FANTASZELET

Otthon elment a dolgok íze. Szó szerint is. Apám nem volt egy jó szakács, és a gyakorlattól sem lett jobb. Atlétában ügyetlenkedett a teflonedényekkel, odaégette a fazekak aljára a krumplilevest, gazdagon. Egyszer rápróbált a csokoládé pudingra is, aznap sem volt desszert. Bámulta a tornyokban álló mosatlant. A sok koszt, ami végül még csak meg sem érte.

Anyámnak sokáig nem kellett dolgoznia, helyette szótlanul ölelgetett engem órákon át. Olyan fehér volt, mint az ujjatlan hálóingje. Állt, feküdt, nőtt a haja, nőtt a körme, teát ivott, sírt, pisilt, nézte a kanapét, az asztalnál ült, ürített, megmosdott. Mindezt külön-külön, de egyidőben, folyamatosan és örökké.

Ahogy kezdtük megszokni az új életrendet, már fordultak is a dolgok.
Újra láttam színeket anyámon. Először csak egyet, aztán még egyet, így tovább - mára meg ugyebár kész Tiffany lámpa. Az első tanévzárómra menet már ő vezetett. A Füstbement tervet szavalva hiába kerestem az apám tekintetét. Egy leselejtezett menzás szék tetején ült, a kosárpálya bitumenjét bámulta. Úgy nézett ki, mint az a rakás mocskos edény, amikben valami megemészthetetlen égett oda.

A szüleim egy libikóka - Nádassy Ákos rajza 2.B

Néha minden alkalmat meg kell ragadni, külön lenni a többitől.
Órákig bújócskáztunk a környékbeli kölykökkel. Sokszor úgy elbújtunk, hogy észre sem vettük, a többi gyerek már abbahagyta a játékot.
A főepülettől nem messze sorakoztak a lakók garázsai. Az egyikben ott barkácsolt az apám esténként. Kiparkolta elé a kocsinkat. Háromajtós opel nemtudommi volt. A hátsó ülésre bújtam el néha. A játék végén, ha valakinek volt húsz forintja, ettünk egy zacskó Kukit, aztán hazamentem, apa még sehol, és alvás. Apám sokszor úgy ült a garázsban, hogy észre sem vette, hogy a többiek már abbahagyták az ébrenlétet.

Variációk Apámra - Nádassy Ákos

Apám a garázsban ül, és a nap emlékképeiből fotoszintetizál.
Apám a garázsban ül, és harangot adományoz belé egy középnemes.
Apám a garázsban ül, és nem csinál semmit.
Apám a garázsban ül, és elképzeli, hogy medúzákkal úszik.
Apám a garázsban ül, és érzéstelenítve lebegne, ha lenne miben.
A garázsban nem lehet érzéstelenítve lebegni.
Apám torpedó, a garázs csövében ül. Egyetlen emléke a kilövés pillanata, a torkolati sebesség.
Apám a garázsban ül, és visszabeszél neki a tenyere.

Apák napjára - Nádassy Ákos csuhé babája 3.B

Egy natúr fakocka üresen.

Az Apákban hiányérzet keletkezik, ahogy szembesülnek ivadékaik testi erejével. Idézet N. Ákos (16) Vadászni vágynak című esszéjéből.
Előadva a debreceni Nagyerdőn. Jelenlévők száma: kettő - ebben benne van maga az előadó is.

Egy hangfelvételről kijegyzetelt freestyle próbálkozás - hála az isteneknek egyetlen és utolsó:

..a hozzád adott érték, hogy honnan jössz
N. Ákos, Debrecen, ötházköz’
Tesztek
Itt a nagylánnyá teszleksüveg, nesztek
A köz kincse ez
Azé, ki megbocsát, meg elnézné
A szarvam ördög, a szemem a Hermészé
Mellettük eltekerek - légüres Hélikerek
a család az így a kerek
Anyák, apák, panic attack...

valami apás cím.
Rubato vizsgamű nagybőgőre.
Gyér taps.

Egy belsőkamerás fotó öregítő filterrel. A fotó nézegetése buszon, melóban, a budin. Amikor tényleg senki sem lát, azt mondani neki, szeretlek.

