Hockney Londonban

A Tate Britain nagyszabású retrospektívvel ünnepli a figurális festészet angolszász ikonját. London–Los Angeles–Yorkshire.

Hockney nemcsak
imádott közönségkedvenc,
de ma is pengeéles és aktuális

David Hockney: Egy művész arcképe (Medence két alakkal), 1972, akril, vászon, 214×305 cm, Lewis Collection

© David Hockney, foró: Art Gallery of New South Wales / Jenni Carter

David Hockney Amerika – és így a világ – talán legismertebb kortárs figurális festője. A modern amerikai képzőművészet igazán nem a realizmusról szólt, így felszínen maradni figuratív festőként, az absztrakció és a koncept cunamija közepette, emberpróbáló feladat. Hockney-nál alkalmasabb személyiség nem akadt erre: ő a kaliforniai medencés villák brit eleganciája, a kifogástalan stílusú sznob értelmiségi, az újdonságokra kihegyezett meleg dandy. Los Angeles Oscar Wilde-ja.

David Hockney: Modell fékész önarcképpel, 1977, olaj, vászon, 152×152 cm, magángyűjtemény (Eykyn Maclean)

© David Hockney

A Tate Britain hazaédesgette a félig már amúgy is az Egyesült Királyságban élő szupersztárt egy kiállítás erejéig – hogy bebizonyítsák, Hockney nemcsak imádott közönségkedvenc, de ma is pengeéles és aktuális.

David Hockney: Játék a játékban, 1963, olaj, vászon, plexiüveg, magángyűjtemény (Connery & Associates)

© David Hockney

David Hockney: Peter kimászik Nick medencéjéből, 1966, akril, vászon, 152×152 cm, National Museums Liverpool, Walker Art Gallery

© David Hockney, fotó: Richard Schmidt

A kiállítás a '60-as évekbeli pályakezdéssel indul. Mocskos, feliratokkal kombinált, Rauschenberget idéző, kollázsos-hatású nyers vásznak. Ebből a koszos, brit popos világból lépett át – meglepő könnyedséggel – a Los Angeles-i villák varázslatos világába. (1964-ben költözött a tengerentúlra Londonból.) Csupaüveg falú, fehér, modern amerikai házakat fest, a szikrázó napsütésben világoskéken tündöklő medencékkel. Fürdőruhás férfiak lubickolnak a kissé naivan felfestett víz kacskaringózó hullámai között. Nem vagyunk messze a kétdimenziós pop art ócskaságától, de Hockney ad a jó társaságra: nem celebek és filmcsillagok, hanem művelt és gazdag kaliforniai gyűjtők jelennek meg képein.

megtölti intellektussal
a Los Angeles-i high life-ot

David Hockney: Christopher Isherwood és Don Bachardy, 1968, akril, vászon, 212×303,5 cm, magángyűjtemény

© David Hockney

Hockney-ból remek társasági festő lett: finom pszichológiai érzékkel és precíz ecsettel jellemez, megtölti intellektussal a Los Angeles-i high life-ot.

Vonzó idill örökös napsütéssel, érdekes emberekkel, intim viszonyokkal és a nagy témával, az absztrakt kacskaringóvá lapított hullámzással. Hockney pedig szemtelenül sikeres és szemtelenül gazdag lesz dokumentálva ezt a posztervilágot.

Mégse őszül bele saját pop art kliséibe, mint az egész életében egy ötletet variáló Roy Lichtenstein. A '80-as években (éppen a '80-as években, amikor végre megint hódított a figurális festészet New Yorkban!), Hockney fényképezőgépet ragad. De nem ám valami profi Leicát, hanem a frissen kijött Polaroidot, és fotózni kezdi a világot. Az embereket és a sivatagi tájat, úgy forgatva és kattintgatva a gépet, ahogy a szemünk tapogatja le a látványt, kis, külön-külön fókuszált mozaikdarabkákból rakva össze a nagy képet. Mint egy kubista kollázst, úgy legózta össze a polaroid felvételek százaiból a környezetet:

David Hockney: Pearblossom Főút (1986. április 11–18.) #1, 1986, fotó kollázs, The J. Paul Getty Museum, Los Angeles, David Hockney ajándéka

© David Hockney

Hiába, Hockney régi vágású tudós festő, aki még könyvet is írt a festészettörténet és az optikai kapcsolatáról. Közben félig hazaköltözött, letelepedett Yorkshire-ben, ahol hatalmába kerítette a vidéket megörökítő konzervatív angol tájfestészet csendes unalma. Hatalmas pannókba kezdett, ködben úszó allékkal és dús domboldalakkal.

David Hockney: Woldgate-i fák (2006. november 6–9.), 2006, olaj, vásznak, 91×122 cm, David Hockney Inc. (Los Angeles, USA)

© David Hockney, fotó: Richard Schmidt

A néző már-már kezdene ásítozni (miközben a brit közönség izgatott kopóként szalad egyik nedves zsombéktól a másik buckáig), de ekkor jön a slusszpoén, az elmúlt években készült iPad-képek korszaka. A vázlatfüzetnyi digitális felületen rajzolt képecskék álló laptévéken futnak, váltogatva egymást, illetve felfedve a portrék és tájak születésének szakmai műhelytitkait. Elevenek és virtuózak, méltó lezárásai egy nyolcvanéves festő termékeny alkotópályájának.

 

— Rieder Gábor

2017. április 04., kedd 19:59
kapcsolódó cikkek
  • Gilbert & George

    Ellenállás, kívülállás, meghökkentés, provokáció. És bűnbakok. Marton Éva beszélgetett a nagyszabású kortárs kiállításról a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettesével, Szipőcs Krisztinával.

  • Szenzációs pop

    Néhai Ludwig úr pop art világsztárjai Budapestre érkeztek. Van ok az örömre. A szezon két emeletnyi kiállítás-szenzációja.

  • Batthyány deluxe

    Kiállítás az art deco arisztokrata festőfejedelmének képeiből. Az egykor volt dekadencia találkozása a mai giccsszűrővel: Szombat Éva fotóriportja a művészről és csodálóiról.

ajánló

Kassák×3

Három új kiállítás foglalkozik Kassák Lajos '20-as évekbeli úttörő avantgárd munkásságával. Kassákizmus megalkuvás nélkül.

támogatók