Feminista galeri

A stílus több mint érzék és tudás, a stílus szabadság. A pesti kortárs színtér új szereplője bátor, okos, lezser és feminista. FERi   – van stílusod.

Oltai Kata kurátorként az elmúlt pár évben előszeretettel nyúlt a társadalmi nemek és a testreprezentációk témájához, lásd a Konyhában, ágyban, társaságban (2013), a Vanília (2014), a Bőrödön viseled (2014) vagy a Komfort (2015) című kiállítást! Ezúttal régóta dédelgetett tervét valósította meg a Rákóczi tér melletti egykori autószerelő műhelyben. FERi néven nyitott feminista galériát (alapítója meghatározásában „galeri”), ami a tervek szerint közösségi és befogadó térként is működni fog. Felújításakor megtartották a hely bizonyos részleteit, mint a kopott lazúrú halszálka parkettát, a metlachi padlólapokat vagy a bejárati ajtót borító matricákat.

Tenyérnyi helyiség, de ügyesen megfér benne a kiállítótér és az irodarész. Nem kelt túlzsúfolt hatást, mindenből pont annyi, amennyi kell. A project room és a skanzenretro szerencsés találkozásából született enteriőr határozottan sikkes, kreatív és – amit eddig talán sose írtam le kortárs galériával kapcsolatban – barátságos.

Az első kiállítás címe az angolszász menyasszonyi babonára utal, miszerint a megkötendő házasság boldogságát a régi-új-kölcsönvett-kék holmik együttállása biztosítja. Maga az installálás nincs túlhajtva: kézzel írt képcédulák, leopárd mintás cellux, szegek. A tálalás, mint maga az egész hely, sans façon, de vérprofi. A művek összeválogatása, elrendezése gondos, jól értelmezhető, és minden infó a munkákról, a művészekről magyar–angol nyelven olvasható.

Gáldi Vinkó Anditól két fotósorozat látható. Az egyik az anyasággal, az öregedő női testtel foglalkozik a művész édesanyja alakján keresztül (Anyu, 2013). A másikban pedig a fiatal női test a szexualitással, a biologikummal való viszonya, és a hozzá kapcsolódó elképzelésrendszer kerül előtérbe csendéletszerű megfogalmazásban (Untitled, 2014). Zöld lepelből kibukkanó meztelen női mell, köldökből kicsorduló sűrű, fehér folyadék, bugyiba szórt konfetti. A nőtest mint ünnep (asztal, edény, piros betűs ünnep) ambivalenciáját közvetítik.

Farkas Júlia animációs és Vékony Dorottya fotós gyakran dolgoznak együtt, fontos számukra a humor. Erről meg is bizonyosodhatunk az itt kiállított Kétéltű nőstények (2013) című fotósorozatuk kapcsán, ahol ők maguk lila színű sellőuszonyba öltözve pózolnak tengerparti helyszíneken. Kislány- és férfifantáziák ironikus kifordításaként olyan sajátosan femininnek tekintett motívumokat állítanak a fejük tetejére, mint a várakozás, a természet vagy a barbiesztétika. Egyikük a strand homokjában ülve, a tenger felé mutat, mintha azt mondaná: „Lásd, ez az én birodalmam!”

A portugál Ana Bezelga Re: Cím nélkül (Arcszőrzet transzplantáció) 2006-os videója a kubai-amerikai Ana Mendieta 1972-es performanszát dolgozza fel, amely során levágott férfi arcszőrzetből szakállat ragasztott magára. A szakáll a férfi erő és hatalom szimbólumaként érdekelte, többek között olyan elődök inspirációjára, mint Duchamp (Rrose Sélavy, L.H.O.O.Q.).

Mare Tralla Crazy Love (2011) című videóján a művész egy fehér kisszéken ül meztelenül, és a plazmatévén híres 20. századi színésznők (Greta Garbo, Marilyn Monroe, Catherine Deneuve stb.) filmjeleneteit nézi megbabonázva, közben andalító jazz szól, búgó női énekhanggal a szerelemről. A leírás szerint ez a munka az észt művész saját coming outjaként is értelmezhető. Ahogy teste előre-hátra hajladozik szaggatott lassúsággal, mintegy a következő trubadúr-sort idézi: „vágyba felöltözve ruhátlan”. Másfelől a görnyedt testhelyzet, a kisszék a heteronormativitás rendszabályozó erejére utal. (A mű nézőjével is megtapasztaltatja a kényszer kényelmetlen, zsibbasztó érzését, hiszen le kell guggolnia ahhoz, hogy a videót megtekintse.)

Maga a kiállítás több szinten hozza játékba a címet. A régit képviselhetik a padlón elszórtan heverő régi kétforintosok, a művészet- és kultúrtörténeti utalások, a retróbútorok, a helyszín történetéhez tartozó belsőépítészeti részletek, az újat a fiatal művészek, a technikai berendezések, a helyszín jelene és jövője, a kölcsönvettet természetesen a kiállított művek, a kék szín pedig egyes művekben bukkan fel. A fotók és videók önreflexívek, ironikusak, szókimondók. Témájukban a nőképekhez, illetve a női testhez kapcsolódva azt hangsúlyozzák, hogy a feminizmus kritikai látásmódja mindenekelőtt párbeszédre és közös gondolkodásra ösztönöz.

a fotók a FERi Facebook-oldaláról vannak

 

— Mészáros Zsolt

2016. november 19., szombat 15:13
kapcsolódó cikkek
ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók