Artkartell - VC ismét

A bécsi vásár révbe ért.

Hogy pontosak legyünk: már tavaly révbe ért.

Hosszú évekig tartott a huzavona, előbb bevásárolták magukat az orosz befektetők a Viennafairbe, majd alaposan átalakították, hozták a trendi nemzetközi kortárs vonalat és a széles értelembe vett Kelet-Európát pásztázó radarjukat, majd az egyik tulajdonos lelépett, utána az egyik művészeti vezető is, mindezek után pedig a maradék stáb összekülönbözött az időponton a brendet birtokoló Messe Centrummal, amiből véres szakítás lett, a kiállítóközpont megtartotta magának a Viennafair márkanevet, és rendezett belőle egy csapnivaló tiritarka egyveleget, a régi banda pedig átvonult egy régi vásárcsarnokba, és viennacontemporary néven folytatta tovább...

Ellen Hyllemose: Ragasztó a tájképek között, 2015, olaj, akril, tábla, 125,5×83 cm

Mikor összerakták pár évvel ezelőtt az új bécsi vásárt, akkor a LISTE-kompatibilis, nagyon menő és nagyon hűvös, nemzetközi cool absztraktok voltak napirenden. No meg persze mindenféle konceptuális eljárás, hozzá véve a '70-es évekbeli előfutárokat. Mára a világ belefáradt az újabsztraktok elegáns hadseregébe, Bázelben is új szelek fújnak, gyerekesen naiv festménykék, UV-fényű absztraktok és bizarr ipari nyersanyagok váltogatják egymást.

Ezekre a friss tendenciákra már nehezebben tud reagálni a viennacontemporary. Minden azon múlik, hogy a finom kézzel összeválogatott galériás mezőny (benne a bécsi nagymenők és a szupertrendik, illetve a színvonalas kelet-európai galériák hada, köztük a jól teljesítő magyarokkal) mennyire reagál érzékenyen az új idők új szelére. A színvonal még mindig magas, a korszellem viszont kitapinthatatlan. Íme a fotógaléria állításunk bizonyítására (megnyitásához klikk a képre):

Naiv figurális hangok az egyik bécsi matuzsálem, a Galerie Krinzinger standján

viennacontemporary, Marx Halle, Bécs
2016. szeptember 22–25.

VC ismét

Indiánnyár