Artkartell - Dolce Geo

igazi látványorgia kerekedett,
amelyben együtt tobzódik
a hedonista absztrakt,
a kandírozott geometria és
a korabeli melegítőruha-színskála
minden árnyalata

Részlet a Dolce geo című kiállításból, 2017, Art+Text Budapest

Radikális eklektika, új festészet, posztmodern, posztgeometria – az 1980-as évek varázsszavai. Egy intenzív művészeti korszak, amire most új tekintet vetül. A Dolce geo kiállítás négy festőt állít a fókuszba, a rendszerváltás környékén született műveikből mutatva be válogatást. De milyet! A rendezésnek köszönhetően igazi látványorgia kerekedett, amelyben együtt tobzódik a hedonista absztrakt, a kandírozott geometria és a korabeli melegítőruha-színskála minden árnyalata. A látóidegek mellett a képek a kis szürke sejteket is stimulálják.

Különböző absztrakció-hagyományokat ráznak fel és kevernek össze gátlástalanul. Kandinszkij lírai futamai, Léger csőrendszerei, a szuprematizmus sztrikt elemei, ikonok arany és ezüst felületei, az expresszionizmus döntött síkjai és az art deco artisztikus formái íródnak át, egymásra montírozódva a kompozícióikon. Mindezt megbolondítják a jellegzetes new wave-motívumok (hullám, háromszög, spirál, villám, rács, konfetti, pálcika). A végeredmény olyan, mint amikor az ember belekortyol a pezsgőbe, csiklandozza, majd elönti a boldogság.

Részlet a Dolce geo című kiállításból, 2017, Art+Text Budapest

A testi-lelki jóérzésen túl azonban más is rejtőzik ebben az eklektikus képépítésben. Bak Imrét idézve, a nagyfokú szabadság lehetősége.

Szőnyei György: Luna, 1986, akril, zománc, farost, 165×420 cm

Szőnyei György festményeit egymásra helyezett mintázatok szervezik (síkidomok, korongok, sávok). Ami különlegessé és egyedivé teszi a részletgazdag látványt az az, ahogy a művész a rázoomolás eljárásával él. Más szóval, olyan érzetet keltenek a képek, mintha távcsővel pásztáznánk végig a lakásunkat. Az így létrejövő sűrű és összetett kompozíciókon a klasszikus avantgárd képi idézetei hétköznapi tárgyrészletekkel ötvöződnek. Játékosságuk, finom humoruk jókedvre hangolja az embert.

Részlet a Dolce geo című kiállításból, 2017, Art+Text Budapest

Vincze Ottó szintén kísérletezett motívumnagyítással. Háromszögek, deltoidok, villám-formák térnek vissza művein. A vászon formázása és a fából faragott rátétek a festmény-objekt irányába mutatnak. Szentendrei alkotóként elődeihez hasonlóan a város épített környezetéből emel át kompozícióiba architekturális elemeket, ortodox jelképeket. Mindezt azonban olyan radikális újszerűséggel viszi végbe, hogy egyúttal – ahogy az ismertetőszöveg fogalmaz – „felrobbantja” a szentendrei konstruktivista hagyományt.

Részlet a Dolce geo című kiállításból, 2017, Art+Text Budapest

Mengyán András élénk színű vásznait szemlélve, mintha szintén robbanásnak (egy vidám robbanásnak) lennénk a szemtanúi. Timpanonok, oszlopok, piramisok, amorf alakzatok, felhőkarcolók, pálcikák, körök, hengerek és hasábok önfeledt szóródása és keveredése: minden mozgásban van, kering. A képek kétnézetűek. Egyrészt működnek normál fényben, másrészt UV lámpával megvilágítva a fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően. Utóbbi esetben, a foszforeszkáló kompozíciók sajátos virtuális térélményben részesítik a látogatót. (Mengyán későbbi munkáin is nagy szerepet kap a fény dimenzióteremtő aspektusa.)

Mengyán András: Izmusok háborúja, 1992, akril, UV-reagens pigment, vászon, 200×200 cm

Bak Imre rokonszenvvel figyelte a posztmodern előretörését az építészetben (Mario Botta), a dizájnban (Studio Alchimia, Memphis-csoport) és a zenében (Trio, D.A.F.), szoros közösséget érezve az egyben látás, keveredés és a tilalmak feloldásának korabeli képviselőivel. Ekkoriban született festményein amorf alakzatok, csillag- és tüskeformák, színes cukorkahátterek és nyüzsgő new wave mikroorganizmusok jelennek meg. Bak Imre bevallása szerint, az eklektikus geometria a szintézis és a személyes megvalósítását tette lehetővé saját művészetében.

Bak Imre: Antigravitáció, 1987, akril, vászon, 200×150 cm

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kiállítás nem nosztalgikus múltidézés, hanem a szó valódi értelmében újrafelfedezés. A képek szellemesek, humorosak, felráznak, és szívdöglesztően lezserek. Ma is van bennük meglepetés, szédület, energia, önfeledt káosz, ami nem zárja ki a rendet sem. Csak ez dinamikus, játékos és szubjektív. Ha elfogadjuk, hogy a modern a világ varázstalanítása, akkor a posztomdern a világ megédesítése: ha nem is csempészte vissza a mítoszokat, de legalább felpörgette egy kis őrültséggel.

Szőnyei György: Két vidéki, 1986, akril, zománc, farost

Dolce Geo — Imre Bak, András Mengyán, György Szőnyei, Ottó Vincze
Art+Text Budapest
2017. február 24–március 17.

Dolce Geo

In Da Studio 16. – Kanics Dorottya