nem véletlen

Biró Dávid és Klenyánszki Csilla játszik négykezest a Trapézban. Megragadják a véletlen.

Zenei és a filmművészeti
kontextusban aleatóriának nevezik
a véletlen szervezőelvére
épülő alkotásokat,
ám ezekben az esetekben
a művészeti produktum
koncepciója eleve esetleges
és meghatározatlan.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

A bevett művészeti kategóriarendszer alapján a kiállító művészek száma szerint egyéni és csoportos kiállításokat különböztetünk meg egymástól. Azonban ez a kategóriarendszer bizonyos szempontból túlságosan leegyszerűsítő. A két forma között ugyanis átmenetet képez a páros kiállítás, ami az egyik legizgalmasabb kiállítási forma. A duó kiállítás tulajdonképpen képzőművészeti négykezes. Kurátori szempontból biztonságos műfaj, hiszen szinte mindig jól sikerül, miközben a legváratlanabb és a legérdekesebb eredményeket hozza (elég csak az idén épp 20 éves Herczeg Klára-díj kiállításaira gondolunk). Emellett látogatói szempontból is hálás forma, hiszen mindig érdekes betekintést nyerni két művész együttműködésébe. Megfigyelni, hogyan állítanak interakcióba olyan műveket, amelyek egymástól teljesen függetlenül születtek, más-más koncepció mentén.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

A Trapéz Galéria aktuális kiállításán ezúttal Biró Dávid és Klenyánszki Csilla sorozatai elegyednek egymással párbeszédbe. A kiállítási vezető szerint a véletlen megragadására irányuló kísérletek kötik össze a kiállított munkákat. A kiállítótér falairól azonban sokkal inkább precizitás, tökéltességre való törekvés és gondosan kiválasztott pillanatok megragadásának szándéka sugárzik.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

A véletlen fogalma számos helyen felbukkan a művészetelméletben. Zenei és a filmművészeti kontextusban aleatóriának nevezik a véletlen szervezőelvére épülő alkotásokat, ám ezekben az esetekben a művészeti produktum koncepciója eleve esetleges és meghatározatlan. Biró és Klenyánszki képei esetében erről szó sincs. A kiállításon szereplő négy sorozat mindegyike jól átgondolt, precízen kitalált és megrendezett. Ilyen értelemben tehát maximum a művészek által irányított véletlenekről beszélhetünk – amennyiben ez, ebben a formában, egyáltalán véletlennek tekinthető. Az aleatória hiánya viszont semmiképpen nem válik hátrányára sem a kiállításnak, sem pedig a kiállított műveknek, hiszen mi, kiállítás látogatók szeretünk jól kigondolt művészetet fogyasztani.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

A Trapéz kiállítása látszólag fotókiállítás, valójában azonban helyesebb fotó-alapú kiállításként hivatkozni rá. Klenyánszki képei legalább annyira fotók, mint installációk és performanszok dokumentumai, míg Biró felvételei valójában optikai kísérletek eredményei. Mindkét alkotó fotóművészeti tanulmányokat végzett – Biró Kaposváron, Klenyánszki Amszterdamban – innen a közös mediális kiindulópont. Bár Biró képei absztraktabbak, mégis Klenyánszki képei távolodnak el jobban térben és időben a fotográfiától; Az otthon pillérei című munka különböző lakásbelsők padlóját és plafonját összekötő tárgyegyüttesek meghökkentő, az egyensúlyi helyzet határán billegő és látszólag menten összeomló installációinak sorozata. Hasonlóan instabil és ideiglenes helyzeteket mutat Klenyánszki másik kiállított szériája, The reminiscence of being a woman címmel. A képeken a művész saját teste kerül fókuszba, azonban nem nőként, családanyaként, vagy individuumként, hanem mint a lakásban fellelhető berendezési tárgyak egyike. Képei a női test sajátosságaiból adódó szokatlan lakberendezési lehetőségek bemutatásán keresztül fogalmaznak meg súlyos állításokat a test eltárgyiasulásáról.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

Ezzel szemben Biró mindkét kiállított sorozata próbál minél távolabbra kerülni a valóságtól, a narratívától és a történetmeséléstől. A Multiplex sorozat képei speciális polárszűrő segítségével készültek LCD képernyő felületéről, így alkotva absztrakt színátmeneteket. Ezek a képek valós térben elvégzett technikai kísérletet dokumentálnak, ehhez képest a Front End című sorozat már a fizikai valóságtól is eltávolodik, hiszen inspirációja a virtuális tér és a kiterjesztett valóság. A felvételeket a videójátékok esztétikája határozza meg, valójában azonban lehetetlen eldönteni, hogy műtermi fotókkal, vagy számítógép generálta képekkel állunk-e szemben.

Részlet Biró Dávid és Klenyánszki Csilla A véletlen megragadása című kiállításából, 2018, Trapéz Galéria

© a Trapéz jóvoltából, fotó: Biró Dávid

A kiállítási anyag egésze egyfajta történetként is szemlélhető, amely az emberi testtől indul, foglalkozik a mindennapokban használt tárgyakkal, majd eljut az ember által használt gépekig, míg végül a humánum mentes és teljesen absztrakt virtuális térben találjuk magunkat. Mint egy jó Black Mirror epizód. Vagy mindez pusztán csak véletlen lenne?

— Istvánkó Bea

2018. április 13., péntek 15:20
ajánló

In Da Studio vol 2. - Horváth Gideon

Sebezhetőség, méhviasz, ambivalencia, érzékiség.

támogatók