TURBÓSZOBRÁSZAT

Bruce Lee forgatja arany nundzsakuját a mostari hídon, miközben üvölt a pit-bull-terr-i-er. A köztéri szobrászat balkanizálódása Domanović tolmácsolásában.

Szaporodó bronz zsánerszobrok a pesti korzón? Az MMA nyolcvanas években gyökerező historizálása, posztmodern antikizálástól fűtve? A klasszikus mintákat másoló köztéri szobrászat az egész régióban nagy probléma. Már akinek: a polgármesterek borvirágos derűvel leplezik le az emlékműveket, a köznép pedig lelkesen fotózza őket, legyen az egy fejét vakaró nyomozó a Falk Miksa utcában, a Blikket reklámozó rikkancsfiú vagy épp a szovjet emlékműnek nekimenő Reagan elnök.

Aleksandra Domanović Turbo Sculpture című művének vetítése, Crosstalk 2015

© a Crosstalk engedélyével

A posztinternetes művészet szerb üdvöskéje, Aleksandra Domanović összerakott egy briliáns videóesszét a volt Jugoszlávia területén virágzó hasonló törekvésekről Turbószobrászat címen. A későmodern purizmusán és a konceptuális művészet szikár intellektualizmusán iskolázott nyugati vizuális szakembereknek egyetlen szava van a hasonszőrű szobrászi produktumokra:

GICCS.

De nekünk ennél mélyebbre kell lemennünk, hogy megértsük a borvirágos orrú polgármesterek és a tapsoló kisemberek lelkesedését! Erre kínálkozik egy remek esztétikai kategória a szerbiai születésű, Berlinben élő Domanović-tól:

TURBÓSZOBRÁSZAT.

Domanović címadó videóját a Crosstalk ismertette meg a magyar közönséggel. Hogy megértsük a turbószobrászatot, mélyre kell leásnunk a balkáni popzene világában, hiszen az ihletadó a széles körben használt szerb mulatós műfaj: a turbófolk. Leghíresebb műpéldánya az Emir Kusturica-féle Macska-jajban a Pitbull Terrier című maffiózósláger. De nemcsak kutyákról lehet énekelni turbófolk nótákat, hanem Coca-Coláról, Marlboróról, Susukiról és Kawasakiról is.

Domanović videóesszéjében pontosan végigköveti a műfaj születését (Német Szilvi tolmácsolásában): „Az 1990-es évek válságának emblematikus jelensége volt a turbófolk, a volt Jugoszláviából származó zenei stílus, ami a pop-folkból született. A turbófolk kifejezést a ’80-as évek végén Rambo Amadeus, montenegrói énekes-dalszerző használta először annak a helyi jellegzetességnek a leírására, amelyben az elektronikus tánczene taktusa és a neo-tradicionális dallamok találkoznak. Abban az időben a kifejezés nem volt több mint két egymásnak ellentmondó fogalom szándékosan humoros kombinációja: a »turbó« a modern ipari fejlődés és a technológiai túlkapás képét idézi fel, míg a »folk« a hagyomány és a vidéki konzervativizmus szimbóluma.

A turbó beleivódott a közbeszédbe,

lett turbópolitika, turbótelevízió, 

turbóépítészet és turbóurbanisztika.

A turbófolkot jellemző tiritarka ízléstelenség, a globális és a helyi értékű motívumok gátlástalan, posztmoderneskedő keverése általános érvényű jelzővé avatta a kifejezés előtagját. Mindeközben zajlott az ex-jugoszláv háború és élezte körmét a korai kapitalizmus. A turbó beleivódott a közbeszédbe, lett turbópolitika, turbótelevízió, turbóépítészet és turbóurbanisztika. Míg a '90-es években a nacionalizmus, a pornóba hajló giccs és a maffia hatotta át a turbókultúrát (Ceca például a '90-es évek közepén a bűnözőből lett paramilitáris férjének, Arkannak a tigrisével énekelt egyik videoklipjében), addig a 2000-es években jött a fordulat: az idegengyűlölő retorika helyét átvette a se íze, se bűze amerikanizáció. A vérben ázó nemzeti hősök helyét elfoglalták a hollywoodi szupersztárok.

Ivan Fijolić 2005-ös Bruce Lee-szobra Mostarban

forrás: https://dubih.wordpress.com

2005, MOSTAR

A gyönyörű hídjára büszke boszniai kisváros felavatott egy életnagyságú, csupa csillogó arany Bruce Lee-szobrot. Az Ivan Fijolić horvát szobrász által tervezett mű nem olcsó turisztikai fogás volt, hanem a többnemzetiségű városka kiállása az amerikai-kínai harcművész mellett. Végre egy igazi jófiú, akit a hollywoodi kungfu-filmek egyszerű dramaturgiája nem kényszerít rá, hogy helyt álljon olyan kínos politikai helyzetekben, mint amilyeneket a jugoszláv történelem produkált, tele véres kezű partizánokkal és bűnöző szabadsághősökkel.

De hiába vonultak ki a szoboravatóra a diplomaták és a Bruce Lee-rajongók, a szobrot hamarosan eltávolították a talapzatáról. Mégis számos követője akadt szerte Szerbiában. Szobrot kapott például Rocky Balboa. („Az én generációm számára itt nincs követhető példakép, így azt máshol kell keresnünk. Hollywood egy lehetséges válasz” – mondta az alkotó). Hasonló megtiszteltetésben részesült Bob Marley (egy reggae-fesztiválnak otthont adó szerb faluban), a bánsági születésű Johnny Weissmuller (alias Tarzan), Johnny Depp (úgyis mint Kusturica haverja), a rapper Tupac és kis híján Samantha Fox is.

Hollywood meseszerű humanizmusa gyógyírként szolgál az etnikai ellentétektől feszengő Szerbiában. A turbóstílus pedig adja hozzá a megfelelő esztétikai formát.

___

Közben ugyanez a stílus a más történelmi pályára sodródott ex-jugoszláv köztársaságokban más-más utakat jár be. Hasonló kikent-kifent, temetőszobrászati ízléstelenséggel áll előttünk a „koszovói győző”, Bill Clinton Prištinában. Aranyló öltönye sportosan ráncolódik, ő pedig szocreál néptribünként kedvesen mosolyog a róla elnevezett sugárút felett. Hasonló emlékművet kapott George W. Bush és Tony Blair is. (Arról Domanović videója nem szól, hogy a kicsiny koszovói szerb enklávét mindenhol a segítő orosz cáratyuska, Putyin díszíti. Bár ott szoborra nem futja, csak ikonokra.)

A turbószobrászat bája, hogy mindenki arra hajlítja, amerre aktuálpolitikai ösztöne diktálja. Szkopjéban például egy gigantikus ál-hellenista szoborparkot épít a kormány a történelmi főváros szívébe. A görögökkel vívott gyökérkereső esztétika neve itt:

ANTIKIZÁLÁS.

Szkopjét óriás hellenista lovasok és antik héroszok lepték el, hogy minden turistának és hazafinak a szájába rágják azt az erőltetett történelmi folytonosságot (lásd hunok és magyarok, dákok és románok), amivel Nagy Sándor makedónjait és a mai macedónokat össze lehet mosni.

A turbószobrászat lusta műfaj. Bruce Lee-vel nem lehet megspórolni a történelemmel való szembenézést. „Nem kéne tovább eltagadnunk, hogy Szerbia etnikai-rasszista háborút folytatott és hogy Szerbia elvesztette ezt a háborút. Megfelelő módot kell találnunk arra, hogy megjelenítsük a felelősségünket, gyászunkat és az áldozatok szerencsétlenségét. Amíg ezt nem tesszük meg, Szerbia nem lesz képes kiegyezni a jelennel, de a jövővel sem.” Ezeket a szavakat Domanović filmje az önostorozó videóiról híres szerb koncept művésznőtől, Milica Tomić-tól idézi.

Nehéz vele vitatkozni.

Inkább kapcsoljunk egy kis turbófolkot.

 

— Rieder Gábor

2015. december 16., szerda 00:26
kapcsolódó cikkek
  • Picasso hamis vallomása

    „Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét.” Mondta Picasso. Állítólag. Az Artkartell utána járt a szerzőnek.

  • A technorégész

    Újra fiatal tehetség portréjával jelentkezünk. Monitoron a magyar–német színtéren dolgozó Fridvalszki Márk. Szintetizálás és 80%-os tisztaságú minimalizmus.

  • Törpebálna

    A Ludwig Múzeum következetes saját régi regionális programjához. Elment és felfedezte a koszovói–albániai kortárs művészet friss terméseit.

ajánló

Nosztalgiakocka

Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

támogatók