Egy részegen írt bevásárlólista.
- 3 füge
- 1l tonik
- a rosszabbik lazac
- szotyi
- valaki, akivel lehetne beszélgetnem
- tej

Egy beolvashatatlan QR-kód szemű, narkós csaj daddy-nek szólít szex közben. Instant orgazmus, győzelem.

Lola azt mondja, anyámmal csak szóláncokat játszunk, ahelyett, hogy beszélgetnénk.
Beszélgetnénk. Dühből sem mondja ki, hogy miről.

Egy miért tette? kezdetű beszélgetés Anyámmal huszonkilenc éves koromban.

Nem sok, de cserébe nagyon nehéz.

*


A folyadék hője feloldja a torkomban megült lepedéket, a leszokás óta egyre gyakrabban színt valló, karamellsárga nyákot. Két korty között magam mögé fordulva köpködök a fűbe. Nem színház ez végül is. Ez sokkal inkább a Nagyállomással szemközti villamosmegálló, ahol Violára várok. Ez konkrétan az. És ez egy este. Egy fél kilenc. Ez egy olyan tea, amitől köpni kell. Ez egy hurutos leszokás.
Ahogy grimaszolva nézem a szemem előtt elnaracssárguló vasutasnegyedet, ami, mint egy bazári fantaszelet, belekeleszt a barna, piskótatészta épületeibe, tudom, másról lesz (van) itt szó. Nem csakennyi ez.

A remegő zselatin égbolt alatt kikapcsolják a mobilneted, kipörög a sorozat, amit hetek óta nézel, már ettél, már ittál, már megvolt a zuhany is, láttad annak a jó seggű ismerősnek az új képeit, felhívtad szüleidet, elolvastad az irodalmi rovatot, megnézted a Bundesliga nyolcadik fordulójának összefoglalóját, kis step sister, kis POV, kis hamis taxi, végére érsz a könyvednek. Pont még nincs mit csinálnod, pont nem csinálsz már semmit. Csak állsz, mint négy liter légzési térfogat, mint egy teli tüdő, ami egy húskabátot tart. Egy légnemű szolgafa. És semminek nincs már semmi értelme. Elmennél valahova, de nem tudod hova. Azt azért sejted, ott is ugyanilyen lenne. Egyenlően szánod azokat, akiket mindig visz valami előre, és azokat is, akiket minden megállít. És persze magadat. Nem akarsz tovább ebben a testben lenni, vagy ha választani lehetne, csak ez a test lennél innentől, nem ez a zakatoló ideggócos lelkiismeret. Vagy aludnál, na, az de kurva jó lenne. Aludni, aludni, aludni addig, amíg meg nem gyógyulsz a sok újraindítástól.
Vannak azok, akik egyszerűen alkalmatlanok az életre. Túrófehérré őszülnek, helyet követelnek maguknak a parkolóra néző falakban. A korszerűsítési tervek már az asztalon, el fognak bontani mindent. Akkor végre törmelékké lehetnek. Szétszórhatják őket az unokák a kedvenc parkjukban. Ott, a hátukon fekve, mozdulni sem tudnak már. Telegyűlnek csikkekkel meg topjoy kupakokkal. Aztán hamarabb, mint gondolnánk, megint összeérnek majd az óceánok. Jön a megújult őstenger, kettőpontnulla. A nagy alkimista víz. Annak az aljára rakódva várakozhatnak, amíg fel nem krákogja és bele nem köpi egy ovuláló nősténybe őket a Szamszára. Solve et coagula. Meg lehet próbálni még egyszer, hátha.

Nagyon jól el fogom szórakoztatni Violát. Ma indulunk Budapestre, és a listáról is ki van húzva minden.

- Mi bajod van? – kérdezi.

Egy nyílt törést sem nehéz észrevenni. Lola is kitapintja az egyértelműt már pár perccel az érkezése után. Rövidnadrágban, kapucnis pulcsiban és sportcipőben pattant le a villamosról. Lehet, ő túrázni is tervez menni. Izgatottan borult a nyakamba, teljesen feldobja ez az utazás. Meglátjuk.

 (részelt Kiszely Márk készülő regényéből)