Radvánszki Levente művei érzékenyen reflektálnak a digitális és analóg kultúra kettősségére, ami szerves részét képezi mindennapjainknak. A képek elkészítésének technikai hátterében és jelentésében is ez a kettősség, és ami talán még fontosabb, a választás kényszerének megcáfolása áll. „Digitalitással átszőtt világban élünk, képernyők programok és információk vesznek körül, miközben visszavágyom valami naturális, csendes, természeti helyre. Valahogy sohasem sikerült a kettő között választani és rájöttem, hogy nem is akarok. Nagyon szeretem a természetet és a természetnek azon részeit is, amik sok ember számára talán nem esztétikusak. A digitális, és a sci-fi inkább a korunkat tükrözi meg (és) az elkövetkezendőt, ami utánunk lesz. A hatásokat, amik érnek és tulajdonképpen én ez is vagyok. Hogyha ezek egy képtérben szerepelnek, az külön izgalom és érdekes kontraszt formailag és tartalmilag egyaránt.” AZ ÖSSZES KÉP: Radvánszki Levente LFT: H1 festménye
Az LFT:H1 című képet a közönség az Infection címet viselő kiállításon láthatja. „A kiállítás címe azért Infection, mert az itt szereplő munkák mind a megszokott, klasszikus táblakép formájából indulnak, de történik velük valami rendellenesség, akár a hangyák fejéből kinővő cordyceps gomba, amelytől a gazdatest elkezd úgy viselkedni, ahogy nem várnánk, majd az egész teste átalakul. De gondolhatunk akár a megbomló DNS lánc hatására keletkező mutációkra is. Ez a jelenség egy poszthumán síkon valósul meg, ahol szintén nagy kontrasztok feszülnek egymásnak. A géppel összeforrt élet, a digitálisan szerkesztett és az organikus elemek együttesével.”
Maga a kép digitálisan megszerkesztett alapból indul ki. A mű bonyolultságát, vagy éppen összetettségét mégis a néző közelebbről szemlélve láthatja igazán. Ez azonban nem csupán befogadói tapasztalat, hanem alkotói cél is egyben. „Szeretem feszegetni a műfaji határokat. Tulajdonképpen mi is ez: táblakép vagy éppen objekt? A munkám során plottervágót használok, amely stencilt készít digitális elemekről. Számomra ezen felületek ötvözése a klasszikus ecsetnyommal testesíti meg a fent említett élet és gép ellentétet. Itt megfejelve azzal, hogy az ecsetnyom irreális nagysága egyértelművé eszi, hogy nem valódi gesztusról van szó.
„Képeim készülésére a kísérletezés a legjellemzőbb, amelynek során egy pszeudo-valóság megformálása a cél. Mindig is azok a művek izgattak legjobban, amelyeket egy reprón szemlélve eldönthetetlen, hogy miként készültek. Olyanok, amik talányt jelentenek formailag és tartalmilag egyaránt. El szeretném mosni a határt az „analóg és digitális”, „sík és haptikus” felületek, illetve a „festett és nyomtatott” között.”
Radvánszki Levente // LFT:H1
