Budapesttől Berolináig

Bori Om sétál. Berlinben, Pesten és a Frank-erdőben. Közben fényképez, szkennel és algoritmizál.

Az állóképek egy speciális szoftver
segítségével alakultak mozgóképpé,
felvállalva és meghagyva
az algoritmus tökéletlenségét.

Bori Om: I won ́t be this way very long, 2018, digitális print, 100 ×100 cm

© a művész és az Art+Text Budapest jóvoltából

Berolina. Azaz a Berlint megszemélyesítő allegorikus nőalak latin neve. Manapság számos német vállalat, hotel és még egy Naprendszerbeli aszteroida, a Berolina 422 is ezt a nevet viseli. A 19. század végén és a 20. század elején számos szobrot emeltek a Berlin várost szimbolizáló nőalaknak. Ezek közül talán a legismertebb az Emil Hundrieser tervei alapján készült monumentális (5 tonnás) verzió volt, amelyet 1895-ben helyeztek el az Alexanderplatzon. A szobor megsérült az 1918–1919-es forradalomban, majd 1927-ben ideiglenesen eltávolították az ötös U-bahn építési munkálatai miatt. 1933-ban aztán megint visszakerült eredeti helyére.

Berolinát napjainkban mégsem érdemes keresnünk az Alexanderplatzon sétálva, hiszen 1942-ben lebontották és 1944 körül, minden bizonnyal háborús célokra, be is olvasztották. A szobrot azonban számos fényképfelvétről és kis méretű öntvényről ismerhetjük ma is. Egy ilyenen, valamint egy speciális szoftveren alapul Bori Om, az Art+Textben látható pop-up kiállításának címadó munkája (I won’t be this way very long, 2017), amire hamarosan visszatérünk.

Részlet Bori Om I won’t be this way very long című kiállításából, Art+Text Budapest
2018

© a művész és az Art+Text Budapest jóvoltából, fotó: Orbán György

Immáron két éve indult el egy páratlan és igazán fontos együttműködés a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és az Art+Text Budapest galéria között. A program neve FKSE+, lényege pedig, hogy minden évben három egyesületi tag mutathatja be munkáját egyéni pop-up kiállítások formájában a galériában. A sorozatnak köszönhetően az elmúlt években a 35 év alatti művészgeneráció olyan ismert képviselői mutatkoztak be az Art+Text tereiben, mint Ember Sári, Dallos Ádám vagy Fridvalszki Márk. 2018-ban az első kiállítás lehetőségét a berlini Universität der Künstén, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán diplomázott és jelenleg Berlinben élő Bori Om kapta, aki három, különböző időszakból származó, különböző lakhelyeihez köthető projeketjét állított ki.

Részlet Bori Om I won’t be this way very long című kiállításából, Art+Text Budapest
2018

© a művész és az Art+Text Budapest jóvoltából, fotó: Orbán György

A kiállításon szereplő legkorábbi, 2014-es munka, a 3267 lépés címet viseli és a művész Budapesten eltöltött egyetemi éveihez köthető. A multimédiás projekciót szemlélve egy narrált virtuális városi sétába kapcsolódhatunk be, valahol Újlipótváros és az Epreskert, azaz a lakhely és az egyetemi campus között. A videó alapanyaga az a mintegy kétezer fényképfelvétel, amit a művész a nap mint nap bejárt útvonalán készített. Az állóképek egy speciális szoftver segítségével alakultak mozgóképpé, felvállalva és meghagyva az algoritmus tökéletlenségét. Ezek a bugok, foltok és folytonossági hiányok kölcsönöznek jellegzetes esztétikát a videó képkockáinak, amelyek közül három pillanatfelvétel nagyméretű vásznakra nyomtatva, képként is szerepel a kiállításon.

Részlet Bori Om I won’t be this way very long című kiállításából, Art+Text Budapest
2018

© a művész és az Art+Text Budapest jóvoltából, fotó: Orbán György

Időben és térben ugorva, a második kiállított munka (A megfigyelés, 2017) a bajorországi Frank-erdőbe kalauzol bennünket, ahova a művész és családja a budapesti diploma megszerzése után költözött. A nagyvárosi séta után merőben más környezetet, csendes erdei tájat látunk képen és videón. Bori a turistaútvonalak mentén – a városi terekkel ellentétben, az erdőben egyáltalán nem szokványos – térfigyelő kamerákat és az ezek jelenlétére figyelmeztető táblákat helyezett el, rögzítve az erdőben kirándulók és sportolók reakcióit. A videót két print és egy rövid német szöveg egészíti ki, pontosan körülírva a megfigyelt és a képeken rögzített természeti környezetet.

A mostani kiállításon szereplő és a szöveg elején megemlített, harmadik és egyben legfrissebb munka a 3267 lépéshez köthető, legalábbis technikai értelemben. Az I won’t be this way very long című alkotás szintén egy multimédiás szoftver algoritmusának tökéletlenségéből indul ki. A Bajorországból Berlinbe költöző Bori önmaga identitásának keresgélése közben találkozott a Berolina szobor történetével. A Berlint megszemélyesítő allegóriát önmagára vonatkoztatva oly módon próbálta elemezni, hogy a szobor makettjéről készült fotókat egy program segítségével két dimenzióból 3D-be transzformálta, majd a három dimenziós makettet újra a síkba terítette. A folyamat eredményeképp a nőalak teljes mértékben dekonstruálódott, bár a képet gondosan tanulmányozva az összes alkotóelem fellelhető. A kiállított print egy készülő sorozat első eleme is egyben, így betekintést nyerhetünk a művészt jelenleg leginkább foglalkoztató gondolatokba.

Bori Om kiállításában az a jó, hogy egyszerre bolyonghatunk egy erdőben, két világvárosban és egy önmaga művészi és női identitását kereső lélekben, miközben csak pár lépést teszünk meg egy egészen kicsi galériatérben.

Részlet Bori Om I won’t be this way very long című kiállításából, Art+Text Budapest
2018

© a művész és az Art+Text Budapest jóvoltából, fotó: Orbán György

 

— Istvánkó Bea

2018. március 02., péntek 18:42
kapcsolódó cikkek
  • Præfiguratio

    Soós Tamás / Præfiguratio / Art+Text Budapest

  • Dolce Geo

    Konstruktivizmus ütközése ikonokkal és new wave-vel. Harmadik típusú találkozás az Art+Textben.

  • Kékgalléros művész

    Csempék, láthatósági mellények és bomberdzsekik. Interjú a feltörekvő bécsi művésszel, Simon Mullannal.

ajánló

A leonardeszk

A frissen felújított Szépművészeti Múzeum igazságot szolgáltat a méltatlanul megvádolt Leonardo-féle lovasszobornak. Kamarakiállítás egy arasznyi kisbronznak, a múzeum legjobban PR-osítható alkotásának.

támogatók