Artkartell - Futurum Perfectum

aminek be kell következnie,
maga az apokalipszis

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Kis Róka Csaba: Finger Food From Shitty Hole), 2018, Stúdió Galéria

Február 20-án NVDA beszéde, majd Horváth Ádám Márton különleges hangperformansza nyitotta meg a Futurum Perfectum című csoportos kiállítást a Stúdió Galériában. A kiállítás témája az apokalipszis és ami azután van – ha egyáltalán van valami. Erre utal a kiállítás címe is, szó szerinti és átvitt értelemben. Szó szerint azért, mert a futurum perfectum a latin nyelv egyik igeideje, a magyar nyelvben egyébként nem létező befejezett jövő. Átvitt értelemben pedig azért, mert a kifejezés Eva Horn, német kultúratudós írásaiban az apokaliptikus fantáziára utal.

A kiállításkoncepció kiindulópontja Lichter Péter, 2017-ben bemutatott, egész estés kísérleti horrorfilmje, a Fagyott május. (Megnézhető itt.) Nemes Z. Márió kurátori felvetése alapján erre a filmre reflektáltak a kiállító művészek, akik egyébiránt főként a budapesti horror szcéna aktív tagjai. A Fagyott május kísérleti jellege leginkább abban rejlik, hogy több filmes műfaj elemeit vegyítve, minimális narratívával és emberi párbeszédek nélkül mutat be egy látomás- vagy rémálomszerű apokalipszis utáni világot. A történet 1990-ben, „az összeomlás” után, azaz feltehetőleg a rendszerváltást követő Magyarország valamelyik erdejében játszódik. A főszereplő, aki soha nem jelenik meg a vásznon, feltehetőleg az utolsó életben maradt ember, aki hol menekül, hol megfigyeli és felfedezi a környezetet, máskor pedig egy régi, villódzó monitoron gépel rövid naplóbejegyzéseket. A kamera szinte mindvégig az ő nézőpontjából rögzíti a sokszor megrendítően szép, mégis baljós képeket.

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Keresztes Zsófi objektje és Lichter Péter filmje), 2018, Stúdió Galéria

A film horror, bár horror jellege elsősorban nem a cselekményből, hanem a felhasznált képi eszközökből és még inkább Horváth Ádám Márton és Lukács Péter Benjámin zene- és hangeffektjeiből fakad. A film szempontjából a kiállítás legfigyelemreméltóbb felfedezése, hogy a Fagyott május amellett, hogy a klasszikus horror, a footage horror és a videójátékok műfaji elemeit keveri, tökéletesen megállja a helyét videóinstallációként is, sőt, megkockáztatható, hogy jobban működik ebben a formában, mint mozifilmként! Valószínűleg nem véletlen, hogy a kiállítótérben egy teljes falat foglal el a vetítés – azaz tulajdonképpen műtárgystátuszba került.

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Győrffy László objektje és Lichter Péter filmje), 2018, Stúdió Galéria

Általában cseppet sem látogatóbarát kurátori döntés egy egész estés filmet berakni a puritán és letisztult, épp ezért jellemzően kényelmetlen galériatérbe, ugyanakkor jelen esetben teljesen indokolt és működőképes a teljes verzió ilyen formában való bemutatása. Annál is inkább, hiszen a hat kiállított munka egymással és a filmmel is koherens viszonyban áll, így akár a kiállítás egyetlen helyspecifikus installációként is értelmezhető. Ezt az érzetet tovább erősítik a film naplóbejegyzéseiből válogatott és egy-egy műhöz társított mondatok, amelyek tulajdonképpen valamilyen mottóként, vagy műleírásként szolgálnak, a falra, vagy padlóra ragasztott részletek pedig hetven percenként a projekción is visszaköszönnek.

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Fridvalszki Márk: Hagere Perspektive), 2018, Stúdió Galéria

A kiállítás és a film koncepciója egy olyan kérdésfelvetés, amire lehetetlen, vagy épp ellenkezőleg, nagyon sokféleképpen lehet válaszolni:

☠ Képes-e a humán túlélő érdemben reagálni az ember eltűnése utáni világra?

A feltett kérdést tökéletesen összefoglalja, valamint részben meg is válaszolja a címadás, hiszen a futurum perfectum a latinban nem önálló igeidő, csak a futurum imperfectum mellett, ahhoz viszonyítva használható. Az igeidő azt fejezi ki, hogy a jövőben valami előbb be fog következni, és csak azután kerül sor a másik cselekvésre. A koncepció alapján ez a valami, aminek be kell következnie, maga az apokalipszis.

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Keresztes Zsófi objektje és Szűcs Attila festménye), 2018, Stúdió Galéria

A kérdés csak az, hogy követheti-e valódi és ember által véghezvitt történelemírás – futurum imperfectum – a megsemmisülést. Természetesen sem a Fagyott május, sem pedig a kiállított művek nem tudják ezt az igencsak nyomasztó kérdést egyértelműen megválaszolni, így azt megkerülve inkább posztapokaliptikus töredékeket próbálnak prekonstruálni.

Az emberi lét végét illetően bizakodásra adhat okot, hogy a galériatérbe lépve kifejezetten szép műtárgyakkal, meleg színekkel, narancsságával, rózsaszínnel, barnákkal, valamint puha anyagokkal, fával, polisztirollal, műanyaggal találkozhatunk. Az apokalipszis esetleges borzalmai iránt érzett természetes szorongásra csak közelebb lépve, a művek apróbb részletei utalnak. A kiállított munkákon az emberábrázolás ugyanannyira nincs, vagy csak közvetve van jelen, mint a Lichter-filmben, így a legjobb, ha a néző teljesen egyedül látogat el a kiállításra. Ebben az esetben egy elképzelt világvége egyetlen túlélőjeként igazi posztapokaliptikus élményben lehet része, mely akár még az összeomlás előtti léthez is hozzájárulhat.

Részlet a Futurum Perfectum című kiállításból (Nemes Z. Márió kurátor Szűcs Attila Study for Disappearance című festménye előtt), 2018, Stúdió Galéria

Futurum Perfectum
2018. február 20. – március 23.
Stúdió Galéria

Futurum Perfectum

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem