Három szoba,
három asztal,
három történet.
Részlet Németh Ilona „Mindent becsomagolni...” című kiállításából, 2017, Knoll Galéria
© a Knoll Galéria Budapest & Bécs jóvoltából, fotó: Michaela Čížková
Németh Ilona már korábbi munkáiban is elmélyülten foglalkozott a magánszféra és a nyilvánosság viszonyával, a helyi emlékezet, valamint a nemzeti identitások kérdéseivel. Új kiállításában – amit először a pozsonyi SODA Galériában mutatott be – az egyéni élet és a történelmi események kereszteződéseire összpontosít. Művészként történészi szerepet felvéve a múlt feltárására törekszik, miközben kutatása személyes munkát jelent. Ugyanis három családtagjának történetét vette elő és dolgozta fel installációiban, amihez több forrást felhasznált: levéltári dokumentumot, archív fotót, naplót és írásos hagyatékot. Az ezek révén időrendben, töredékesen kirajzolódó családtörténet pedig a szlovákiai magyarok 20. századi, törésekkel teli sorsáról is mesél.
A kiállítás címét adó idézet, a „Mindent összecsomagolni…” egyfajta kelet-közép-európai alaptapasztalatként a költözés és költöztetés, a száműzés és kivándorlás ismétlődő élethelyzeteire utal.
Részlet Németh Ilona „Mindent becsomagolni...” című kiállításából, 2017, Knoll Galéria
© a Knoll Galéria Budapest & Bécs jóvoltából, fotó: Michaela ČížkováNémeth központi motívumként az asztalt választotta, amely egyszerre működik a családi élet és a politikai hatalom jelképeként. Három szoba, három asztal, három történet. Ezek a bútordarabok folyamatosan kinyílnak, összecsukódnak, hangot adnak. A pontosan ismétlődő mozgássorok egyfelől a parancsuralmi rendszerek apparátusát és olajozott gépezetét, másfelől a személyes és kollektív emlékezet megakadásait jelenítik meg. Ennek fényében a tárgy – mint szereplő, mint tanú, mint relikvia – események hordozójaként és résztvevőjeként értelmeződik. A mozgó asztalok egy-egy személyes alapélményt játszanak újra, újra és újra, miközben szélesebb kontextusokba illeszkednek.
Az első asztalon levesestányér, benne kanál, villa és kiskanál. Az ütemesen felhangzó zörej ahhoz hasonló, mint amikor valaki erősebben leteszi a tányért: kemény koppanás, evőeszközök fémes összekoccanása. A földön álló irat-stócok a szlovákiai magyarok deportálásához (1945–1948) kapcsolódnak, ami csehországi kényszerközmunkát jelentett. A következő dokumentumok másolataival ismerkedhet meg a látogató, és vihet el belőlük egy-egy példányt: deportáltaknak szóló útmutató, fénykép, naplórészlet, transzportokról összesítés. Az evőeszközök a kitelepítettekre vonatkozó előírást jelenítik meg, amely szerint úgy kell azokat előkészíteni, hogy mindig kéznél legyenek. Másrészt az ismétlődő zörej a családi együttlét megszakítására, az otthon darabokra hullására utal.
Részlet Németh Ilona „Mindent becsomagolni...” című kiállításából, 2017, Knoll Galéria
© a Knoll Galéria Budapest & Bécs jóvoltából, fotó: Michaela ČížkováA középső terem karrierek és rendszerváltozások összefüggéseire világít rá. Hőse Németh Jenő, a mezőgazdasági miniszter helyettese, a Csehszlovák Kommunista Párt egyik vezető képviselője – és egyúttal a művész édesapja. A falon egy róla készült fekete-fehér fotó látható, ami az 1971-es pozsonyi virágkiállításon tett, hivatalos látogatását örökíti meg. A szoba közepén álló tárgyalóasztal pedig hagyatékából származik. A fekete színű, nyíló-csukódó bútordarabot „összeolvasva” a fotón szereplő virágkoszorúkkal, az eltemetődött múlt visszajátszásaként (re-expozíciójaként) a ravatal képét idézi fel.
Németh Jenő megnyitja a Flóra Bratislava virágkiállítást, 1971 k., fotó alumíniumlemezen, Németh Ilona archívuma
© a Knoll Galéria Budapest & Bécs jóvoltábólA harmadik terem egy kitelepített és Pestre került nőrokonról szól. Halála után hagyatékában kézírással sűrűn telerótt leporellópapírokat találtak, rajtuk katonás rendben sorakozó számoszlopokkal. Értelemszerűséget sugallnak, de nincs megfejtés. A privát adminisztráció rejtélyes rekvizitumaiként céljuk és rendeltetésük ismeretlen. Az asztallap e titok őrzőjeként halk zümmögéssel előre és hátra csúszik, mint valami hátramaradt, hűséges irodai gép. Németh ezeket a lapokat sokszorosítva, tapétaként borította be velük a falat és a padlót. Ezáltal a rejtélyt állította a középpontba, és a múlt megismerésének paradoxonjára figyelmeztet. Feloldását egyedül az az élet adhatná meg – ami már nincs. Viszont a tárgyak „megelevenítésével” megidézhető valami belőle, ami tovább adhatóvá válhat az utókor számára.
Részlet Németh Ilona „Mindent becsomagolni...” című kiállításából, 2017, Knoll Galéria
© a Knoll Galéria Budapest & Bécs jóvoltából, fotó: Michaela Čížková
