A szobor már nem egy figura másolata,
hanem a materiális világ tanulmánya,
az anyag és a forma hatása ránk.
Tony Cragg: Elliptikus oszlop, 2012, rozsdamentes acél, 330×95×85 cm
© Tony Cragg Studio, Fondazione Berengo
Tony Cragg nemrégiben ünnepelte 67. születésnapját, ám kora ellenére tele van energiával, inspirációval és tervekkel a jövőre vonatkozóan. Nemrég a szentpétervári Ermitázsban rendezett kiállítása, de néhány napja nyílt retrospektív tárlata a németországi Wuppertalban. Tony Craggel a Kempinski Hotelben találkoztam, ahol régi barátjával, a galerista Hans Knoll-lal ebédelt. Ő volt, aki megismertette Cragget az orosz művészeti színtérrel. A szobrásszal életéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Mi alapján választja ki a kiállításon bemutatandó munkákat? Kifejezetten a tárlatra készülnek?
Nem készítek helyspecifikus munkákat, mivel semmit se szoktam változtatni a környezeten. De azért úgy gondolom, hogy egy múzeumi kiállításnál a legfontosabb a látogatókat bevonni a művekbe. Ezért próbálom keverni a régebbi, '80-as évekbeli munkáimat a legújabbakkal. Így a néző láthatja a művek evolúcióját és részese lehet a fejlődés folyamatának. Szeretnék az embereknek egy teljes történetet átadni arról, hogy ki is vagyok valójában és miről szólnak a szobraim.
Tony Cragg: Hamis idolok, 2011, bronz, 104×78×79 cm
© Tony Cragg Studio, Fondazione BerengoNem vagyok konceptuális művész,
nem dobálok tárgyakat a falhoz,
hogy lássam mi fog történni.
Tony Cragg: Tiszta üveg rakás, 2000, üveg, 255×200×200 cm
© Tony Cragg Studio, Fondazione BerengoVan egy olyan iskola, miszerint az összbenyomás a legfontosabb egy kiállításon. Elfelejtheted amit láttál, de az impresszió megmarad. Mit gondolsz erről?
Én talán így nem használnám az impresszió szót, de értem, mire gondolsz ez alatt. Rám a természet és annak dinamikus ereje van hatással. A dolgok formáját belső erők és folyamatok alakítják, és én ezt az impressziót szeretném megosztani. Nem vagyok konceptuális művész, nem dobálok tárgyakat a falhoz, hogy lássam mi fog történni. Igazán az az érdekes számomra, hogy amit látunk, az a felületről visszaverődő, szemünkbe érkező fény. Ránézünk az arcokra és látjuk a formákat. A formát mindig értelmezzük, de nem akarjuk tudni, mi van az arc mögött, milyen mozgató erő áll az általunk látott dolgok mögött. Minden, amit észlelünk elképesztően összetett belső erőknek az eredménye, amit a nap világít meg az égen. Mégis, valamifajta pszichológiai nyomás nehezedik ránk, hogy megértsük, mi történik a látott mögött. Ez az érdeklődés már a görög szobrok idejében is létezett. A szobrok mindig arról szóltak, hogy értelmezzük a forma mögöttes tartalmát.
Mit gondol, mi a művészet ma? Mármint a szobrászatra gondolva...
Számomra a művészet olyan ideális formák megtalálása, amely érzéseket generál. Mi, emberek folyton dicsérjük magunkat, hogy mindent az intelligenciánk irányít. De érdemes elgondolkozni, hogy mifélék ezek a döntések? A legtöbb meghozott döntés érzelmi: mit eszünk, hogyan öltözünk fel, hogyan mozgunk, pózolunk, hol vagyunk és mit látunk. Nincs mögötte logika. És amikor meglátsz valakit, rögtön érzed személyének a belsőjét, az erre képessé tévő érzelmi tapasztalataink miatt. Elemezni kezded a mentális és fizikai hatásukat magadon. És ez minden anyaggal működik. A szobor már nem egy figura másolata, hanem a materiális világ tanulmánya, az anyag és a forma hatása ránk. Szerintem ez rendkívül fontos.
Azt gondolod, hogy a világ jobb lenne, ha elfogadnánk, hogy a legtöbb döntésünket nem logikusan, hanem érzelmi szempontok alapján hozzuk?
Nem egészen, szerintem a tudomány nagyon fontos, mivel jelenleg ez a rendelkezésünkre álló legjobb megfigyelési segédeszköz. De a művészet nem tudomány. A tudománynak viszont nincs értelme művészet nélkül. A tudomány elmondhat ezt-azt a testünk sejtjeiről vagy bebizonyíthatja a gravitációt. De mit érzel a segítségével? Semmit. Mi történik, ha valaki egyszerűen csak rád mosolyog? Az többet jelent annál, hogy tudod, hogy a gravitáció a súllyal kapcsolatos. Szerintem ezért kapcsolódik össze ez a két dolog: a művészet tudomány nélkül és a tudomány művészet nélkül csak időpocsékolás.
Mit gondolsz, a művészetnek kell politikai töltettel rendelkeznie vagy inkább célszerű kerülnie az ehhez hasonló témákat?
Számomra a művészet radikális és ritka politikai tevékenység. Mostanában általános, hogy a művészek úgy érzik, hogy politikai vagy társadalmi kérdésekben állást kell foglalniuk. Ez nagyon gyakori. Azonban ez gyakran egy nem túl érdekes, banális üzenetet tartalmazó műben ölt testet. Magában a szobrok elkészítésének a folyamatában is van politika.
Tony Cragg: Cím nélkül (№ 3248), 2007, ceruza, papír, 42×45,5 cm
© Tony Cragg Studio, Fondazione BerengoMegszoktuk az ismétlődő formákat
az egységesítés miatt.
A szobrászat mentes ettől
A művészetnek új jelentést kellene adnia az életnek?
Én szobrász vagyok és nagyon materiális. Minden – én, te – anyagból vagyunk. Nem csak a testünkről van szó, hanem a fejünkben lévő dolgokról. Az elménk is azoknak az információknak az eredménye, amiket a szemünkön, orrunkon és bőrünkön át a bennünket körülvevő anyagi világból szerzünk. Összegyűjtjük az érzékeinken keresztül az információt és kifejezéseket alkotunk belőle. Ezekkel gondolkozunk, álmodunk, fantáziálunk. A művek létrehozásakor a művész új ötleteket, dolgokat, nyelvet, gondolatot és fantáziát hoz létre. Azontúl, hogy szobrász vagyok, extrém módon materiális is. Úgy hiszem, hogy még a gondolatok és az érzelmek is az anyag jelenségei, így amikor az anyaggal dolgozunk, akkor valami bonyolulttal és fenségessel van dolgunk. Az anyagot a túléléshez használjuk: bútort készítünk, ruhákat, utakat, de ezek mind az egységesítéssel vannak kapcsolatban. Itt ülünk egy hotel előcsarnokában, ami ugyanolyan, mint a világon bárhol. Minden sima, körkörös, szögletes – nagyon egyszerű és játékos. Megszoktuk az ismétlődő formákat az egységesítés miatt. A szobrászat mentes ettől – ezért mondtam, hogy politikai megnyilvánulásnak tartom. Ha nem a hasznosság szempontjából közelíted meg az anyagot, láthatod mennyi mindenre jó. Végtelen a lehetőségek száma, hogy mi mindent kezdhetsz vele és a művész célja megtalálni a megfelelő formát és tartalmat. Így születik a művészet.
Mik a terveid a jövőre nézve?
45 éve dolgozom szobrászként, minden gondolatomat ez foglalja le. De szeretnék a már elkezdett ötleteknek is elég időt szentelni. Még nem végeztem. Ezért muszáj folytatnom és fogom is.
Tony Cragg: Földön túl, 2015, üveggyapot, 320×145×523 cm
© Tony Cragg Studio, Fondazione Berengo
