Színtiszta őrület

Professzionalizmus, energia és mértéktartás. Henczétől Nemesig és Nemestől Henczéig.

Két művésznemzedék találkozik egy galériás térben, az absztrakció és a festészet határvidékén.

koránt sincs szó 
stafétabot átadásról

Részlet a Shaping Realities című kiállításból (elől Nemes Márton, hátul Hencze Tamás képei), Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

Kínálkozna a művészettörténeti elbeszélések visszatérő meséje az idős, tekintélyes mester és a pályakezdő, szépreményű művész párosáról. Szerencsére a kiállítás rendezői, illetve maguk a résztvevők is sutba dobták ezt a patetikus forgatókönyvet, hiszen koránt sincs szó stafétabot átadásról, vagy mester és tanítványa viszonyról.

Ami történik: az élő találkozás.

Ennek keretében pedig olyan közös témákról folyik az eszmecsere Hencze Tamás és Nemes Márton között műveiken keresztül, mint a színek, a gesztus, a szerialitás vagy a festészet mibenléte. Továbbá arról, hogy mindehhez ki hogy nyúl hozzá, ki hogy dolgozza fel. A beszélgetés disztingvált, hangneme elsőre talán távolságtartónak tetszhet, de ez csak abból fakad, hogy tiszteletben tartják a másik érvkészletét. Nem ellenséges vagy elzárkózó szellemű, hanem saját tapasztalatokon nyugvó, gondolatgazdag, szenvedélyes (személyes indíttatás és alkotói elkötelezettség értelmében), empatikus és üdítő.

Részlet a Shaping Realities című kiállításból (elől Nemes Márton, hátul Hencze Tamás képei), Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

A kiállítás pozitív hangulata
és a kiállított anyag újszerűsége
lefegyverező.


Részlet a Shaping Realities című kiállításból Hencze Tamás festményeivel, Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

Hencze retrospektív tárlata 2008-ban volt a Kiscelliben, újabb munkáiból 2013-ban és 2015-ben is láthatott a közönség válogatást. Ugyanakkor művészete az évek óta tartó neoavantgárd boom folyamán mintha kevésbé került volna eddig előtérbe. Pedig ritka következetes és friss szellemű életmű az övé. Hencze az 1980-as évek végétől a háború utáni európai informel, azon belül is a saját festői indulására ható tasizmus felé fordulva, annak expresszív kifejezésmódját és attitűdjét vetette analitikus vizsgálat alá mind formailag mind elméletileg. A takarással és hengerrel kialakított kompozíciói a lendületes ecsetvonás, a csorgatás, a spontaneitás, az ösztön, az akció és a képiség festészeti vonatkozásainak kritikai-önreflexív újragondolásához kötődnek. Mindez azonban nemcsak a saját művészi számvetése és továbblépése, hanem a médiumról és a mediatizált képről való kortárs gondolkodás szempontjából is fontos. Így művei a posztinternet esztétikával is eleven dialógust tudnak folytatni, ahogy jelen kiállítás is bizonyítja.

Részlet a Shaping Realities című kiállításból Nemes Márton műveivel, Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

Nemest szintén a nyom, a nyomhagyás, illetve a materiális és mediális értelemben vett festészet foglalkoztatja. Merészen kísérletezik a festménnyel mint tárggyal: van, amikor egymásra helyez többet (OverMultiplied01, 2014), van, amikor csíkokat feszít ki a térben (Overcoloured, 2015). Ezúttal képei több darabból állnak, amiket spanifer, azaz rakományrögzítésnél használt heveder fog össze. Eljárásával egyrészt újrafogalmazza a formázott vászon, az objekt és az asszamblázs avantgárd műfajait, másrészt összekeverve ezeket egymással, sajátos festményhibrideket hoz létre. A szalag hol ráfeszülve a darabokra, a táblakép kontúrját húzva meg, hol követve az egyenetlenségeket, amorf alakzatot teremt, hol pedig eleve maguk a darabok állnak össze szabályos négyszöggé. Emellett a gurtni földre hulló része, valamint a színe is a kompozíció szerves részét alkotja. Sőt, a padlóra pöndörödő szalag megidézi, mintegy materializálja magát az ecsetvonást, a kalligrafikus gesztust.

Részlet a Shaping Realities című kiállításból Nemes Márton műveivel, Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

A kiállítás pozitív hangulata és a kiállított anyag újszerűsége lefegyverező. Rám olyan hatással volt, mint Spike Lee Kenzo-reklámfilmje: az elegancia, a professzionalizmus, az energia, a mértéktartás különös elegye – miközben színtiszta őrület.

Részlet a Shaping Realities című kiállításból, a Nemes Márton egyik képe alatt tekeredő spaniferrel, Deák Erika Galéria, 2017

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Rákossy Péter

 

— Mészáros Zsolt

2017. augusztus 24., csütörtök 06:34
kapcsolódó cikkek
  • Baptistelli ideje

    Az Artkartell projectspace első kiállítójával beszélgettünk lomtalanításról, modernségről, időről. Bruno Baptistelli a vendégünk.

  • Különutak

    Absztrakció és az építészet kapcsolata az NDK-ban és a szocialista Magyarországon. Politikai ágensek, köztéri csúscsművek, napi rohanásaink láthatatlan díszletei. A Kiscelliben jártunk.

  • Abstract Hungary

    Nem minden ízében nonfiguratív, de nem is össznemzeti névsorolvasás. Hanem az új nemzedék első komoly nemzetközi seregszemléje. Magyarország röviden. Grazból.

ajánló

Nosztalgiakocka

Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

támogatók