Majdnem tárgyak

Merre tart Kolozsvár, a régió sztárfestő keltetője? Szentendrén megmondják.

a kérdés ma:
hogy merre lehet ebből
a tradicionalista festészetből
továbblépni

Razvan Botis: Wash&Go, objekt

© a Ferenczy Múzeum Centrum jóvoltából

Szentendre berúgta a motort, rendezett egy pörgős kortárs művészeti kavalkádot, egyfajta biennálécskát, Art Capital címmel, tetemes VLS-dózissal, a helyi konceptuális szcéna aktiválásával és egy friss, nemzetközi irányultságú együttessel. Az idő bűvöletében összeválogatott főkiállítást is erős kolozsvári fókusz jellemzi (a szexi Florin Stefantól a brutál bázisos fiúkig), de egy külön tárlat is tiszteleg az Ecsetgyár géniusza előtt.

Mostanság keveset hallunk a kolozsváriakról, a hullám elvonult, a felfedezés újdonsága lecsengett. A borongós-bravúros történelmi szcénák ügyeskezű mestere, Adrian Ghenie közben hárommillió fontos leütési rekorddal bevonult a hallhatatlanok közé, de mégiscsak inkább az a kérdés ma: hogy merre lehet ebből a tradicionalista festészetből továbblépni.

Vlad Nanca: Cím nélkül (Saturn növénytartó), 2015, fém, szobanövény, 100×111×27 cm

© a Ferenczy Múzeum Centrum jóvoltából

A szentendrei Vajda Lajos Múzeum termeiben (fent, a templomdomb csúcsánál, egy kis utcában, messze a Google maps által jól feltérképezett világtól) látható válogatás is ezt ígéri. Majdnem tárgyak – szól a cím. És tényleg kapunk pár objektet a kolozsvári sztárkeltető kevéssé ismert feléből. Főleg a lokális kisrealista iskolát minden erejével tagadó Sabot galéria kínálatából. Razvan Botis rőzsével „elkefésített” fapapucsa (Wash&Go), Vlad Nanca cserepes növényei vagy Radu Comsa laza színmezős absztrakt festménye (Aranymetszés). (Comsának sokkal erősebb műve lóg a főkiállításon.) És megvan ugyanez, a románokra nagyon jellemző, frappáns-konceptes objektművészet videós változatban is.

Anca Bodea: Belső ragyogás III., 2009, olaj, vászon, 140×160 cm

© a Ferenczy Múzeum Centrum jóvoltából

De nemcsak tárgyak szerepelnek, hanem néhány színes-szagos olajfestmény is a tiszta kolozsvári forrásból. Anca Bodea csillogó kristálycsillárja, Betuker István halálfejes paplanja vagy Teodora Axente finoman míves kis csodái. Nosztalgikusan pepecselő, puha hangulatok. Erre felel expresszív ellenpontként az anyaggal viaskodók hada, Dan Maciuca lendületes expresszív képeitől, Vlad Olariu hulahoppozó purhabszobrán át, Berszán Zsolt fekete szurokból épített, vizes tálcában ázó terepasztaláig. Van még billegő gipsz félgömb, pohárvíz-ivós videó és pár történelmi utalással terhes relief is.

„Ez egy szélhámos nemzedék” – hirdeti Mihai Iepure-Górski fagerendába vésett felirata. De ő is tudja, hogy nincs igaza. Kolozsvárral még sokáig számolni kell!

Vlad Olariu: Eurázsia hercegnője

© a Ferenczy Múzeum Centrum jóvoltából

— Rieder Gábor

2016. szeptember 04., vasárnap 19:37
kapcsolódó cikkek
  • Pillanatnyi paradicsom

    Szikkadt Édenbe öltött görög mitológia. Púder harmadjára a VLS-ben.

  • Pomo / Retro II.

    A posztmodern reneszánsz a nyakunkon. Esszé a soha véget nem érő festészetről a múlt és a jelen vizuális kaleidoszkópján keresztül. Második rész.

  • Puha fehér depresszió

    Elrabolt lelkek Johan Tahon kerámiáitól Alexander Tinei képeiig. Fotógaléria a Deák Erika galériából, rövid ráhangolódással.

ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók