Na!

Az acb nyitott egy új kiállítóhelyet. Pados Gábor galériást kérdeztük a rendhagyó új hely küldetéséről. Egy noszogatószó mélyebb értelmei.

Be kellett lássam,
hogy a fiatal kortárs
magyar képzőművészek munkái
nagyon nehezen értelmezhetőek
a gyökereik és előképeik nélkül,
különösen külföldön.

Részlet a Bosch+Bosch csoport kiállításából a frissen megnyitott acb NA galériában, 2016

© az acb Galéria jóvoltából

Mi ihlette az új galériatér furcsán rövid (NA) elnevezését?

A NA egyrészről indulatszó, de igazából nem ez van a névadás hátterében, hanem a neoavantgárdra való utalás.

Mintha a „NA” szócska – mint indulatszó – arra utalna, hogy Magyarországon eddig mellőzve volt a neoavantgárd, és most, végre, ezzel a galériatérrel ez megváltozik?

Nem gondolom, hogy mellőzve lenne a neoavantgárd, különösen nemzetközi szinten. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy Magyarországon is egyre inkább fókuszba kerül a '60–70-es évek progresszív konceptuális művészete. Az új galériatér megnyitásának előzménye egyébként egy kutatási munka megkezdése volt. A korábban a Ludwig Múzeumban dolgozó Kürti Emesét meggyőztem arról, hogy dolgozzunk együtt és hozzunk létre közösen olyan hiánypótló kiadványokat, amelyek ezt a kort dolgozzák fel. A sikeres munka egyik folyománya, hogy egy új, csak ezzel a korszakkal foglalkozó tér megnyitása mellett döntöttem. Kellett egy új helyszín, mert nem akartam a fiatalabb kortárs művészek elől elvenni a bemutatkozási lehetőséget.

Csernik Attila: Testírás, 1975, zselatin ezüst nagyítás, 52x33,5 cm

© az acb Galéria jóvoltából

Ezek szerint a NA galériatér nem értelmezhető az acb Galériától függetlenül? Ez nem egy önálló galéria, hanem az acb Galéria leágazása, mint az acb Attachment?

Tulajdonképpen igen. Van három galériatér, maga az acb Galéria, az újonnan nyílt acb NA és acb Attachment. Ez utóbbi mellett van az acb Research Lab névre hallgató kutatóműhely (egy saját raktárral), ahol nagyrészt a kutatások folynak. Mindegyik az acb neve alatt fut és kölcsönösen kiegészítik egymást. Idén már 17 kiállítás van tervbe véve, aminek az előkészítése és lebonyolítása rengeteg munkát igényel.

Részlet a Bosch+Bosch csoport kiállításából a frissen megnyitott acb NA galériában, 2016

© az acb Galéria jóvoltából

Ilyen jellegű kiadványokra
már a rendszerváltás óta várok,
de tovább nem akartam.

Slavko Matkovic: Jelölt felület no 737, 1974, filctoll, stencil, 30x30 cm

© az acb Galéria jóvoltából

Mennyire koncepciózus ez a terjeszkedés? Egy „galérianegyed” kiépítése a cél, vagy csak az acb Galéria spektrumának szélesedése miatt kellenek az újabb és újabb terek?

Galérianegyedet nem akarok létrehozni. Az újabb terek mind szükségszerűségből jelentek meg az acb életében. Igyekszünk mindig az előttünk álló feladatoknak megfelelni és ha ehhez új terek kellenek, akkor új tereket nyitunk. Nem akartuk, hogy az acb főként a neoavantgárddal foglalkozzon. Mai napig nagyon fontos feladatunk, hogy a magyar és külföldi kortárs fiatal képzőművészeket kiállítsuk és képviseljük. Ezt a tevékenységünket semmiképpen nem akartuk feladni.

Mennyiben misszió és mennyiben üzlet neoavantgárddal foglalkozni?

Nem misszió, inkább egy hosszú folyamat eredménye. Be kellett lássam, hogy a fiatal kortárs magyar képzőművészek munkái nagyon nehezen értelmezhetőek a gyökereik és előképeik nélkül, különösen külföldön. Mivel a magyar neoavantgárd sok alkotójának és művészeti jelenségének bemutatására és feldolgozására nem (vagy csak részben) került sor az elmúlt 25 évben, szükségszerűvé vált, hogy ha galériaként foglalkozni akarunk velük, magunk végezzünk el sok, a kereskedelmi galériás tevékenységen túlmutató tevékenységet. Ennek egyik első lépcsője a művek felkutatása. Munkánk során olyan anyagokra (művekre és dokumentumokra) bukkanunk, dolgozunk fel és állíthatunk ki, amelyek nagyon különlegesek és nem nagyon lehetett őket korábban látni. A Bosch+Bosch csoport jelenleg a NA galériatérben látható kiállítása is egy ilyen anyag.

Szombathy Bálint: Bizalmat a fiataloknak, 1971, fotóakció, 18x24 cm

© az acb Galéria jóvoltából

Nemzetközi, sőt akár közép-európai viszonylatban is Magyarország eléggé elmarad a saját neoavantgárd művészetének feldolgozásában. Néhány környező országban, a témában született több kiadvány az állam támogatását is élvezte. Ez itthon egyelőre nem tapasztalható. Mennyire látod feladatodnak, hogy ezen te változtass, illetve kinek lenne ez a feladata?

Nem érzem feladatomnak, de mivel a mi munkánk szempontjából is szükséges ezeknek a kiadványoknak a létrejötte, ezért most sok időt és energiát fordítunk rájuk. Az első ilyen Research Lab által összerakott kötet még reményeink szerint a Bosch+Bosch kiállítás alatt fog megjelenni.

Szóval kényszerűségből léptél...

Ilyen jellegű kiadványokra már a rendszerváltás óta várok, de tovább nem akartam. Ráadásul a mi munkánkat is sokban segítik ezek a kutatások, és remélem, másokét is fogja. A magyar neoavantgárd feldolgozottságának hiányosságaira az utóbbi időben a Bookmarks kiállítás hívta fel a figyelmet. Ennek a sikere is bizonyítja, hogy a magyar neoavantgárd egy olyan korszak, ami nemcsak hogy fontos, de érdeklődést is kelt. Ez a mindössze két hétig tartó kiállítás akkora port kavart, hogy az anyagot meghívták a neves kölni vásárra, az Art Cologne-ra. Mi már nem akarunk kisebb art faireken részt venni, inkább arra fordítjuk az energiáinkat, hogy az igazán nagy nevű vásárokra sikerüljön bejutnunk. Nemzetközi jelenlétünket pedig inkább külföldi kiállításokkal szeretnénk hangsúlyozni. Idén például mindenképpen megyünk a Viennacontemporaryra, de ennek egyik fő oka az, hogy szervezés alatt áll egy nagyszabású, Bécsben megrendezésre kerülő magyar neoavantgárd kiállítás. Ez a két dolog remélhetőleg majd segíti egymást – és a mi sikerességünket is.

Csernik Attila: Objekt, 1972, letraszett papír, 8 cm

© az acb Galéria jóvoltából

— Szabó Tamás

2016. március 30., szerda 06:47
kapcsolódó cikkek
  • Ladik Kódországban

    Ladik Katalin öregasszonyként érkezett a Trafóba, de ledobva magáról a műfaji korlátok gönceit a kis Alice-szé fiatalodva távozik.

  • Picasso hamis vallomása

    „Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét.” Mondta Picasso. Állítólag. Az Artkartell utána járt a szerzőnek.

  • Expozíció

    1976/2017. Egy negyven évvel ezelőtti legendás neoavantgárd csoportkiállítás felelevenítése. Reunion és feltámadás.

ajánló

Nosztalgiakocka

Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

támogatók