„Világhírű akarok lenni!” – Világhírű és ismeretlen milliókat idézek…
A Robert Mapplethorpe életéről készült dokumentumfilm gyermekkorától a haláláig dokumentálja a művész sorsát, kronológiai rendben, interjúkból összevágott narrációval megy végig a hatalmas életművön. Ez egy képorgia, de a rengeteg kép nem csillapította a képéhségemet, sőt! A mohóságom persze Mapplethorpe-nak is köszönhető. Tőle lestem el. Türelmetlen éhséggel falt fel mindent maga körül, a vágy csak gyarapodott, és az elhatalmasodó vágyat már korai halála előtt kanonizálták – a világvége segglyukán keresztül – az angolszász képzőművészeti elit legfontosabb fotótörténeti nemi szervei.
Szex, falloszok, és ennél sokkal több. A film és a fotó is buján olvad egybe, egyszerű és ötletes pornografikus párbeszédben.
Miről szól a film? Egyszerű: Mapplethorpe-ról és az életművéről. Nem ez a kérdés.
Az ellentétek egymást döntögetik. Minden, ami az emberben állati, a művészeten keresztül bizarr magasságokba emelkedett. A művészet bármit legitimál? Feloldja az erkölcsiséget? Képes esztétikai szintre emelni a testi gyönyört, a szodómiát? Nem tudom. Meg kell nézni a filmet! Érezted már azt, hogy pusztán a szexen keresztül hirtelen közel kerültél egy ismeretlenhez, anélkül hogy a bizalmát kiérdemelted volna? Mi ez a szelídség, amit az állati vadságunknak köszönhetünk?
Ez a gyengéd brutalitás fogott meg. Azóta sem tudom kiverni a fejemből. A művész a szexen keresztül került közel hozzám is, és persze mindenkihez. Belopta magát a …-be.
Sosem gyönyörködtem még ennyit a pornóban. Falloszok, a testiség, az önzés és mások testének használata az egyik oldalon, illetve megkapó esztétikum, pionír fotóművészet, a tabuk eltörlése és a szégyenkezés megszüntetése a másikon. Az ember magasztos természete egybeolvad állati énjével. Egy briliáns elme, egy vizuális forradalmár, egy példakép, akit napjában háromszor csináltak meg hátulról megbilincselve, bőrmaszkban. Hogy mit tettek a korbáccsal, nem fontos. AIDS-es lett. Mindenki tudja… Játszadozott a bűnnel, a sátánnal, az erkölccsel, magasztossá tette a mocskost.
„Vajon mocskos a szex?” Teszi fel ő maga a kérdést. A szex legmocskosabb formája is gyönyörű az ő interpretációjában. A legbelső, szégyenletes titkok ragyognak, mert ezt hagyta nekünk örökül. Mérhetetlen önzésében saját magát is feláldozta. Teste a többiek testével együtt eszköz volt, a túlontúl emberi és a túlontúl állati egybekelésében.