Törpebálna

A Ludwig Múzeum következetes saját régi regionális programjához. Elment és felfedezte a koszovói–albániai kortárs művészet friss terméseit.

egy csoportkiállításnyi
menő művészt
– jó szemmel –
mindenhonnan
össze lehet szedni

Driton Selmani: Azt mondják, egy kéz nem bír el két dinnyét egyszerre, 2012, C-print alumíniumon, 100×150 cm

© a művész jóvoltából

Kevés kiábrándítóbb kortárs művészeti élménnyel szembesültem annál, mint amikor a kietlen Pristinában, egy kopott domboldalon megtekintettem a koszovói „nemzeti galéria” anyagát néhány éve. Tömény unalom, provincializmus, kliséhegy, századrangú utánozmány, képi szemét. A másik oldalon pedig ott van a millennium körüli trend, a nagy Balkán hype, amit a legnagyobb sztárkurátorok fújtak nyugatról. És aminek olyan réges régen vége van, hogy már csak a régió szorgos kutatói emlékeznek rá, meg egy-két befutott, szerencsés művész. (Hogy csak egyet említsünk: Anri Sala, a finoman cizellált videókat készítő fiatal albán művész, aki már annyira menő, hogy nemrég Franciaországot képviselte a Velencei Biennálén.)

Innen szép nyerni. Ezt az ellenszelet kellett legyűrnie A bálna, amely tengeralattjáró volt című kiállításnak, amit a Ludwig Múzeum válogatott nekünk Albániából és Koszovóból. Friss kortárs csemegék Európa legelmaradottabb területeiről.

Az az igazság, hogy legyen bármilyen gagyi is a korrupt nemzeti művészeti elit, egy csoportkiállításnyi menő művészt – jó szemmel – mindenhonnan össze lehet szedni. Most is sikerült.

Részlet A bálna, amely tengeralattjáró volt. Kortárs pozíciók Albániából és Koszovóból című kiállításból, 2016, Ludwig Múzeum

© fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Jakup Ferri naiv szőnyegtradíciókat éltető hangulatos textiljei nyitják a tárlatot, majd egy kis medencés-lépcsős-gyeptéglás installáció – hogy ne polgárháborúra és erőszakra legyünk kihegyezve. Persze a halál ott kísért valahol a távolban, keselyűként körözve a művek felett. De az alkotók fiatalabbak annál, hogy mindent első kézből éljenek át – ne felejtsük el, hogy az új államként megszületett Koszovó mottója a „newborn”.

Azért a múlt szárnya meg-meglegyint. A jó öreg albán diktátor, Enver Hoxha például bejárja a tereket; egy riadt kismadár repked Olson Lamaj videóján a mindenható párttitkár egykori tágas és szép irodájának tereiben. Ahogy továbbrebben a Lenin összesről – még Hitchcock is csettintene egyet! A videók közül amúgy üdítően kevés az új médiumba tíz-tizenöt éve belefeledkező, bénácskán politizáló, szokásos regionális termés.

Armando Lulaj: Fondorlatos cselszövések sora – Úgy kopik, amint gyarapszik, 2011, színes rövidfilm hanggal, 18 perc

© a Debatikcenter Film, az Artra Gallery és a cinqueesei jóvoltából

Van pár igazán izgalmas mű, Armando Lulaj videói vagy épp Ilir Kaso szétolvadó karamell hadserege. És egy nézegetni való, kellemes műtárgy-együttes, ügyesen egyensúlyozva a kultúrsovinizmus és az egzotikus érdekességek határán. Kikapart fejű családi fotók (a titkosrendőrség által inkriminált haverok óvatoskodó „kiretusálása”), barbár albán szokások (menyasszony véres lepedője), szólás-mondások („egy kéz nem bír el két dinnyét egyszerre”), a bizarr polgármesteri döntés értelmében színesre festett Tirana (kritikai nézőpontból), és így tovább.

Jakup Ferri–Driton Hajredini–Lulzim Zeqiri: A kurátorra várva, 2002, csoportos performansz fotódokumentációja, Koszovó

© a művészek jóvoltából

A legtalálóbb mégis az a performansz fotó, ami három fiatal művészt mutat, amint bőszen táboroznak a koszovói nemzeti galéria előtt. A felvétel 2002-ben készült, mikor a Balkán hype szárnyán híres kurátor látogatott a városba, a feltörekvő művészek pedig rögtönöztek egy ottalvós performanszot (Kurátorra várva címmel), hátha elcsípik a szakembert, aki kiragadja őket majd a totál fejletlen balkáni színtér sötétlő mocsarából. Mint látjuk, sikerült nekik.

Nem hinném, hogy sokkal több művész lenne az albán-koszovói mezőnyből, akit érdemes lenne bemutatni a budapesti Ludwigban. (A menő helyi galéria se tud sok művészről.) De ennyit érdemes volt.

Részlet A bálna, amely tengeralattjáró volt. Kortárs pozíciók Albániából és Koszovóból című kiállításból, 2016, Ludwig Múzeum

© fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

 

— Rieder Gábor

2016. augusztus 21., vasárnap 19:18
kapcsolódó cikkek
  • TURBÓSZOBRÁSZAT

    Bruce Lee forgatja arany nundzsakuját a mostari hídon, miközben üvölt a pit-bull-terr-i-er. A köztéri szobrászat balkanizálódása Domanović tolmácsolásában.

ajánló

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral

Miként lehet egy falat lélegzetvételhez juttatni? Egyáltalán hogyan értelmezi Rónai Viktor Engedjük lélegezni a falat? című metaforikus kiállítását? Az alkotóval Takáts Fábián beszélgetett. 

támogatók