Különutak

Absztrakció és az építészet kapcsolata az NDK-ban és a szocialista Magyarországon. Politikai ágensek, köztéri csúscsművek, napi rohanásaink láthatatlan díszletei. A Kiscelliben jártunk.

míg a Kádár-kori képzőművészeti életben
a geometrizáló, illetve biomorfikus absztrakció
a tűrt és a tiltott között oszcillált,
addig az építészetben létjogosultságot
és széles nyilvánosságot kapott

Finta József régi Intercontinental (ma Marriott) szálló bejáratánál lévő falplasztikájának részlete

© a Kiscelli Múzeum jóvoltából, fotó: Finta-gyűjtemény

A Kassák Múzeum Karl-Heinz Adler, a drezdai absztrakt alkotó életművét mutatja be. A Kiscelli pedig Adler magyarországi kapcsolódási pontjai mellett arra összpontosít, hogy az 1970-es és 1980-as évek magyar középületein milyen formában jelenhetett meg a geometrikus absztrakt. A sokrétű és alapos kutatáson nyugvó rendezés a társadalom, a kultúra és a politika összefüggésrendszerében vizsgálja a témát. Műtárgyak mellett szerepelnek makettek, épületfotók, irattári dokumentumok, valamint építészekkel és művészekkel készített interjúk, amelyek a youtube-on is megtekinthetők (itt, itt, itt, itt és itt). A kiállítás egyfajta kiterjesztett tárlatként működik, ami túllép a kiállítótér falain. A Köztérképpel együttműködve készítettek online és kinyomtatható verzióban Budapest-térképet, bejelölve rajta az épületdíszek helyszíneit. Ezeket egyénileg, vagy a múzeum által szervezett városi bringatúra keretében is végigjárhatjuk. A kiberkószálók pedig az Instagramon is tájékozódhattak.

A kiállítás vizsgálva a képzőművészet, az ipari formatervezés, az építészet, az urbanisztika és a kultúrpolitika összetett viszonyrendszerét kitér az absztrakció korabeli fogadtatástörténetére, művészeti vitáira, irányzataira, felhasználási módjaira, illetve a köztéri művek és épületplasztikák jogi/intézményi hátterére („kétezrelékes törvény”, Képzőművészeti Alap). Főleg Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely tevékenysége kerül előtérbe, de szó esik többek között a bonyhádi Zománcipari Művekről vagy a Józsefvárosi Kiállítóterem programjáról.

Lantos Ferenc zománcozott 1974-es frízelemei az egykori pécsi DÉDÁSZ-épületről

© az acb Galéria jóvoltából, fotó: Varga-Somogyi Tibor

A látogató azzal az ellentmondásos helyzettel szembesülhet a kiállításon, hogy míg a Kádár-kori képzőművészeti életben a geometrizáló, illetve biomorfikus absztrakció a tűrt és a tiltott között oszcillált, addig az építészetben létjogosultságot és széles nyilvánosságot kapott. Ez utóbbira több magyarázatot is kínálnak a rendezők: például dekoratív funkciót töltött be, illeszkedett a hatalom korszerűséget hangsúlyozó kommunikációjába, politikailag semlegesnek tűnt, megfelelt a sorozatgyártás szocialista ideológiájának és ipari hátterének. Jellemzőek voltak a művészek és a gyárak együttműködései, amelyek keretében lehetőség nyílt különböző technológiákkal való kísérletezésre. Ez egyrészt visszahatott az egyéni művészeti törekvésekre, másrészt az ipari innovációra. Továbbá a köztéri alkotások a művészet társadalmasítását és demokratizálását célzó, korabeli kultúrpolitikai törekvéseknek is részét képezték, ami pedig a Kádár-kori vizuális nevelés árnyaltabb értékelésére ösztönözheti a látogatót.

A köztéri alkotások – aluljárók, passzázsok, homlokzatok, reprezentatív terek díszeiként – bevitték az absztrakt látásmódot és formakultúrát a mindennapokba. Az más kérdés, hogy az emberek mit kezdtek ezekkel akkor és mit kezdenek ma.

A Déli Pályaudvar aluljárója Józsa Bálint és Kovács Ferenc domborművével

© a Kiscelli Múzeum jóvoltából, fotó: Lugosi László / Kiscelli Múzeum

Hiszen több szempontból sem egyszerű a megítélésük, helyzetük: nosztalgia, ellenszenv, értetlenség. Állami megrendelések termékeiként egy elnyomó politikai rendszer rekvizitumai, miközben értékékes műalkotások. A kiállítás egyik nagy erénye, hogy külön szekcióban foglalkozik ezen épületplasztikák utóéletével, amelyek az utóbbi időben sorra tűnnek el a városi környezetből (megsemmisítés, elbontás, elrejtés) akár egyéni, akár vállalati, akár kormányzati kezdeményezésekre (ld. a pécsi DÉDÁSZ-épület, az MTESZ-székház a Kossuth téren, a Szervita téri Belvárosi Távbeszélő Központ homlokzatának Csiky Tibor és Bohus Zoltán fémplasztikája).

Mindez pedig nemcsak a magyar művészettörténet egyik fejezetét, hanem a kulturális örökségünket is élesen érinti.

— Mészáros Zsolt

2017. szeptember 16., szombat 18:10
kapcsolódó cikkek
  • Baptistelli ideje

    Az Artkartell projectspace első kiállítójával beszélgettünk lomtalanításról, modernségről, időről. Bruno Baptistelli a vendégünk.

  • Színtiszta őrület

    Professzionalizmus, energia és mértéktartás. Henczétől Nemesig és Nemestől Henczéig.

  • Abstract Hungary

    Nem minden ízében nonfiguratív, de nem is össznemzeti névsorolvasás. Hanem az új nemzedék első komoly nemzetközi seregszemléje. Magyarország röviden. Grazból.

ajánló

Nosztalgiakocka

Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

támogatók